szerző:
Tetszett a cikk?

A magyar férfiak és a nők életszínvonala közötti különbség nagy, de legalább folyamatosan csökken - egészen addig, amíg nem jön egy válság, akkor a nők helyzete jóval rosszabb lesz. Vagy addig, amíg nem kell egyedül nevelni a gyerekeket.

Amekkora nőnapi hagyomány a munkahelyen kéretlenül virágot vinni a nőknek és újabban a közösségi médiában posztolva jelezni, hogy igenis tiszteljük őket, március 8-nak legalább ugyanannyira a velejárója, hogy elmondják, valójában nem köszöntés kellene a nőknek, hanem egyenlőség. De mekkora az egyenlőtlenség most? A Központi Statisztikai Hivatal készítette el a Nők és férfiak Magyarországon című kiadványt, ebből, valamint a KSH és az Eurostat más adataiból szemezgettünk.

AFP / Marijan Murat

A különbségek már gyerekkorban megjelennek - rögtön az iskolázottság számainál látszik az a trend, ami szinte mindent meghatároz: a különbségek csökkennek, de még mindig nagyok. Az, hogy a legfeljebb nyolc osztályt végzettek között 162 ezerrel többen vannak a nők a férfiaknál, hatalmas különbségnek tűnik, viszont óriási javulás, ha hozzátesszük, hogy 2000-ben ugyanez a különbség még 478 ezer fő volt. Az elmúlt két évtized egyik legfontosabb változása, hogy rengeteg lány tud továbbtanulni: míg 2000-ben 21 ezerrel több diplomás nő volt az országban, mint diplomás férfi, mostanra már 270 ezerrel vannak többen.

Kijönnek tehát a fiatal nők az egyetemről, és megpróbálnak elhelyezkedni. Ha addig nem is szembesültek azzal, hogy a nemük miatt nehézségbe ütköznek, legkésőbb ekkor nagy valószínűséggel észre fogják ezt venni. Hiába lett mostanra az összes diplomás 58 százaléka nő, a felsőfokú végzettséget igénylő munkaköröknek csak 52 százalékát nők töltik be, a vezető pozíciókban pedig ugyan jelentősen nőtt a nők aránya 2000 óta, még most is csak 39 százalék. Így a tipikusnak tekinthető női munka a szellemi dolgozók között az irodai állás, a fizikai munkások között pedig a bolti munka.

Így pedig máris érthető, hogy miért nem érte el a nők fizetése a férfiak bérének 90 százalékát még a legjobb időkben sem. Nem feltétlenül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve hiányzik - komoly büntetésre számíthatna egy cég, ha ugyanazt a munkát más fizetésért adná egy nőnek -, a probléma leginkább ott van, hogy sok helyen a nőknek nehezebb eljutniuk abba a pozícióba, ahol igazán jól lehet keresni. Ráadásul itt csak a teljes állásúak látszanak. Mivel a női dolgozók 7,5 százaléka részmunkaidőben dolgozik, a férfiaknál pedig csak 5,2 százalékos ez az arány, joggal feltételezhetjük, hogy őket is beleszámolva még nagyobb lenne a kereseti szakadék.

Az egyik legnagyobb probléma emellett az, hogy nők munkaerőpiaci helyzete sokkal kevésbé válságálló, mint a férfiaké. Jól látszik, mi történik, ha egymás mellé tesszük az előző válság utáni kilábalás évtizedének és az elmúlt egy évnek a foglalkoztatottsági számait: hiába volt addig növekedés mindkét nemnél, a válságos 2020-ban éves átlagban úgy esett 37 ezer fővel a foglalkoztatottság 2019-hez képest, hogy a férfiaké 3 ezerrel, a nőké 34 ezerrel zuhant.

Igazán furcsa dolgokat akkor látunk, ha a szegénységi statisztikát nézzük meg. A nőknél 1,1 százalékponttal magasabb a szegények aránya, de ez szinte teljes egészében egyetlen korosztálynak tudható be, a 65 évnél idősebb nők között majdnem kétszer annyi a szegény, mint a férfi kortársaik között. Ennek pedig egy rendkívül szomorú oka van: a szegény férfiak közül nagyon sokan nem élnek 65 évet sem.

De ez a statisztika a magyar társadalom még egy nagyon fontos jellemzőjére rámutat. Az, hogy valaki egyedülálló, gyakorlatilag eltünteti a nemek közötti különbséget, függetlenül attól, hogy férfiról vagy nőről van-e szó, az egyik legnagyobb szegénységi kockázat.

Szintén komoly szegénységi kockázatot jelent az, ha valaki egyedül neveli a gyerekét. Ez nagyon nagy részben a nők problémája, a legutóbbi népszámlálás idején 72 ezer apa és 464 ezer anya nevelte egyedül a gyerekeit. (A 464 ezer egyedülálló anya közül 209 ezren elváltak, 136 ezren a férjük halála után maradtak egyedül.) A külöEz nagyon nagy részben a nők problémája, a legutóbbi népszámlálás idején 72 ezer apa és 464 ezer anya nevelte egyedül a gyerekeit. (A 464 ezer egyedülálló anya közül 209 ezren elváltak, 136 ezren a férjük halála után maradtak egyedül.)nbség csökken – míg 2010 és 2019 között az egyedülálló szülők családjaiban az egy főre jutó havi jövedelem 98 százalékkal nőtt, országosan csak 75 százalékkal -, de még így is 49 ezer forint az egy főre jutó különbség havonta.

Ami az egészségügyet illeti: feltűnően több nőnél diagnosztizálnak magas vérnyomást. Ennél a statisztikánál is érdemes figyelembe venni, hogy mivel sok rosszabb egészségi állapotú férfi fiatalabban hal meg, jóval nagyobb a nők esélye arra, hogy a kisebb egészségügyi bajaikkal járjanak orvoshoz idősebben is. Három olyan betegség van, ahol vagy csak minimális a két nem közötti különbség, vagy a férfiakra jellemzőbb: a cukorbetegség, a fekélyek, valamint az életmódból adódóan a májbetegségek. És ezen az adatsoron nem látszik ugyan, de a halálokok között a baleseteknek és az öngyilkosságoknak is sokkal több férfi áldozata van.

A születéskor várható élettartam folyamatosan nő, de a legtöbb európai országgal ellentétben a 80 évet még nem érte el - itt a férfiak vannak hatalmas, de legalább már csökkenő hátrányban. Az pedig nemektől függetlenül a magyar egészségügy rémes helyzetét mutatja, hogy egy átlagos magyar még mindig alig több, mint 60, egészségben eltöltött évben reménykedhet.
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!