194 millió dollár extra profitot hoz Bolívia gazdasága számára, hogy ott rendezik a Dakar-ralit – számolt 2018-ban az ottani kormány, majd kicsit később úgy döntött, hogy soha többé nem lehet ott a verseny. Sebaj, 2019-re ott volt Peru, ahol örültek, hogy 60 millió dollár pluszt ad az országnak a Dakar. Aztán ott is úgy döntöttek, hogy nem rendeznek többet ilyen versenyt. Így idén január 5. és 17. között Szaúd-Arábia lett a helyszín.

MTI/EPA/Andre Pain

Aki csak felületesen követi az eseményeket, csodálkozhat azon, hogy a Dakar-ralit a névadó szenegáli fővárostól hatezer kilométerre rendezik, de az útvonalváltozás nem szokatlan sőt, ez csak az egyik legkisebb gond a verseny körül. A Dakar krízisben van – évről évre egyre nehezebb volt helyszínt találni, amikor sikerült is, akkor is nagy tiltakozás fogadta, és a versenyzők számának csökkenése is csak most állt meg.

Amikor a 2008-as versenyt egy nappal a tervezett rajt előtt lefújták terrorveszély miatt, sokan attól féltek, hogy a terrorfenyegetettség hosszú távon teheti tönkre a Dakar-ralit. Nem így lett, egészen más okokból van válságban a verseny.

Amikor a problémákat elemezzük, azzal érdemes kezdeni: minden baj ellenére a Dakar-rali egyelőre nyereséges. A szervező francia Amaury Sport Organisation (ASO) évről évre 50 millió euróhoz, azaz 16,6 milliárd forinthoz közelítő profitot ér el, 200 millió euró fölötti bevételből. Igaz, azt nem teszi közzé részletesen a cég, hogy melyik versenye mennyit ad hozzá a profithoz – a Les Échos gazdasági lap becslése szerint a bevétel nagyjából tizedét adja a Dakar-rali. Az ASO fő profilja a kerékpárversenyek szervezése: ami nagy franciaországi verseny, az szinte mind az övék, a lista csúcsán a Tour de France-szal és a Paris-Roubaix-vel. A bevételeinek körülbelül 55 százalékát a Tour adja.

MTI/EPA/Andre Pain

A rendező országok már nem mindig ennyire boldogok, amikor ránéznek a számokra. Amíg ott van a verseny, büszkén hirdetik a dollárban mérve is több tízmilliós, akár több százmilliós hasznot, de az adatokat érdemes kétkedve fogadni. A legnagyobb tétel ugyanis a becslésekben (2018-ban Peru kormánya úgy számolt, hogy naponta 11 millió dollár) a „megnövekedett médiafigyelemtől várt haszon”. Olyat már mi Magyarországon is sokszor láttunk, hogy egy ilyen, igencsak homályos tétellel magyarázzák a politikusok, hogy azért éri meg egy-egy sporteseményt megrendezni, mert majd minket néznek a tévében. Annyi biztos, hogy az ebből származó haszon nehezen számszerűsíthető. Annál konkrétabban megfogható az a pár tétel, amelyet a rendező országok az ASO-nak fizetnek. Ilyen az évi 6 millió dollár a rendezési jogért. Összesen pedig attól függően, hogy a verseny mekkora része van az adott államban, minden egyéb költséggel együtt 25-40 millió dollárt visz el a rendezés.

Túl a pénzügyeken, a Dakar-rali szervezőinek egyre nagyobb gondot okoz az, hogy megmagyarázzák,

miért van létjogosultsága egy ilyen versenynek?

Régen a kritika úgy szólt, hogy a szervezők nem tisztelik Afrikát, ma már, ahogy változik a közhangulat, inkább az a kérdés, miért jó egy olyan verseny, ahol több ezer kilométeren száguld háromszáznál is több autó, motor és kamion az addig szinte érintetlen természetben. És nem csak európai környezetvédők üzengetnek erről a Facebookon: Chile és Bolívia is többek között a helyiek tüntetései miatt mondta le a rendezést.

Negyven éve a verseny első szervezője, Thierry Sabine még arra ösztönözte a résztvevőket, hogy azt az ételt, italt, és mindenféle kellékeket, amit nem muszáj mindenképp Európából átvinni, vásárolják meg Afrikában a helyiektől. Az 1990-es és 2000-es években pedig a helyi infrastruktúra fejlesztésébe szállt be az ASO. Ennek is volt egy olyan mellékíze, hogy a fehér ember elmegy játszadozni a volt gyarmatokra, cserébe odadob egy kis aprópénzt, de ekkor még csak a versenytől távol lévők tiltakoztak. Például a francia énekes, Renaud az 1991-ben kiadott 500 connards sur la ligne de départ, azaz Ötszáz seggfej a rajtvonalon című számával.

A francia Dumas Romainnek és honfitárs navigátorának, Winocq Alexandre-nak, az RD Limited versenyzőinek az autója lángol a Dakar-rali első, a szaúd-arábiai Dzsidda és Al-Vadzs között zajló 433 kilométeres szakaszán

MTI/AP/AFP/Frank Fife

Annál több lett a tüntetés, amikor átkerült a verseny Dél-Amerikába. Az ottaniak sokáig hiába jelezték, hogy a sivatag rettenetesen sérülékeny, ha több száz járművel zavarnak át rajta. Pedig a számok megdöbbentőek: a chilei szakértők szerint 318 régészeti lelőhelyben tett kárt a verseny csak abban az országban, a kormány pedig csak az anyagi kár 11 százalékát térítette meg. Aztán viszont egyre többen a verseny útvonalán tüntettek, nem egy esetben a rendőröknek kellett a mezőny érkezése előtt szétverni a blokádokat, ez pedig már megütötte a kormányok ingerküszöbét is.

Ezzel párhuzamosan a környezetszennyezés miatt is magyarázkodni kell. Az ASO úgy számol, hogy a verseny évi 15 ezer tonna szén-dioxid kibocsátásával jár, ezt pedig amazóniai erdőtelepítéssel és környezetvédelmi programok támogatásával próbálják kompenzálni.

Problémás az új helyszín kiválasztása is. Emberi jogi szervezetek tucatjai szóltak: nem volna szabad engedni, hogy Szaúd-Arábia a sportdiplomácián keresztül próbálja vállalható országnak mutatni magát. Persze azt már sokszor láthattuk, hogy az ilyen figyelmeztetések mennyire nem érnek semmit. Az azonban egészen biztos, hogy Szaúd-Arábiában a kormány nem fog arra panaszkodni, hogy túl drága a szervezés. Ahogy az is, hogy a helyben élők nem merészelnek tiltakozni, netán az útvonal mellett tüntetni a verseny ellen.