Ki mutatja meg a kiutat a Brexit-káoszból? Boris Johnson vagy Uri Geller?
Pénteken valószínűleg nem lép ki az Egyesült Királyság az EU-ból, ám annyira kaotikus a helyzet, hogy valójában ezt a lehetőséget sem lehet kizárni. Felvázoljuk a többi lehetséges forgatókönyvet is, amíg a britek meg nem találják a megnyugtató megoldást.
Március 29-e helyett május 22-én lép ki az Egyesült Királyság az EU-ból, ha a héten elfogadja a brit parlament az erről szóló megállapodást. Ha nem, a kormánynak április 11-ig kell jelezni, ha hosszabbítást kér a helyzet tisztázására, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szigetország részt vesz a május végi európai parlamenti választáson. Ez a kompromisszum született a múlt heti EU-csúcson, ám ez a rugalmas megoldás sem ad választ arra a kérdésre, mikor és hogyan szűnik meg a britek uniós tagsága.
Hogyan állunk a Brexit előtti utolsó hét elején? A következő napok-hetek sorsdöntőek lehetnek, kiderül, hogy az alábbi forgatókönyvek közül melyik valósul meg.
1. Megszavazzák a héten a kompromisszumos megállapodást, és május 22-én rendben kilép az Egyesült Királyság az EU-ból.
Erre egy elhalasztott és két elbukott voksolás után nagy tételben nem fogadnánk azért. Egyelőre az sem biztos, hogy szavaznak egyáltalán. Pláne, hogy a többség eléréséhez nem csak a kormányzó Konzervatívok teljes támogatására lenne szükség, de még a kisebbségi kormányt kívülről támogató észak-ír DUP-vel sem sikerült Theresa May-nek megalkudnia. Theresa May ezt megerősítette hétfőn, amikor a brit alsóházban arról beszélt: addig nem lesz szavazás, amíg nincs meg a támogatottság. (Ezt mondta decemberben is, mikor először kérte a voksolás halasztását.)
John Bercow házelnök is aláásta a kormányfő terveit, amikor a múlt héten közölte: változatlan formában ne is próbálja a ház elé vinni a megállapodást – márpedig nagy változtatást képtelenség elérni, mert abba meg az EU nem megy bele.
2. Nem szavazzák meg a héten a megállapodást, és improvizálnak.
Ez nagyjából egyenes út a – jelenleg április 12-re várható – no deal Brexit felé, amit nemrég elutasított a brit alsóház. Része lehet azonban egy olyan taktikának, hogy a következő napokban-hetekben alternatív megoldást nyomjanak át a parlamenten. Ezek egyike a még hosszabb halasztás – ezt legkésőbb április 11-én kell jeleznie May-nek az EU felé.
Ebben az esetben a britek is részt vesznek a május végi európai parlamenti választáson – napra pontosan 35 hónappal az után, hogy szavaztak az EU-ból való kilépésről. A kilépés dátumát pedig pont olyan könnyű megjósolni ebben az esetben, mint a lottószámokat. De van egy jó hírünk: már ennek a verziónak is adtak nevet: slow (vagyis lassú) Brexit.
3. Kizuhannak a britek az EU-ból
A megállapodás nélküli (no deal) kilépést senki nem zárja ki, Boris Johnson pedig kimondottan szeretné, méghozzá minél előbb. Az EU vezetői pedig arra figyelmeztetnek: ennek nő a kockázata.
Mást nem nagyon mondhatnak: a maguk részéről lezártnak tekintik a folyamatot azzal, hogy összehozták az 585 oldalas egyezményt, majd hozzácsatoltak egy kiegészítést a jövőbeni viszony alapelveiről, és May kérésére még három bekezdést is, amely ma már a „strasbourgi kompromisszum” néven fut, és azt igyekszik bizonyítani, hogy a britek nem ragadnak be a backstopba, vagyis az ír-északír határ Brexit utáni átjárhatóságát biztosítani hivatott vészmegoldásba, amely az Egyesült Királyság EU-vámuniós tagságát hosszabbítaná meg.
Ebből persze le lehet vonni azt a következtetést is, hogy végül az EU fogja kidobni a briteket, ám – mint ahogy a Politico londoni tudósítója fogalmazott – az EU vezetői nem fogják a busz elé lökni az íreket. Márpedig a no deallel nem az Algarve-ban élő brit nyugdíjasokból élő étteremtulajdonosok, de nem is a Ryanair Düsseldorf–Ibiza-járatának az utasai, hanem az írek veszíthetnek a legtöbbet. A szigetnek az a fele is, amelyik történetesen az unióban marad. Ezt pedig aligha vállalja fel a brüsszeli vezetés.
4. Theresa May távozik, ezzel segítve a patthelyzet rendezését
Vasárnapi hírek szerint Theresa May kormányának 11 tagja is a miniszterelnök lemondását indítványozta. Ezt később cáfolták – ami legfeljebb annyit bizonyít, hogy May ezt a puccskísérletet is túlélte.
Egyszerű dolog a Brexit-tárgyalások sikertelenségét Theresa May személyéhez kötni, annál is inkább, mivel az alkudozás egy pontján az is kiderült: még saját Brexit-ügyi miniszterét is kihagyva, ő és a legszűkebb stábja egyeztetett az EU tárgyalóival. Ennek a tárgyalásnak az eredménye lett a megállapodás – benne a legvitatottabb pont, a backstop –, amelyet eddig kétszer szavazott le a brit alsóház.
May volt az is, aki időközi választásokat írt ki 2017-ben, mert biztosra vette pártja győzelmét. A jelszó az volt, hogy választott miniszterelnökként nagyobb legitimitással viheti végig a Brexitet, valójában azt remélte, hogy népszerűsége csúcsán levő pártja elsöprő győzelmet arat. Aztán jött a manchesteri terrortámadás és a fiatalokat az urnákhoz csábító munkáspárti vezér, Jeremy Corbyn, majd a sokkoló meglepetés: May kormányával kisebbségbe kényszerült.
A politikus bűnlajstroma azonban nem is itt kezdődött: az amúgy bennmaradáspárti politikus a Brexit kemény változatára tett javaslatot 2017 elején, ami a teljes szakítást jelenti nem csak az EU-val, de a belső piaccal is. Vagyis nem csak a politikai együttműködést szünteti meg, hanem a kereskedelmit is. Ennek is megvan a logikája: a kettőt nem lehet elválasztani az EU-ban, ha az ország bennmarad a belső piacon, el kell fogadnia az uniós szabályokat, méghozzá úgy, hogy beleszólási joga sem lesz Londonnak. Erre nehéz azt mondani, hogy „visszavesszük az ellenőrzést”. Csakhogy emiatt épülne újra az ír-északír határ is.
A hónapok óta tartó végjátékban azonban az is kiderült: May tartja magát ehhez a megoldáshoz, még úgy is, hogy annak nincs meg a parlamenti támogatottsága, az EU pedig nyilvánosan alázza miatta a brit kormányt. Ellenfelei éppen ezzel zsarolnák, mondván, megszavazzák a gyűlölt dealt, ha utána lemond May.
May távozása azonban valószínűleg egy problémára kínálna megoldást: a politikus kimerültségére. Ráadásul a Brexit levezénylése nem tűnik olyan hálás feladatnak, amit bárki bevállalna. Ez is magyarázhatja, hogy May-t eddig kétszer próbálták megbuktatni, egyszer a pártban, egyszer a parlamentben, de mindkét puccskísérlet elbukott.
5. Újból kiírnak egy népszavazást az EU-tagságról
Ezt May következetesen elutasítja, ezért is kötnénk az ő távozásához. A kormányfő azzal érvel, hogy egyszer már szavaztak, tiszteletben kell tartani annak az eredményét. Ezzel szemben a támogatók – akik közül több mint egymillióan vonultak szombaton Londonban az utcára – úgy látják, első alkalommal a britek nem tudtak felelős döntést hozni, mivel a politikusok nem tájékoztatták őket megfelelően arról, hogy pontosan milyen feltételekkel bonyolódik le és milyen következményekkel jár a Brexit, ezért kellene őket megkérdezni még egyszer. (És titokban abban reménykednek, hogy így a kilépés semmiképpen nem fog többségbe kerülni.)
Ezzel két probléma is van:
- Mit fognak szólni a kilépés támogatói, ha lefújják az egészet?
- Tulajdonképpen még most sem tudjuk, mivel jár a Brexit.
6. Parlamenti választásokat írnak ki
Az elmúlt hetek ugyan megtépázták a kormányzó konzervatívok népszerűségét, ám még mindig a kormánypárt számíthatna a legtöbb mandátumra, ha most tartanának parlamenti választást az Egyesült Királyságban. A 38 százalékos támogatottság azonban nem túl meggyőző a Munkáspárt 34 százalékához képest – 2017-ben az előrehozott választás kiírásakor a toryk 47 százalékon álltak, a Labour pedig 27 százalékon. Vagyis megjósolhatatlan a végeredmény – annak fényében különösen, hogy mindkét nagy párt megosztott a Brexit kérdésében is, márpedig jelenleg minden más témánál jobban hat a szavazói akaratra ez a téma.
Kampányolni persze kell valamivel, így az sem kizárható, hogy egy esetleges választást komoly átrendeződés előz meg, akár pártszakadással. Ennek első, igaz, apró jele az Independent Group megalakulása: az EU-párti minifrakciót nyolc Munkáspártból dezertált képviselő alapította, később azonban három tory is csatlakozott hozzájuk.
7. Visszavonják a kilépésről szóló nyilatkozatot
Természetesen ez sem zárható ki, bár nem azért, mert az erről szóló petíciót több mint ötmillióan írták alá néhány nap alatt. A visszalépéshez ehelyett az kell, hogy a népszavazáson/választáson a bennmaradás hívei stabil többséget szerezzenek. Az Európai Bíróság döntése alapján ezt a kilépés előtt bármikor megteheti a brit kormány, utána már nem. Vagyis elég a végtelenségig húzni az időt, hátha egyszer eljutnak idáig. Ez azonban olyan szintű bizonytalanságot teremtene, ami végképp nem érdeke senkinek.
Csak néhány következmény: felerősödhetnek az országrészek – főleg Skócia – függetlenségét támogató hangok, nőhet a feszültség Észak-Írországban, és egyre több cég dönthet úgy, hogy a káosz miatt visszavonja nagy-britanniai befektetéseit.
+1 Uri Geller telepátiával megállítja a folyamatot.
A brit állampolgársággal is rendelkező izraeli-magyar illuzionista a hétvégén nyílt levélben tudatta: nem fogja hagyni, hogy Theresa May kivezesse a szigetországot az EU-ból, mert fizikaileg is érzi, hogy a britek nagy része is ez ellen van. Így, ha nincs más megoldás, telepatikus erejét veti latba a bennmaradás érdekében.
Ezt a megoldást éppúgy nem zárhatjuk ki már, mint az összes többit.
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
