90 százalékban készen van az amerikai–kínai kereskedelmi egyezmény – közölte Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter, akinek a jó rendőr szerepe jutott az elhúzódó tárgyalásokon a két óriás között. Trump elnök viszont inkább hallgat a rossz rendőrre, a kínaiak mumusára, Robert Lightizer kereskedelmi főtárgyalóra. Ő pedig azt súgta az elnök fülébe: fenyegesse meg újra Pekinget annak érdekében, hogy a kínaiak engedjenek ott, ahol nem akarnak engedni. Trump közölte is: ha nem lesz egyezmény, akkor újabb 300 milliárd dolláros szankciók következhetnek a kínaiak amerikai exportjára. Ezzel gyakorlatilag minden kínai árut büntetővámmal sújtanának a világ legnagyobb piacán, az Egyesült Államokban.

Mindez Amerikának jobban árt, mint Kínának – bizonygatták a kínaiak a China Daily konferenciáján, de ezt maguk sem gondolják komolyan. Ehelyett tovább folyik az exportiparágak áttelepítése a szomszédos országokba. Vietnam például máris jelentős mértékben profitál ebből.

Hszi Csin-ping elnök már Oszakába érkezett, mert Japán miniszterelnökével kíván tárgyalni a G20-csúcs előtt, és még azt megelőzően, hogy leülne szemtől szembe Donald Trumppal.

Messze már az az idő, amikor Trump unokája ékes kínai nyelven köszöntötte Hszi bácsit. Kereskedelmi háború folyik, amelyben épp az előző G20-csúcstalálkozón kötöttek fegyverszünetet abban a reményben, hogy közel a megállapodás. Aztán kiderült, hogy mégsem, Hszi Csin-ping pedig megkezdte a nagy bekerítési hadműveletet: idei első diplomáciai körútját Európában tette meg, ahol minicsúcson, Párizsban az Élysée-palotában megállapodott Angela Merkel kancellárral, Emmanuel Macron elnökkel és Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével, hogy együtt veszik fel a harcot Trump brutális nemzeti önzésre épülő politikájával szemben.

De nem ez volt az egyetlen útja a kínai vezetőnek. Hszi Csin-ping nemrég Szentpéterváron ünnepelte hatvanhatodik születésnapját, ahol Putyinnal kölcsönösen kijelentették, hogy egymás legjobb barátai. Oroszország gazdaságilag nem igazán nagyhatalom, de katonailag az – és a kínai–amerikai szembenállásnak komoly stratégiai okai is vannak.

Csütörtökön pedig Abe Sindzo japán miniszterelnökkel tárgyal Kína első embere. A világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalma az USA szövetségese, de gazdaságilag a vetélytársa is. Japánban még jól emlékeznek arra, hogy az amerikaiak kikészítették őket, amikor kérdésessé tették az USA vezető szerepét a globális gazdaságban, még a nyolcvanas években. Ha netán a távol-keleti szigetországban megfeledkeztek volna erről, akkor egy kínaiak által rendezett Nyílt globális világ elnevezésű tanácskozás Oszakában emlékeztette őket erre. De nemcsak erre, hanem arra is, hogy

a globális gazdaság 1200 milliárd dollárt nyerhet egy amerikai–kínai egyezménnyel.

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szerint az amerikai-kínai kereskedelmi háború eddig 335 milliárd dolláros kárt okozott a világkereskedelemnek. És ezek csak a nyilvánvaló veszteségek, hiszen rengeteg olyan beruházás maradt el a bizonytalan világgazdasági helyzet miatt, amely lendületbe hozhatta volna a lassuló globális gazdaságot.

A kínaiak a G20-csúcs elé időzített konferenciájukon arról is beszéltek, hogy mindenképp megcélozzák a vezető pozíciót a globális gazdaságban – függetlenül attól, tetszik-e ez az USA-nak, vagy sem. A számokat a pekingi társadalomtudományi akadémia elnöke ismertette Oszakában: ezek szerint Kína 15 éven belül vezető szerepet kíván játszani a világkereskedelemben és a külföldi beruházások terén, de úgy, hogy nyitva tartja piacát mások előtt – miközben másoktól is ezt várja el. A kínaiak importja meghaladja majd a 2400 milliárd dollárt, vagyis hihetetlenül nagy lehetőséget kínál mindazoknak, akik az 1,4 milliárdos piacon eladni akarnak. A kínaiak külföldi beruházásainak értéke nagyjából ugyannyi lesz, mint amennyi pénz erre a célra Kínába érkezik: 2000 milliárd dollár. Ez tehát a csali. Kínával érdemes jóban lenni, mert hatalmas üzleti lehetőségek tárulhatnak fel.

Mégis mi az a 10 százalék, ami miatt kétséges a megegyezés Oszakában?

A tárgyalások titkosak, de a kiszivárgó hírek szerint a szellemi tulajdon védelmének szabályozása továbbra is megoldhatatlan problémának tűnik. Pekingben azt állítják: az új kínai törvény ezzel kapcsolatban minden problémát megold. Robert Lightizer főtárgyaló, aki nemzetközi jogász, egyáltalán nem így látja a dolgot. Szerinte a kínaiak továbbra is lenyúlhatják szinte ingyen az amerikai technológiát. Hszi Csin-ping is csapdában van: ha fizetésre készteti a kínai vállalatokat a szellemi tulajdonért, akkor sok cég bedőlhet, mert nem tudja elviselni a várható költségeket.

A másik gond a Huawei

Az amerikaiak valóban nemzetbiztonsági kockázatnak tekintik azt, ha a kínaiak 5G-technológiáját átveszik a nyugati országok. Ezért épp akkor tartóztatták le a Huawei alapító elnökének lányát Kanadában, amikor Donald Trump és Hszi Csin-ping egymás kezébe csapott Argentínában a legutóbbi G20-csúcson. A szimbolikus amerikai akció komoly arcvesztést jelentett Hszi Csin-ping elnöknek Pekingben. Ha tudott a Huawei főnök lányának letartóztatásáról, és mégiscsak megállapodott Trumppal, akkor az a baj. Hiszen oda a nemzeti büszkeség. Ha nem tudott, akkor felmerül: mennyire jól informált az első számú vezető Kínában?

Hasonló blamázst Hszi Csin-ping elnök nem engedhet magának még egyszer. Bár pozíciója sziklaszilárdnak látszik Pekingben, nagyon oda kell figyelnie arra, amit a közvélemény gondol róla. Főként pedig eredményt kell produkálnia. Nemcsak ígéretekben Kína világhatalmi szerepéről. Nem csoda, hogy Peking a csúcs előtt a Huawei elleni szankciók eltörlésére szólította fel Washingtont. Kao Feng, a kínai kereskedelmi minisztérium szóvivője azt is hozzátette, az USA törekedjen a kínai–amerikai kapcsolatok egészséges fejlődésére.

Trumpnak a választások miatt fontos az egyezmény, az amerikai elnök újraválasztása ugyanis elsősorban a gazdasági konjunktúrától függ. Ez pedig jelentős részben a Kína ellen folytatott kereskedelmi háborútól. Ezt magyarázta előző japán látogatásán Abe Sindzo miniszterelnöknek Donald Trump, aki szinte csak Kínáról beszélt Japánban – vérig sértve ezzel partnerét. Ezért nagy a tét Oszakában szombaton: mind Trump, mind Hszi Csin-ping érdekelt a megegyezésben, de olyanban, amelyet el is tudnak adni az Egyesült Államokban és Kínában.

Kína után Európa lesz Trump ellenfele?

Ezt a kérdést tette fel a Der Spiegel Cecília Malström uniós biztosnak a G20-csúcs előtt. Európa eddig nevető harmadiknak képzelhette magát, de sokan emlékeznek még rá, hogy Trump elnök szankciókkal fenyegette meg az európai autóipart is, mondván túl sok a Mercedes és a BMW New Yorkban, és túlságosan kevés az amerikai autó Európában.

"Még szoknunk kell azt, hogy az Egyesült Államok nem mint szövetségesre tekint az Európai Unióra, hanem mint ellenfélre. Az USA-ban 420 ezer állás függ az európai autóipartól. Nem hisszük azt, hogy az európai autók nemzetbiztonsági kockázatot jelentenének az Egyesült Államok számára. Ettől függetlenül tárgyalunk az amerikaiakkal, Trump szankciós politikája nem az Európai Unió módszere. Az Európai Unió a WTO szabályai alapján kereskedik a világgal. Ha eluralkodnak Trump módszerei, akkor az a dzsungel törvényét jelenti a globális gazdaságban" – hangsúlyozta Cecília Malström.

Az európai kereskedelmi biztos nem titkolta: ha Trump novemberben mégiscsak előáll a szankciókkal az európai autókkal szemben, akkor Brüsszelnek kész listája van az ellenintézkedésekről. Vagyis, bár az Európai Unió ezt szeretné elkerülni, de fennáll a lehetősége annak, hogy kereskedelmi háborúskodás alakuljon ki Amerika és Európa között.

Nem csak az autóiparban ellentétesek az érdekek. Mike Pompeo amerikai külügyminiszter az év elején körbeutazta Európát, hogy lebeszélje az uniós tagállamokat a Huawei 5G-technológiájáról. Magyarországon az amerikai külügyminiszter azt a választ kapta: követjük az uniós példát. De mi az?

"Az Európai Unió rábízta a döntést a tagállamokra. Szeptemberre várjuk az összefoglaló jelentést arról, melyik tagállam hogyan döntött Huawei-ügyben. Mi a törvényesség alapján állunk, és nem zártunk ki senkit a versenyből politikai döntés alapján" – mondta az uniós biztos. És azt is hangsúlyozta: Európa nem nevető harmadik az USA–Kína kereskedelmi háborúban

"Nem akarjuk, hogy a kínaiak felvásárolják az európai elitcégeket, lenyúlják a külföldi szellemi tulajdont, de ez ellen nem szankciókkal akarunk küzdeni" – nyilatkozta Cecília Malström a Der Spiegelnek.

De mi történik, ha Európa Kína oldalára áll? Peter Altmaier német gazdasági miniszter ezt a lehetőséget csillantotta meg kínai vendéglátói előtt Pekingben és Sanghajban. Dicsérte az Új Selyemút programot, sőt azt hangsúlyozta: Európának is hasonlóra lenne szüksége.

Ha az európaiak a Huawei 5G-technológiáját fogadják el, vagyis a kínaiak digitális Új Selyemútját választják, akkor kettészakadhat a világ: más rendszert használ az USA, és mást Kína, Oroszország és Európa. Ez teljesen új helyzetet teremthet a globális erőviszonyokban.

Ráadásul Peter Altmaier kínai vendéglátóinak a német szociális piacgazdaságot ajánlgatta az amerikai kapitalizmussal szemben. A németek persze hosszú távra terveznek: ők voltak az első külföldi nagybefektetők Kínában. A Volkswagen sanghaji gyára volt a minta a szocialista Kínában arra, hogy másképp is lehet gazdálkodni. Mára pedig eljutottak oda, hogy Németország legnagyobb külföldi partnere immár nem Franciaország, hanem Kína.

Vagyis Trump elnök brutális politikájával elérheti azt is, hogy ellenfelei összefognak. Európa is inkább az Új Selyemutat választja, mint a szankciókkal fenyegetőző szövetségest. Ehhez persze egységesnek tűnő és döntésképes európai vezetésre lenne szükség, de erre most várni kell.