2018 lehetett volna az az év a Nyugat-Balkánon, amikor tisztább lett volna a levegő – legalábbis ez volt az egyik kikötése annak a 2006-ban hatályba lépett egyezménynek, amely elérhetővé tette az uniós energiapiac forrásait és lehetőségeit az EU-val határos déli és keleti országoknak. Az Energiaközösséget létrehozó megállapodás (Energy Community Treaty, ECT) értelmében Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Koszovó és Észak-Macedónia is vállalta, hogy jelentősen csökkenti a szénerőművekből származó légszennyezést.

A tizenkét éves felkészülési időszak azonban a jelek szerint kárba veszett: a volt jugoszláv tagköztársaságok erőműveiből nemhogy kevesebb, hanem több káros anyag jut a levegőbe – állapítja meg a Bankwatch nemzetközi környezetvédelmi és jogvédő ernyőszervezet friss jelentése.

Pedig óriási szükség lenne a fellépésre a szennyezés ellen, mert például 2016-ban az említett országok 16 szénerőműve csak kén-dioxidból többet engedett a levegőbe, mint az EU akkor még 250 működő szénerőműve összesen. A szerb Kostolac erőmű önmagában több kén-dioxidot bocsát ki, mint amennyit az említett országok vállaltak, összességében 2018-ban a nyugat-balkáni erőművek hatszor annyi kén-dioxiddal és másfélszer annyi szálló porral szennyezik a levegőt, mint amit saját vállalásaik alapján kibocsáthatnának.

Az árat ezért pedig a saját polgáraik és a környező uniós országok – Bulgária, Horvátország, Románia és Magyarország lakosai fizetik meg. A Bankwatch becslése szerint a térségben évente 3900 ember idő előtti elhalálozásához vezet a nyugat-balkáni erőművekből származó szennyezés. A térségben egyedül Albánia számít kivételnek, amely nem rendelkezik nagy méretű fosszilis erőművel, kivéve a Világbank és az Európai Fejlesztési Bank által finanszírozott 98 MW teljesítményű Vlora-i gáztüzelésű erőművet, amely azonban technikai problémák miatt sokáig nem állt üzembe.

AFP / Belga / Belga Mag / Jean-Marc Quinet

Elpazarolt évek

A 2006-ban életbe lépett ECT ellenére a volt jugoszláv tagköztársaságokban, illetve Koszovóban vajmi kevés lépés történt. Bosznia-Hercegovinában a legnagyobb szennyező ugljeviki erőmű az egyetlen, amelyben egyáltalán megindult a beruházás. A Japán International Cooperation Agency (JICA) által finanszírozott projekt a tervek szerint hamarosan elkészül, azonban az ország többi erőművében még csak tervek vannak a szükséges beruházásokhoz.

Koszovóban sem jobb a helyzet: az öt működő erőművi blokkból háromban semmiféle berendezés nem áll rendelkezésre a károsanyagok kiszűréséhez illetve visszatartásához. Az amerikai USAAID a Kosovo B két blokkjához míg az Európai Unió a Kosovo A három blokkjának felújításához nyújtana finanszírozási támogatást. A tervek szerint a támogatási szerződéseket 2020 januárjáig aláírnák.

Montenegróban az államfő is botrányba keveredett: az ország mindössze egyetlen nagy méretű erőművel, a 225 MW-s Pljevlja I., ligniterőművel rendelkezik, amely az ország áramtermelésének csaknem negyven százalékát adja. A montenegrói kormány azonban úgy döntött, hogy nem újítja fel az erőművet, hanem egy újat épít, ezért szerződést is kötöttek a cseh Skoda művekkel. A Pljevlja kettes felépítése azonban komoly gondokba ütközött, az EBRD mind 2016-ban, mind 2017-ben visszautasította, hogy finanszírozza a projektet, így a kormányzat idén márciusban mégis döntött a régi ligniterőmű felújításáról.

A kiírt tender cikkünk elkészülte idején még nem zárult le – mindazonáltal már botrányt okozott. A pályázaton ugyanis az a konzorcium az egyik meghívott ajánlattevő, amely a montenegrói elnök fiának a cégéből, egy, a kínai kormány által is korrupcióval gyanúsított vállalatból, illetve két, gyanúsan sok közbeszerzést nyerő cégből áll.

A kínai tőke a térség más erőművi beruházásainál is feltűnik. Például a tervezett Bosznia-hercegovinai Tuzla 7-es szénerőműnél, vagy a már korábban említett szerb kostolaci erőműnél. Szerbiában (és az egész térségben) ez a legnagyobb károsanyag-kibocsátó, és ironikus módon az egyetlen erőmű, amelynél már végrehajtották az ígért környezetvédelmi fejlesztéseket. Csak éppen az eredmény hiányzik. A China Machinery Engineering Corporation által végzett fejlesztés a Kostolac B1 és B2 egységeken a kínai Eximbank 130 millió dolláros kölcsönéből valósult meg (a teljes kölcsönösszeg 298 millió dollár volt). A 38 milliárd forintnak megfelelő összegű beruházás eredményeképpen a mérések alapján 11 százalékkal, 113 ezer tonnára (2018) csökkent 128 ezer tonnáról (2017) a blokkok kén-dioxid-kibocsátása, miközben a jelenleg elérhető technológiákkal 85-95 százalékos csökkenés lett volna elvárható.

A szállópor kibocsátásának visszafogása sem sikerült, a Bankwatch adatai alapján a Kostolac B 273 tonnával több szálló port bocsát ki évente a légkörbe, mint azt a szerb Nemzeti Emissziócsökkentési Direktíva megengedné. Ugyanakkor a japán Mitsubishi Hitachi Power Systems is megkezdte a másik nagy szerb szennyező erőmű, a Nikola Tesla blokkjainak felújíítását. A JICA által finanszírozott projekt várhatóan 2022-re készül el és a cég ígérete szerint az uniós standartra csökkentik az erőmű károsanyag-kibocsátását.

Észak-Macedóniában még eddig sem jutottak. Az elmúlt tíz évben, a közben Magyarországra menekített államelnök irányításával többször is megindították a két nagy szennyező erőmű, a Bitola-i és az Oslomej-i blokkok modernizációjára kiírt tendert, de mindannyiszor eredménytelenül. Azóta sem történt előrelépés: legutóbb 2019 márciusában írták a közbeszerzést, de az eljárásnál tapasztalt szabálytalanságok miatt megsemmisítették az eredményt, így a projektek még mindig a megvalósíthatósági tanulmányok fázisában vannak.

Mibe kerül ez a polgároknak?

Miközben a fejlesztések állnak, vagy késnek, a nyugat-balkáni országok óriási összegeket költenek a szénbányászat és a széntüzelésű erőművek támogatására. A Bankwatch márciusi jelentése szerint ezek az európai mércével szegénynek számító államok közvetlenül évente 157 millió eurót, közvetve összesen 1,2 milliárd eurót (mintegy 400 milliárd forintot) fordítanak erre a célra, miközben a szénerőművek károsanyag kibocsátása következtében a térségben évente 3900 ember veszti életét légúti és keringési betegségekben időnek előtte. Ez a helyzet egyben fenn is tartja a szén, mint energiaforrás versenyelőnyét, egy olyan térségben, amely egyébként megújuló energiaforrásokkal bőven ellátott.

Egyedül Észak-Macedónia hidroelektromos potenciálja - a Nemzetközi Hidroelektromos Szövetség (IHA) adatai szerint - meghaladja az ötezer megawattot, ami bőségesen fedezné nemcsak az ország jelenlegi, de jövőbeni igényeit is és még exportra is maradna. Bosznia-Hercegovina esetén hasonló a helyzet, az ország az IHA becslései szerint 6000 MW-nyi hidroelektromos potenciállal rendelkezik, de Szerbia kivételével a terület minden országa képes lenne önmagában a vízerőművekből fedezni szükségleteit. A jelentés szerint mind a térség országai, mind az Európai Unió jobban tenné, ha ezeknek a megújuló energiaforrásoknak a kiaknázására fordítana forrásokat.