Mindent megtesz az Európai Bizottság annak érdekében, hogy elkülönítse a 7. cikk szerinti eljárástól azt az új büntetési eszközt, amelynek a célja az uniós források megvonása a jogállamiság normáit megsértő országoktól – tudta meg a hvg.hu. A Magyarországot, Lengyelországot és Romániát is fenyegető eljárásból tehát nem következne a támogatások elvétele – Judith Sargentini az általa összeállított jelentés szeptemberi elfogadásakor még arról beszélt, reméli, ez nem következik be.

Arra a felvetésre, hogy nem tűnne-e mégis politikailag motiváltnak egy ilyen döntés, forrásaink azt mondták, hogy az új eljárásban pontosan kidolgozott kritériumok alapján döntenének arról, hogy egy tagországot a kifizetett pénz visszafizetésére köteleznek-e. Figyelembe vennék az Európai Számvevőszék, az Európai Bíróság, a 2020-tól felálló Európai Ügyészség vagy akár nemzetközi szervezetek véleményét is, hogy mindenképpen objektív legyen a döntés. Arra a kérdésre azonban most sem kaptunk választ, hogy pontosan hogyan is alakítanák ki a kritériumrendszert, brüsszeli forrásunk szerint erről ebben fázisban korai még beszélni.

Günther Oettinger, a bizottság költségvetésért felelős tagja szeptember közepén Budapesten arról beszélt, hogy egyelőre azt sem határozták meg pontosan, milyen visszaélések esetében vetnék be az eszközt. A politikus most a hvg.hu kérdésére azt világossá tette: az igazságszolgáltatás függetlensége a legfontosabb szempont. Ezt azzal indokolta, hogy a tagországok által szétosztott uniós pénzekkel kapcsolatos csalásokat az országok hatóságai jogosultak vizsgálni, ám ha ezt nem teszik meg – például az ügyészség nem vizsgál egy ügyet –, végső soron az EU veszít. Van azonban még egy fontos szempont - tette hozzá a német politikus: biztosra vezető szerinte, hogy az ügyek az Európai Bíróságon kötnek majd ki. "Az első ilyen esetnél látni fogjuk, hogy az igazságszolgáltatási rendszer hogyan kezeli majd ezt az intézkedést" - emelte ki.

Az is megerősítették meg forrásaink, hogy nem csak a kohéziós támogatásoknál vethetnék be a büntetést, amely súlyos jogsértés esetén akár a pénz száz százalékának visszafizetését is jelentené, de minden olyan támogatási formánál, amelyet a tagországok hatóságai kezelnek. Ez jelenleg a teljes keret 80 százaléka, és az agrár- vagy vidékfejlesztési támogatások egy része is idetartozik.

A szabálytalanul felhasznált támogatásokat egyébként most is visszafizettetheti az Európai Bizottság, ám van egy nagy különbség. Most maguktól az érintettektől kell a pénzt (vagy egy részét) visszaszerezni, ha pedig a hatóság szintjén – például a pályáztatásnál – találnak visszaélést a brüsszeli auditorok, az államtól veszik ugyan el a pénzt, ám azt más, szabályos pályázaton fel lehet használni. (Részben ez is magyarázza, hogy 2014-2015-ben az állam a rendelkezésre álló keretnél magasabb összeget pályáztatott.)

A jövőben ez megmaradna, az új büntetési rendszer ezt egészítené ki azzal, hogy a pénzt az országtól vonnák el. Így a pályázatok nyerteseit ki kellene fizetnie a hatóságoknak, csak azt nem finanszírozná meg Brüsszel a közös kasszából.

Az Európai Bizottság azt reméli, hogy a mechanizmust már a következő hétéves költségvetés idején alkalmazni tudják, ám addig a tagországoknak is jóvá kell hagyniuk a májusban beterjesztett javaslatot. Erre a 2021-2027-es költségvetésről szóló tárgyalásokkal párhuzamosan kerítene sort a bizottság. Nagy különbség azonban, hogy a büdzsével ellentétben az eljárást lehetővé tevő irányelvhez nem kell egyhangú jóváhagyás, elég a minősített többség – vagyis az nem elég a megtorpedózásához, ha Magyarország és Lengyelország megvétózza azt.

Messze a megegyezés

Oettinger pénteken a 2021-2027-es költségvetésről rendezett konferencián is felszólalt, szavaiból pedig úgy tűnt: ha a költségvetésről van szó, nem csak az általa korábban „halálos veszélynek” és „belső ellenségnek” tekintett Magyarországgal van gond. A politikus szenvedélyes kortesbeszédet tartott hallgatósága előtt – amelyet nagyjából egy sajtótájékoztatón is elismételt –, arról, hogy a gazdaságban „vége a bulinak”. Miközben „a világgazdaság kezd zavarossá válik” - fogalmazott, fontos, hogy az EU egységet mutasson. „Jóval többről van szó, a liberális gazdaságunk szabadságáról” - tette hozzá.

Brüsszel azt reméli, hogy decemberben már az EU-csúcs elé kerülhet a büdzsé terve, 2019 elején – de mindenképpen a májusi EP-választások előtt – már legalább a nagy vonalairól megegyezhetnek az állam- és kormányfők. Ez azért is fontos – hangsúlyozta Oettinger, mert a populista, euroszkeptikus, neonacionalista irányzat erősödhet meg a valaha volt legfontosabb voksoláson.

Attól azonban a hónapok óta miniszteri szinten zajló háttértárgyalások ellenére fényévekre vagyunk, hogy gyors megállapodásban lehetne reménykedni.

A magyar kormány leginkább azt nehezményezi, hogy a bizottság – a gyors magyar gazdasági növekedésre tekintettel – 24 százalékkal kevesebb regionális támogatást ajánlott fel. És ebből nem is engedne, sőt a hivatalos álláspont az, hogy ha nem találtak volna ki egy plafont a visszavágásnak, akár 40 százalékkal is kisebb lehetne a boríték. Kisebb arányban, de csökkennének az agrártámogatások is, amelyet szintén nem néz jó szemmel a kormány. A konferencián résztvevő Feldman Zsolt államtitkár erről csak annyit mondott: a hagyományos támogatási politikák fenntartása fontos Magyarország számára. Emlékeztetett: idén januárban Lázár János volt az első európai politikus, aki egy hasonló fórumon konkrét felajánlást tett ezzel kapcsolatban. A Miniszterelnökség akkori vezetője azt mondta, a kormány kész a nemzeti jövedelem (GNI) 1,2 százalékát befizetni az uniós kasszába. (A brüsszeli javaslat 1,11 százalékról szól, a mostani szint valamivel 1 százalék alatt van.)

A kormánynak az sem tetszik, hogy Brüsszel átalakítaná a befizetés rendszerét is, és a GNI-alapú hozzájárulás mellett újabb forrásokat vonnának be. Ilyen például a vámbevétel, amelynek jelenleg a 80 százalékát vonják el, ám ezt az arányt 90 százalékra emelné a bizottság. Varga Mihály pénzügyminiszter néhány napja tiltakozott emiatt, mondván az országban maradó 10 százalék arra sem lenne elég, hogy a rendszer fenntartását biztosítsa. Bizottsági forrásunk erre annyit reagált: ha folyamatosan csökkennek a vámbevételek, akkor mi indokolja, hogy egyre több pénzből akarják a tagországok fenntartani a rendszert?

Günther Oettinger ezzel kapcsolatos kérdésünkre annyit válaszolt: Magyarországnak is érdeke ezeknek az új forrásoknak - például a digitális cégekre kivetett adónak vagy a nem újrahasznosított műanyag hulladék utáni díjnak - az alkalmazása, hiszen így kevesebb pénzt kell majd betennie az államkasszából a közösbe.