Lex Heineken: több érdekcsoport állhat a támadás hátterében

A sörmultik elleni harcnak csupán a leglátványosabb eszköze a Heineken vörös csillaga miatti kirohanás, valójában a piacot kívánja újraszabályozni a kormány. Erre utalt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is múlt héten, a Lex Heinekenként elhíresült törvényjavaslat benyújtásakor, miközben maga a javaslat gondosan kerüli a témát.

A viszonyok átalakítása több körnek is érdekében áll. Sokkal inkább, mint az, hogy a Heineken eltüntesse a Magyarországon forgalmazott termékei címkéjéről a vörös csillagot.

Helyet követelnek a kisüzemek

A hazai sörpiacot négy nagy cég uralja, a három legnagyobb a Heineken, a Borsodi és a Dreher, rajtuk kívül a Pécsi Sörfőzde számít még a nagyok közé. Piaci erejükre jellemző, hogy a kis sörüzemek száma a multik térnyerésével egy időben 300-ról a tizedére esett vissza – emelte ki Gyenge Zsolt, a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke. A szakember hozzátette: az elmúlt öt évben ugyan ez a szám 60-65-re nőtt, de így is alig 3 százalékot tudnak kihasítani a hazai forgalomból – Európa számos országában ennek többszöröse, az Egyesült Államokban pedig húsz százalék ez az arány. (A NAV jövedéki statisztikái egyébként ennél is kisebb, kevesebb mint 1 százalékos részesedést mutatnak. A 2016-os adatok szerint a kis főzdék 247 ezer hektorliterfok után fizettek adót, ez 5 fokos sörrel számolva 49,5 ezer hektoliter lehet, míg a teljes piac meghaladja a 6 millió hektolitert.)

Stiller Ákos

Gyenge Zsolt az alacsony piaci részt annak tudja be, hogy a nagy cégek a vendéglátósokra kényszerítettek kizárólagosságot előíró szerződéseket. A helyzeten a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy két évvel ezelőtti döntése változtatott. A három nagy gyártó 2015 júliusában azt vállalta, hogy 2017 végéig egyenként 4-5 százalékkal csökkentik a kizárólagos szerződéssel lekötött sör forgalmát.

Így a tervek szerint 43-44 százalékról 30 százalékra esik vissza a lekötött sör aránya, ezzel – mint a GVH akkori közleménye fogalmaz – „lehetővé téve az alternatív sörgyárak (ide értve a kisüzemű sörfőzdék) piacra lépési esélyének növelését Magyarországon”.

A sörgyárak azt mondják, vállalásuknak időarányosan eleget is tettek – az első, összesen tízszázalékos csökkentésről január végéig kellett számot adniuk –, Gyenge Zsolt ennek ellenére pesszimista. Lapunknak arról beszélt, most nem kizárólagosságot várnak el a nagy gyártók, hanem azt, hogy a hely egy adott mennyiséget forgalmazzon. A gyakorlatban ez ugyanúgy röghöz kötést jelent, hiszen minden más termék forgalmazása rontja az esélyét annak, hogy összejöjjön az elvárt mennyiség – véli a szakember, aki egyben a Fóti Kézműves Sörfőzde alapítója.

Titkos szerződésekkel gátolják, hogy kézműves sör kerüljön a kocsmákba

Dinamikusan nő a kisüzemi sörök fogyasztása, annak ellenére, hogy véletlenül aligha fut bele az ember a kézműves sörökbe. A nagy gyártók ugyanis kizárólagos szerződésekkel tartják távol a csaptól a kis főzdék termékeit. A kézművesek a versenyhivataltól várják a helyzet megoldását.

A fóti üzem vezetője szerint amúgy nem igaz az az érv, hogy a kisüzemek nem képesek nagy mennyiségben és stabil minőségben előállítani a termékeiket, mert most csak a kapacitásuk felét használják ki: a vendéglátásban a nagy cégek nehezítik meg a helyzetüket, míg a kiskereskedelemben az, hogy a nagy láncokhoz nem tudnak bekerülni a termékeikkel. Az egyesület célja az lenne, hogy piaci részesedésük érje el a 10-15 százalékot, ennek érdekében keresték meg a döntéshozókat – mondta el Gyenge Zsolt. Nem csak azt kérnék, hogy kapjanak támogatást az üzemek fejlesztéséhez (ez a lehetőség a bor- és pálinkakészítők számára korábban megvolt), de például azt is, hogy kerüljenek kedvezőbb elbírálás alá a csak malátából készülő termékek.

A multik is várnak

Nem csak a kis főzdék lobbiznak a kormányzatnál, de a nagy cégek, illetve az azokat tömörítő Magyar Sörgyártók Szövetsége is. Sőt, a kicsik és a nagyok együtt is próbálkoznak: nemrég közösen indítványozták a csapolt sör áfájának a csökkentését. Arra hívták fel a figyelmet, hogy az éttermeknél az ételek forgalmi adója idén 18, jövőre akár 5 százalékra csökken. Ezt terjesztenék ki a csapolt sörökre is, ami szerintük főleg a vendéglátók helyzetét javítaná, hiszen ott tudnak magasabb árréssel értékesíteni. Ez a kedvezmény egyébként nem ütközik az uniós jogszabályokba sem.

A Sörszövetség más területen is szeretne adócsökkentést elérni. Régóta tiltakoznak az italos dobozok esetében kiugróan magas termékdíj miatt is. Amíg a fém csomagolóeszközök esetében ez a tétel kilónként 19 forint, a kereskedelmi csomagolószer kategóriában sokszorosa: 304 forint.

Fülöp Máté

A nagyok a jövedéki adó magas szintje miatt is panaszkodnak. A sörpiacon a kistermelők – 2017-től 20 ezer hektolitert állíthatnak elő évente – feleannyi jövedéki adót fizetnek, mint a nagy cégek. Összességében úgy számolnak, hogy a termék árának 42 százalékát teszi ki valamilyen adó.

Ezzel is magyarázható, hogy a 6 millió hektolitert meghaladó éves magyarországi fogyasztás 8-10 százalékára teszik a szürke importot. A hvg.hu-nak egy szakértő éppen ezért tartotta aggályosnak a mostani – a multik megregulázásáról szóló – kormányzati felvetéseket, mivel az könnyen visszaüthet, és a kisüzemek helyett valójában a gyenge minőségű vagy az adózatlan import térnyerésének engedne.

Egyéni érdekek

A lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértők más érdeksérelmeket is látnak a Heineken ellen indított hadjáratban. Ennek csak egy szála lehet a Csíki Sör és a holland multi romániai leányvállalata közötti jogi vita, bár elég fontos. Ezt Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője kedden azzal indokolta, hogy „minden magyar brand védelmében ki kell állni, ha valaki a piaci erőfölényével visszaélve azt ki akarja szorítani a piacról”.

A kérdés forrásaink szerint az, hogy a Csíki Sörön kívül milyen „magyar brandet” szeretne a kormány megvédeni. Elképzelhetőnek tartják, hogy a piac átrendezése valójában azt jelentené, hogy valamelyik nagy céget szerzi meg egy magyar tulajdonos. Ez esetben nem lenne könnyű dolga, a három nagy mindegyike ugyanis valamilyen óriáscég leányvállalata.

A Heineken NV több mint 70 országban 85 ezer embert foglalkoztat, ezzel a világ egyik legnagyobb sörgyártója. A Borsodi Sörgyár tulajdonosa sem kisebb név: az amerikai Molson Coors tavaly vásárolta meg a dél-afrikai SABMiller egy részét, ezzel pedig a harmadik legnagyobb szereplővé vált a piacon. Ezzel egy időben a SABMiller maradéka egy százmilliárd dolláros megafúzió keretében beolvadt a belgiumi központú AB InBev-be, ezzel pedig létrejött a világ legnagyobb sörgyártója. A konglomerátum a túlzott erőfölény elhárítása érdekében döntött arról, hogy eladja több érdekeltségét, többek között a kőbányai Drehert.

Világi Oszkár a Gólok és öngólok, a magyar foci és az öntudat című kerekasztal-beszélgetésen a Gombaszögi Nyári Táborban Krasznahorkaváralján 2013. július 18-án.

MTI / Komka Péter

Ennél a pontnál hosszú idő után először került a képbe egy magyar társaság: egy közép-európai konzorcium részeként a Mol is bejelentkezett vevőként. Hogy miért akarhatott az olajtársaság sörgyárakat venni? A kulcs a Mol szlovákiai leányvállalatának, a Slovnaftnak az elnök vezérigazgatója, az Orbán Viktorral is jó viszonyt ápoló Világi Oszkár lehet, akit már azzal is hírbe hoztak, hogy övé az Igazi Csíki Sört gyártó cég ötven százaléka. A társaság néhány hete aztán felfedte a befektető személyét: a nyilatkozat szerint Spisák Róbert, aki nem csak a legnagyobb szlovákiai szeszipari cég elnöke, de – mint a hvg.hu-nak elmondta – érdekeltségei vannak Magyarországon is.

Tény, hogy a Dreher megvásárlása még ennek az üzleti körnek is nagy falat volt – a cég végül, az AB InBEV hét másik cégével együtt az Asahi japán sörgyártó tulajdonába kerülhet, nem nehéz azonban elképzelni, hogy ezzel nem tettek le a magyarországi nagyvállalkozói körök arról, hogy valamelyik nagy gyártóban többségi tulajdont szerezzenek.