Az ingatlan.com készített összeállítást az 1848-as eseményekhez kapcsolódva az akkori ingatlanárakról. Mint írták, drága mulatságnak számított Pesten lakni az 1848-as szabadságharc idején, hitelfelvételről pedig csak nagyon kevesen álmodhattak akkor. A bérlakás-kiadás ugyanakkor kiszámítható, stabil, évi 5-10 százalékos hozammal kecsegtető vállalkozás volt. 

A történelmi visszatekintő szerint már a reformkorban is a lakbér volt a legnagyobb tétel a családi költségvetésben szinte az összes társadalmi réteg számára. Korabeli adatok szerint a legfényűzőbb, nyolc-tíz szobás lakásokért ekkor évi 1200-2500 forintot fizettek a vagyonos bérlők, míg a polgári igényekhez mért, biedermeier stílusú lakás 300 forint körül kezdődött.

Az udvari fekvésű és a külvárosi lakások viszont olcsóbbak voltak: 1845-ben egy szerény szobáért, közös konyhával, évi 40-60 forintot kértek. Viszonyításul: a József Ipartanodába - amely a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődje - évi 1000, míg egy szimpla városi iskolába 300 forintért kerestek tanítót. Egy kőműves vagy ácsmester valamennyivel kevesebbet vihetett haza, napi bérük 1 forint volt, ami egy évre számolva nagyjából 250 forint lehetett, míg a mészároslegények tapasztalattól függően évi 80-240 forintot kaptak.

Az átlagos bérleti díj most az ingatlan.com adatai szerint havi 150 ezer forintért, így ma még egy magasabb, 300 ezres nettó fizetésnek is legalább a felét a lakásbérletre kell fordítani.

Hasonló eredményre jutunk, ha azt nézzük, hogy 170 évvel ezelőtt egy maival leginkább összehasonlítható – három szobából, egy konyhából és egy „kabinetből", azaz kis szobából, fülkéből – álló lakás bérlése évi 180 forintba került. Ez több mint a fent említett iskolai tanító fizetésének a fele, egy ipartanodai oktató viszont megengedhette magának ezt a kényelmes méretű otthont, hiszen a jövedelmének 15-20 százalékát kellett csak lakbérre fordítania.

A témával pár éve már a mindennapok története blog is foglalkozott.