A jövő évi költségvetés szerint 2023-ban 5,2 százalékos lesz az infláció, a GDP pedig 4,1 százalékkal fog nőni. A 2023-as költségvetés tervezetét még nem adták be, ezt a jövő hétre ígérték – az elfogadást pedig szokás szerint még a parlamenti nyári szünet előttre –, most azonban a Költségvetési Tanács közzétette a véleményét a büdzséről. Így ez az első hivatalos dokumentum, amelyben részleteket írtak le arról, miként képzeli el a kormány 2023-at; az ezzel a témával foglalkozó cikkek eddig csak abból az egyébként teljesen logikus felvetésből tudtak kiindulni, hogy kormányközeli média szerint az alapja az Európai Bizottságnak küldött konvergenciaprogram lesz.

Szomorú, hogy ezzel kell indítani, de kezdésként muszáj feltenni a kérdést:

van ennek az egésznek bármi értelme?

Az, hogy május-júniusban kidolgoznak, júliusban pedig megszavaznak egy költségvetést, rendes körülmények között is bizonytalanná teszi a tervezést, mostanában pedig ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, milyen lesz a világ és Magyarország helyzete 2023 első napján, nemhogy az utolsón. Ráadásul a költségvetést a kormány amúgy is legfeljebb egy erős vázlatként szokta kezelni, azt mi mutattuk be, ahogy a tavalyit év közben átlagosan négynaponta írták át a Magyar Közlönyben kiadott kormányrendeletekkel. Tehát sok olyan része van a költségvetésnek, amely maximum iránymutatásnak számít, akad azonban néhány olyan pont, amelyekre tényleg érdemes odafigyelni már most.

Gyakorlati szempontból az egyik legfontosabb szám a tervezett inflációé. Önmagában nem az a lényeg, hogy miként számol a kormány, azt már láttuk az elmúlt években, hogy az inflációs tippjeik nem jöttek be gyakorlatilag sosem. Ez az 5,2 százalékos előrejelzés azért fontos mégis nagyon sokaknak, mert ezek szerint ennyivel fogják emelni a nyugdíjakat is 2023 januárjában. Az év eleji nyugdíjemelés ugyanis mindig annyi, mint amekkora inflációval a költségvetésben számolnak, aztán ha kiderül, hogy tévedett a kormány, akkor novemberben korrigálják az emelést az infláció valódi mértékével (vagy ha ez a politikai akarat, ahogy idén is, akkor már november előtt is).

Fazekas István

Fontos részletet árult el a Költségvetési Tanács azon a ponton is, amikor arról írt: a költségvetés tervezete szerint

a lakossági, illetve a munkát terhelő adókat nem emelik.

A kiadásoldali intézkedésekről – kevésbé szemérmes megfogalmazásban a megszorításokról – pedig azt írták, hogy ezek nem a családok jövedelmét csökkentik. Ez persze mindig kockázatos kijelentés, azt már részletesen bemutattuk, hogy amikor az elmúlt évtizedekben egy politikus azt ígérte, valamilyen lépésének árát nem az emberek fogják megfizetni, akkor döntő többségben mégis az emberek fizették meg, legfeljebb nem közvetlen adóként. Ettől persze a családok jövedelme még nőhet, valószínűleg tényleg nőni is fog, az pedig már más kérdés, hogy abból mennyit visz el, ha a különadók egy részét átterhelik a cégek a fogyasztókra.

A különadókkal kapcsolatban kritikát is megfogalmaztak: mint írták, a költségvetés tervezetében már szerepel a Rezsivédelmi Alap és a Honvédelmi Alap, ahova ezek a pénzek mennek, és a tervezett bevételekben is szerepelnek az új adók, de ezeknek a részletes alátámasztását nem írta meg a kormány. Ezért a Költségvetési Tanács azt kérte, hogy amikor a Pénzügyminisztérium beadja törvényjavaslatként a költségvetés tervezetét, addigra ezt a hiányosságot pótolják. Sőt, ugyan a költségvetési hiány csökkentésében a kiadások mérséklése jelentős súlyt kap, ennek a kifejtéséről sincs szó a tervezetben.

Túry Gergely

Az összes többi számnak ennyire nagy gyakorlati jelentősége most még nincsen, de így is jól mutatják, milyennek tervezi a kormány a jövő évet. Íme az elképzelések:

• a GDP 4,1 százalékkal nőhet,
• a háztartások fogyasztása 4,3 százalékkal lehet nagyobb az ideinél,
• a versenyszférában 11,6 százalékos lehet az átlagos béremelkedés, az államnál és az önkormányzatoknál, valamint ezek cégeinél csak 5,5 százalékos, együttvéve 10,2 százalékos,
• a foglalkoztatottak száma további 0,3 százalékkal nőhet, úgy, hogy a versenyszférában 0,4 százalékos lesz a növekedés, a költségvetési szférában pedig stagnálás várható,
• az államháztartás hiánya 3,3, a kormányzati szektor eredményszemléletű hiánya 3,5 százalékra csökkenhet,
• az államadósság a GDP 73,8 százalékára csökkenhet 2023 végére,
• a beruházások értéke elérheti a GDP 27 százalékát, főleg a versenyszféra beruházásai, továbbá az útépítések és az infrastruktúra-fejlesztés miatt.
• Ami pedig a 2022-es kitekintést illeti: a kormány úgy számol a költségvetésben, hogy ebben az évben 4,7 százalékkal nő a GDP, az infláció 8,9 százalékos lesz, a foglalkoztatottak száma a versenyszférában 1,7 százalékkal nő, a közszférában 3,3 százalékos leépítés lesz, a bruttó átlagkereset pedig 16,7 százalékkal emelkedik.

Kockázatok azért bőségesen vannak, ahogy minden más előrejelzésben is, amely 2022 első felében próbálja megmondani, milyen év lesz 2023. A Költségvetési Tanács azt a kommentárt fűzte a növekedési tervhez: akkor valósulhat meg a 4,1 százalékos növekedés,

ha az orosz–ukrán háború lezárul, a termelésiellátási láncok helyreállása időben megindul, az energiaárakat sikerül megfékezni, ezen és más, a gazdaság működését érintő negatív folyamatok hatásai mérséklődnek

– ami persze nem kizárható, hogy mind egyszerre megtörténik, de azt senkinek nem javasolnánk, hogy a teljes vagyonát tegye fel erre.

És persze kockázat az is, hogy az EU-s forrásokból a kormány 2057 milliárd forintra számít, csakhogy ehhez a kormánynak és az Európai Bizottságnak még meg kellene állapodnia egymással.

Azt is kritikaként említi a tervezet, hogy az államadósság GDP-arányosan ugyan csökken a terv szerint, de nominálisan 1600 milliárd forinttal nő, amiről semmilyen indoklás nincs a költségvetés tervezetében.

A kérdés az, mitől várja a kormány, hogy majd javítani fogja a gazdaság helyzetét. A bevételi oldalon a különadók jelentenek nagyobb tételt, de a családi adó-visszatérítés, a bővülő foglalkoztatás és a béremelések miatt a személyi jövedelemadóból is az ideinél 44,1 százalékkal több pénzt várnak (ha levonjuk a családi adó-visszatérítést, akkor 14 százalékos növekedéssel számol a kormány). A fogyasztáshoz kapcsolt adókból pedig az infláció és a felpörgő fogyasztás miatt 17,3 százalékkal több bevétele lehet az államnak, csak az áfabevétel 15,2 százalékkal nőhet. A magyar finanszírozású fejlesztések eközben 258 milliárd forinttal csökkennek 2022-höz képest. Az is látszik a foglalkoztatottsági és béremelési tervszámokon, hogy az állam a saját dolgozóin is elkezd valamennyire spórolni.

AFP / FRANK MAY

Innen indulunk. Valószínűleg még több részletet megismerhetünk majd a jövő héten, amikor beadják a törvényjavaslatot is, majd az adócsomag lesz még érdekes. Addig is érdemes arra visszatekinteni, hogy a konvergenciaprogramban mi áll, hiszen valószínű, hogy ez jelenti majd az alapját a költségvetésnek is. Ez pedig azért problémás, mert ahogy azt a hvg360-on részletesen elemeztük, a konvergenciaprogram köszönőviszonyban sincs a valósággal.

Nem szóltak benne például a jogállamisági vitáról, úgy számoltak, hogy a külső csapásokat rezzenéstelenül vészeli át a gazdaságunk, sem a nemzetközi termelési láncok akadozása, sem az energia és az élelmiszerek világpiaci árának megugrása nem jelent gondot. Sőt, abban még a megszorító csomagról sem volt szó, amit pedig azóta már be is jelentett a kormány.