Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Már januárban véget ért az idei első negyedév, legalábbis az adóhatósági dolgozók jutalmazása szempontjából. A Gergely-naptárt a 2018-as költségvetésről szóló törvény írta át, a beterjesztő pedig okkal gyanúsítható előre megfontolt szándékkal. Ennek szellemében Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Nemzeti Adó- és Vámhivatal személyi juttatásaira előirányzott összeget negyedévente 5 milliárd forinttal, annak adó- és járulékkeretét 1 milliárddal megemelheti, ha a főbb bevételi tervek teljesülnek. Mivel az első negyedév zárása után csak májusban lehetne honorálni az adóhatósági dolgozókat, az első negyedéves kifizetést kifejezetten a január végi bevételekhez köti a törvény. Márpedig a nemzetgazdasági tárca összegzése szerint az év első hónapjában „az előző évhez viszonyítva érdemben emelkedtek az általános forgalmi adóból és a személyi jövedelemadóból származó, valamint a munkabérekhez kapcsolódó járulékbevételek”.
Más területeken is inspirálja a kormány a választókat, hogy arra szavazzanak, aki gondoskodik róluk. Ilyen döntés a nyugdíjasoknak a napokban kézbesítendő, 10 ezer forint értékű Erzsébet-utalvány, a rezsiszámla lefaragása 12 ezer forinttal és megannyi egyéb juttatás (lásd alábbi ábránkat). Mindez összességében 100 milliárd forintot meghaladó összeggel növeli a közkiadásokat. Pedig az államháztartás nem áll túl fényesen. A hiány február végén 527 milliárd volt, szemben az egy évvel korábbi 180 milliárddal. Ennek ellenére két kézzel szórja a pénzt a kormány, például előlegekre az uniós projektekhez vagy éppen a vokstoborzó Modern városok programra – és hasonlókra.
Széles Gábor buszai
A nemzeti ügyek kormánya egy pillanatra maga is elhitte a saját kampányblöffjét. Vagy csak az Ikarus-tulajdonos Széles Gábor? A székesfehérvári Ikarus-gyár honlapja mindenesetre büszkén hirdeti, hogy például menekültszállításra is alkalmas lesz az az úgynevezett többfunkciós autóbusz, amelynek exportlehetőségeit a Magyar Nemzeti Kereskedőháznak kell felmérnie.
Hogy mekkora lesz a külföldi kereslet az ilyen különleges tudású járművekre, azt egyelőre nem tudni. De még csak az sem vált világossá múlt pénteken sem, amikor miniszteri, püspöki és polgármesteri asszisztenciával átadták az első tizenöt buszt a honvédségnek, hogy a menekültszállítás milyen speciális autóbusz-technikai követelmények teljesítését igényli. Pedig néhány járművet meg is nyitottak a székesfehérvári Városház téren felsorakozott közönség előtt, hogy a variációs lehetőségeket szemléltessék: csapatszállításra (a hagyományos elrendezésű üléssorokkal), betegszállításra (12 hordágy behelyezésével) vagy akár parancsnoki központként (asztalok beállításával) is használhatók a buszok. Az átrendezéshez mindössze négy órára van szükség – dicsekedtek a jelenlévők, akik szerint ez akkora technikai bravúr, hogy ilyen buszok „még a NATO-ban sincsenek”.
De ha az exportpiacok mégsem harapnának rá az akár ülésekkel, akár hordágyakkal berendezhető buszvívmányra, az Orbán-kormány mindenképpen értékeli – honvédelmi minisztere szavaival – „a magyar hadiiparnak” ezt a produktumát. A dolog apró szépséghibája, hogy a valóban csereérett, öreg honvédségi buszok leváltására hivatott új járművek komplett alvázát – motorral, sebességváltóval, futóművekkel, kormányszerkezettel – a Volvótól vásárolják. Ezekre építi rá a Széles-féle Ikarus, valamint a honvédelmi tárca Currus nevű cége a karosszériát, ami egyébként feltűnően hasonlít a korábban ugyancsak Székesfehérváron, ugyancsak Volvo-alapra buszokat készítő, de az évtized elején felszámolt Alfa Busz egykori termékeire.
A gyártók mindenesetre nem járnak rosszul a hadimegrendeléssel: az átadási ceremóniát négy nappal megelőző kormányhatározat arról is rendelkezett, hogy utaljanak ki 2 milliárd forintot a honvédelmi buszbeszerzés fedezetére. Ha ez mind ennek a tizenöt járgánynak a rendszerbe állítását szolgálja, az 133 millió forintos darabárat jelent, ami majdnem kétszerese a piacon kapható hasonló – igaz, „egyfunkciós” – buszok árának.
„Az Ikarus-csoport növekedésének egyik pillére éppen a haderőreform” – idézi Szélest saját lapja, a leplezetlen kormánypropagandát folytató Magyar Hírlap. Ilyen árazás mellett ez valóban elég vaskos pillér. A 2018–2019-re szóló százdarabos honvédségi megrendelés persze nem látszik soknak az évi háromezres darabszámról szóló, évek óta ismételgetett szélesi ígéretekhez képest. Van azonban egy kétségbevonhatatlan előnye a honvédségi megrendelésnek: ezen a piacon aligha kell holmi konkurenciával megküzdenie a békemenet-szervező milliárdosnak.
Kampányhőfokok
„Az elmúlt hetekben rendkívüli hidegeket szenvedtünk el Magyarországon (...), így megnőtt a rezsiszámla is” – üzente Facebook-oldalán a miniszterelnök, a gázfogyasztó és a távfűtéses lakásban élő családok 12 ezer forintos egyszeri jóváírását indokolva. Csakhogy ez hamis magyarázata a választási ajándéknak, mert februárt kivéve minden hónap melegebb volt a korábbi 30 éves átlagnál (lásd ábránkat). Sőt az Országos Meteorológiai Szolgálat közleménye szerint „2018 januárja a 6. legmelegebbnek adódott 1901 óta”. Az éves átlaghőmérséklet 1981 és 2016 között közel 2 fokkal emelkedett. A fűtési szezon szempontjából izgalmas téli átlaghőmérséklet 1901 és 2016 között 1 fokkal nőtt. Ha mégis a hidegre kellett fogni a „téli rezsicsökkentést”, arra 2016–2017-ben több ok lett volna, akkor ugyanezekben a hónapokban átlagosan 0,8 fokkal hidegebb volt.
A megfelelő indok megtalálásával annyit késlekedett a kormány, hogy a „rezsicsökkentett” számlák a szokásos számlázási rendben már nem érkeztek volna meg a választások előtt. Így a Nemzeti Közművek Földgázszolgáltató vagy például a Budapesti Távhőszolgáltató külön levélben értesítette fogyasztóit az örömhírről. Ez a hivatalos postai tarifa szerint csak az előbbi cég esetében 360 millió forint, nagyjából 360 lakás hőszigetelésének a költsége, a durván 36 milliárdos „rezsijóváírás” egy százaléka. Az a közel egymillió háztartás viszont, ahol szénnel-fával fűtenek, „az annyit is ér”: családonként ezer, összesen egymilliárd forintot kaphatnak a szociálisan leginkább támogatásra szorulók. Azt is kérelemre.
Az pedig, hogy ki állja a számla nagyobb részét, homályban marad. A „téli rezsicsökkentés” terheit a március 8-ai kormányrendelet ugyanis a többnyire külföldi tulajdonban álló nagykereskedőkre terheli. Csakúgy, mint négy éve.
Importkiváltó vakcina
Ha van Nemzeti Dohánybolt, Nemzeti Közművek és Nemzeti Mobilfizetés, miért ne lehetne Nemzeti Oltóanyaggyár? Ehhez mindössze 46 milliárd forintra lenne szükség, ekkora várható költség szerepelt egy tavalyi előterjesztésben. Az események a választások előtt felgyorsulnak: a múlt héten megjelent kormányhatározat meglehetősen rövid, augusztus 31-ei határidővel vár részletes elemzést a megvalósítás előkészítéséhez a nemzetgazdasági és az emberierőforrás-minisztertől. A kiszemelt helyszín Debrecen, ahol az egyetem, a Richter Gyógyszergyár és a Fluart Innovatív Vaccines Kft. konzorciuma alkotná az oltóanyaggyártás szellemi és gyakorlati bázisát. A Fluart nem más, mint a 2009-ben offshore cégként fideszes össztűz alá vett hazai influenzaoltás-gyártó Omninvest mai reinkarnációja.
Kiemelt nemzetstratégiai érdek az oltóanyagok terén a hazai ellátásbiztonság szavatolása és az importkitettség csökkentése – egyebek mellett ez áll a kormányhatározatban. Tény, hogy a patikában kapható oltóanyagok időről időre hiánycikké válnak, a kötelező gyermekkori oltásrend megtartásához szükséges vakcinák előteremtése pedig az Állami Tisztiorvosi Hivatalnak ad nem mindig könnyen megoldható feladatot. Mindez nem csak magyar gond, az egész világon tapasztalható, hogy az oltóanyagok iránti kereslet gyorsabban – és időnként jelentős kiugrásokkal – növekszik, mint ahogy a gyártók követni tudják. Tehát sem a termék jövőjével, sem a jövedelmezőségével nincs baj, a gyárépítésre szánt összeg azonban kevés lehet az önellátáshoz. Nem véletlen, hogy a biológiai anyagok, vagyis a vakcinák gyártására a multinacionális cégek az elmúlt évtizedben hatalmas tőkekoncentrációt valósítottak meg: a legkorszerűbb termékekből lényegében négy nagy cég látja el az egész világot. A termelés hosszadalmas és kockázatos, a minőségi követelmények szigorodnak, teljesítésük mind drágább és időigényesebb. Az európai gyógyszeripari szövetség elemzése szerint egy új vakcinagyártó felépítése és működésének engedélyeztetése 5–10 évbe telik. Egy többkomponensű oltóanyag összetételében a legkisebb változtatás is átlagosan 48 hónapos törzskönyvezési eljárást von maga után.
Mindez azt jelenti, hogy a szellemi muníció összehozása csak az első lépés. A Debreceni Egyetem az elmúlt másfél évben 15,4 milliárd forint uniós pályázati pénzt nyert 17 kutatás-fejlesztési projektre, és további 5,9 milliárdot a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ létrehozására. Sajtóhírek szerint további 2 milliárd forint van a gyárépítési tervek körvonalazására. Az egyetem vezetői már egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozták elgondolásukat egy kis szériás vakcinagyártásról. De bármilyen kicsi legyen is, a termék forgalomba hozatalához szükséges az úgynevezett centrális törzskönyvezés, amihez teljesen hiányzik a szükséges szakapparátus. Vagyis a célok közt ellentmondás rajzolódik ki. Mert a kis szériákhoz felesleges gyárat építeni, a kormány által vizionált ellátásbiztonsághoz viszont nagy mennyiségben kellene termelni.
Csöndes csődtámogatás
A praktikusan csődhelyzetben lévő Pécs 437 millió forintot kap a kosárlabda-akadémia „maradéktalan megvalósítására”, amiről 2014-ben született kormányhatározat, valamint „külön pályázat és kérelem benyújtása nélkül, előfinanszírozás keretében, egy összegben” 136 milliót a közbiztonság javítására, gyakorlatilag újabb térfigyelő kamerák felszerelésére. „Lenne a pénznek ezer helye, hiszen a pécsi önkormányzati intézmények húzzák-halasztják a kifizetéseket” – reagált Gulyás Emil, az MSZP pécsi elnöke, városatya. A 9 milliárd forintnyi, kezelhetetlenné vált adósságot felhalmozó Pécset ugyanis tavaly politikai gyámság és fokozott kincstári kontroll alá helyezte a kormány. Az ellenzéket mindeközben az is érdekelné, hová folyt el körülbelül egymilliárd forint közpénz a Volvo buszok 2014-es beszerzésekor. Az ügylet kapcsán ugyanis korrupció gyanúja merült fel, amelyben politikusok is érintettek lehetnek. A gyanús számlamozgásokra a holland hatóságok figyeltek fel – a használt buszok Hollandiából kerültek Pécsre –, jelzésük alapján 2016 óta a magyar rendőrség is nyomoz az ügyben, de még gyanúsított sincs. Tóth Bertalan szocialista képviselő hiába kérdezte a részletekről Polt Péter legfőbb ügyészt, ő azt válaszolta: „az ügyben érintett személyekről nincs módom tájékoztatni képviselő urat”.
De a pécsiek legalább legyenek biztonságban. „A város valós pénzügyi helyzete, illetve közbiztonsága, lakóinak szubjektív biztonságérzete a fontosság szempontjából nem összevethető” – tromfoltak a belügyi tárcánál, hangsúlyozva, hogy „nem milliárdos projektről van szó”. A mostani kamerarendszer alapjait az Európa kulturális fővárosa program keretében építették ki, majd kisebb lépésekben bővítgették. Három éve például egy 9 kamerás fejlesztés futott, amire 15,7 millió forintot költött az önkormányzat. „A városnak most 64 térfigyelő kamerája van, de akadnak lefedetlen gócpontok” – tájékoztatta a HVG-t Märcz János, a helyi közterület-felügyelet vezetője. S lám, épp a múlt héten sebesítette meg gumilövedékekkel egy sofőr az egyik pécsi parkoló őreit. A kormány segítségével 70 új kamerát telepíthetnek, elsősorban a legkevésbé biztonságosnak tartott keleti városrészben. S bár a pénz megjött a választások előtt, a megvalósítást nem sietik el, csak 2019 első felére tervezik. A beszerzésre pályázatot írnak ki – ígérik –, de magáért a választások elé időzített külön juttatásért a városnak nem kellett pályáznia. Pécs lakosságának enyhe többsége egyébként a Közös Ország Mozgalom felmérése szerint kormányváltást szeretne, ellenzéki összefogás esetén a független Mellár Tamásnak, illetve az LMP-s Hohn Krisztinának vagy a jobbikos Gyimesi Gábornak volna győzelmi esélye.
A cikk a HVG 2018/13. számában jelent meg.
