Törvénybe foglalják, hogy az iparűzési adót a helyi tömegközlekedésre kell fordítani

Az iparűzési adót elsődlegesen a helyi tömegközlekedés finanszírozására kell fordítaniuk az önkormányzatoknak, és ezt a jövőben törvénybe is foglalják

– közölte a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára keddi budapesti sajtótájékoztatóján.

Tuzson Bence elmondta: a kormány az önkormányzatok egyik legfontosabb feladatának a helyi tömegközlekedés finanszírozását tartja, és a meglévő jogszabályok is az önkormányzatok feladataként jelölik meg a tömegközlekedés biztosítását.

Szeretnék egyértelműsíteni ezt a feladatot, ezért „törvénybe fogjuk foglalni, hogy az iparűzési adót elsődlegesen a helyi tömegközlekedés finanszírozására kell fordítani”, és csak ha ez biztosítva van, azután lehet az adóból fennmaradó összeget másra költeni – mondta Tuzson.

„Ha Tarlós István tudta finanszírozni a főváros tömegközlekedését, akkor Karácsony Gergelynek is kell tudni” – fogalmazott, és hangsúlyozta, hogy a kormány betart mindent megállapodást, amelyet a fővárossal kötött még Tarlós István főpolgármestersége idején.

A Tuzson által elmondottakhoz azért érdemes megjegyezni, hogy Tarlós István (mármint főpolgármestersége alatt a főváros) nem tudta finanszírozni a tömegközlekedést – erről a BKV saját éves beszámolója tanúskodik a legékesebben:

Segélykiáltással ér fel a BKV éves jelentése

Jóval több kimaradás és baleset volt a BKV-nál 2018-ban, mint a megelőző évben, ebben a munkaerőhiány és a járművek elöregedése is szerepet játszott. A villamosok átlagéletkora például majdnem 35 év. A cég emiatt jóval kevesebb szolgáltatási díjat kapott a kelleténél. 2019-re 15 milliárd forintos veszteséget várnak.

Ez egyébként nem Tarlós István hibája volt, a nemzetközileg elfogadott ökölszabály szerint a központi kormányzatnak, a helyi önkormányzatnak és az utasoknak egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban egészséges állniuk a költségeket. Ami a budapesti tömegközlekedést illeti, finanszírozásából a kormány az elmúlt években kivonult. A fővárosi önkormányzat 2018-ban 12 milliárd forint támogatást kapott a kormánytól a tömegközlekedésre, illetve a BKK 15 milliárdot kapott szociálpolitikai menetdíj-támogatásként (a kedvezményesen utazók utáni kompenzációként), vagyis a kormány összesen 27 milliárdot adott. Az önkormányzat ehhez képest 85,9 milliárddal támogatta a BKK-t (ebben benne van a kormány 12 milliárdja, szóval saját zsebből 73,9-cel), a menetdíjbevétel (pótdíjakkal együtt) 68,3 milliárd volt.

A fővárosi önkormányzat (még 2019 elején, szóval Tarlós István idején) 2019-re 156 milliárd forint iparűzésiadó-bevétellel számolt erre az évre, a kerületek pedig 132 milliárdra számíthattak.

Szóval ha a fővárosi önkormányzatnak az iparűzésiadó-bevételét az utolsó forintig a tömegközlekedésre kell fordítania, akkor gyakorlatilag nem marad pénze semmi másra, minthogy ez legfontosabb bevételi forrása – Budapest egész 2019-es költségvetése tokkal-vonóval 386 milliárd forint 2019-re.

A Fidesz nyolc év alatt épp felére töppesztette az önkormányzatokat

GDP-arányosan épp feleannyit tudtak költeni az önkormányzatok 2018-ban, mint 2010-ben. Saját bevételeik az inflációt figyelembe véve 900 milliárd forinttal csökkentek, a legnagyobb érvágást az szja helyben maradó részének elvétele jelentette. 2018-ban felpörögtek a beruházások, amiket főleg maradványokból és hitelekből finanszíroztak.

Gyakorlati szinten persze számtalan kérdés merül fel a kormány tervével kapcsolatban: például hogyan akarják felcímkézni az iparűzésiadó-forintokat, hogy azok csak tömegközlekedésre mehessenek, és mi van akkor, ha a bevételek befolyása nincs szinkronban a tömegközlekedési kiadások kiáramlásával?

Orbán kirohaszthatja a tömegközlekedést Karácsony alól, ő viszont ledobhatja az atombombát

Karácsony Gergely frissen megválasztott főpolgármester komoly fejlesztéseket tervez a budapesti közösségi közlekedésben, de a kormány segítsége nélkül a jelenlegi színvonalat sem fogja tudni fenntartani. A kormánynak lehetősége van bedönteni a tömegközlekedést, a főpolgármester a közgyűlési többséggel pedig sztrájkba engedheti a szakszervezeteket. A legvalószínűbb, hogy csatározásokkal tarkított, kényszerű együttműködés lesz a következő években.