Kicsoda Michael O’Leary, aki bárkit leidiótáz, akár egy utas, akár Nagy Márton az illető?

Különmeccs alakult ki a belemenős nyilatkozatairól és rámenős üzleti stílusáról ismert Ryanair-vezér, Michael O'Leary és Nagy Márton újdonsült gazdaságfejlesztési miniszter között a légitársaságokra is kivetett extraprofit-különadó miatt. A fordulatos történet a következőképpen fest:

• A Ryanair először közleményben „több, mint hülyeségnek” nevezte a különadót.

• Ezt követően jelezte a fapados légitársaság, hogy a szabályzatuknak megfelelően a különadó hatályba lépése, július 1. utáni utakra akkor is kivetik az 3900 forintos adót, ha a jegyet még korábban vásárolták. 

• Erre Nagy Márton fogyasztóvédelmi eljárást indíttatott a cég ellen.
• Közben más, Magyarországon működő légitársaságok, a Wizzair és az easyJet is arról beszélt, hogy árakat fognak emelni a különadó miatt.
• A Ryanair vezérigazgatója, Michael O’Leary kedden előbb egy közleményben ócsárolta Nagy Mártont, majd délután cseppet sem nyugodt hangvételű telefoninterjút adott a hvg.hu-nak, amelyben többször is idiótának nevezte a minisztert, és hangsúlyozta, hogy rekordveszteségű évek után vetik ki az ágazatra a különadót, és még el is várják, hogy azt ne hárítsák át az utasokra.
• Nagy Márton szerdán erre úgy reagált: „bárcsak akkor is ilyen gyorsan születnének meg a légitársaság válaszai, amikor a magyar állampolgárok fordulnak hozzá ügyfélpanasszal”.

A magyar nagyközönség, ha máshonnan nem, ebből a csörtéből képet alkothatott arról, mennyire szókimondó Európa legnagyobbá nőtt fapados légitársaságának vezérigazgatója. Michael O'Leary számára nem Nagy Márton azonban az első, akit elküldött melegebb éghajlatra. Ki az excentrikus vállalkozó? 

AFP / Daniel Leal

Könyvelőből légimágnás

Michael O’Leary Írország egyik leggazdagabb embere, vagyonát 1 milliárd dollárra teszik. 1961-ben született Dublinban, az egyik legjobb ír egyetemen, a Trinity College-ban tanult közgazdaságtant, később a KPMG-nél dolgozott könyvelőként. Itt lett az ügyfele a Ryanair társalapítója, Tony Ryan ír milliárdos, aki később személyes könyvelőjévé és tanácsadójává fogadta, majd 1988-ban a légitársaság pénzügyi igazgatójának nevezte ki. Innentől már csak 6 év kellett, hogy ő legyen a Ryanair vezérigazgatója, pozícióját 28 éve őrzi.

O’Leary a cég vezetőjeként arra törekedett, hogy a helyjegyek árait alacsonyan tartva, de minden más extra szolgáltatásra – csomagok, fedélzeti fogyasztás, autóbérlés, szállásfoglalás – külön díjat szabva népszerűsítse a diszkont légiközlekedést, és közben bővítse az úti célok repertoárját.

Utóbbiban többször is kezére játszott az Európai Unió. A cég 1990 előtt még csak Írország, Anglia, Hollandia és Belgium között üzemeltetett rövid, de nem diszkont járatokat, 1992-ben azonban az Európai Unió liberalizálta a légitársaságok járatindítását (korábban a kiindulási és úticél-országok közül legalább az egyik bele kellett egyezzen egy új útvonal elindításába), így új, észak- és nyugat-európai útvonalak jöttek létre. O’Leary alatt felpörgött a cég, amelyet tőzsdére is vittek: 2000-ben elindult a weboldaluk (amely egy éven belül a foglalások háromnegyedét bonyolította), új központot létesítettek Brüsszelben, több száz repülőgépet rendeltek, a 2004-es EU-bővítéssel pedig bebetonozták magukat Európa légiközlekedésébe. Bár a 2010-es évek környékén O’Leary többször is arról beszélt, hogy 10 eurós belépő árú, transzatlanti járatokat fognak indítani egy külön név alatt, a tervek nem váltak valósággá.

O’Learynek négy gyereke van, hobbiként pedig versenylovakat (és marhákat) tenyészt, amelyek több alkalommal is megnyerték a legrangosabb angliai versenyeket, a Cheltenham Race-t és a Grand Nationalt.

Nehéz ember

Ahogy azonban a Nagy Mártonnal folytatott vitájából is kirajzolódik: O’Leary amennyire tehetséges üzletember, annyira önfejű és nehéz tárgyalófél, botrányaival és lenéző megszólalásaival mindig tele volt a sajtó.

A vezérigazgató kőkemény lobbistája a repülésnek és a szabad piacnak, és képes szembemenni minden olyan intézkedéssel, amely a Ryanairt akadályozza.

AFP

2001-ben az ikertornyok megtámadása után például kritizálta a fokozott repülésbiztonsági intézkedések bevezetését, legfőképpen a fedélzetre felvihető folyadékmennyiség 2006-ban bevezetett korlátozását. Akkor úgy fogalmazott: „A terroristák minden bizonnyal a fetrengenek a röhögéstől a pakisztáni barlangjaikban. Nem fognak megölni minket a piperecikkek.” A 2000-es évek terrortámadásai után azonban nem ez a megszólalás váltotta ki a legnagyobb felháborodást. O’Leary 9/11-et követően hangosabban kampányolt a repülés mellett, mint valaha, ehhez pedig Winston Churchill figuráját is bevetette. Elcsenve a brit háborús miniszterelnök híres mondását, azt mondta egy Churchillnek öltözött figura mellett állva a Ryanair reklámjában:

Repülni fogunk a partokra. Repülni fogunk a hegyekbe. Repülni fogunk Londonba.

A vezérigazgató a közelmúltban is tett vitatott megjegyzéseket a reptéri biztonsággal kapcsolatban: a Timesnak arról beszélt, hogy nem mondhat semmit, mert rasszistának fogják kikiáltani, de a reptéri veszélyt alapvetően muszlim férfiak jelentik. 30 évvel ezelőtt meg az írek jelentették. Hozzátette: támogatja, hogy a reptéri átvilágításoknál az egyedülálló muzulmán férfiakat szedjék ki a sorból, mert annak az esélye, hogy valaki a családja mellett robbantja fel magát, „kibaszottul nulla”.

2010-ben, amikor az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése megbénította a légiközlekedést, O’Leary szintén a piacot képviselte. A vezérigazgató először azt állította, hogy semmilyen vulkáni hamu nem fedte be Európát, „mítosz volt az egész”, és nem kellett volna lezárni a reptereket.

A leállás miatt 50 millió eurós nagyságrendű kártérítést kellett fizetniük az utasoknak, O’Leary viszont „barmoknak” nevezte azokat, akik ezerszeres visszatérítést követeltek, a Ryanair pedig visszautasította a legmagasabb kártérítései kérelmeket. Az üzletember úgy tartja:

Van az a mondás, hogy mindig a vevőnek van igaza. Nincs. Olyakor tévednek, és ezt el kell mondani nekik.

AFP

Még két válságban mutatkozott meg O’Leary gondolkodása. Az egyik a Boeing 737-MAX típusjelű repülőgépekkel kapcsolatban volt: 2019-ben két ilyen repülő is lezuhant, melyet követően az összes 737-MAX-ot leállították, a megrendeléseket pedig tömegesen mondták le a légitársaságok. Végül 2020 elején a Ryanair volt az első cég, amely újra megrendeléseket tett, többek között azokra a gépekre, amelyek másoknak már elkészültek, de elálltak a megvásárlásuktól. A gépek leszállítása, hiába voltak készen, akadozott az amerikai gyártó oldaláról, amelyre az ír üzletember egy kiszivárgott hangfelvétel szerint úgy reagált:

„a Boeing vezetőségében úgy rohangálnak körbe-körbe, mint a fejvesztett csirkék. Kirúgni, de legalább jól seggbe rúgni kéne őket. […] Két éve állnak ott a repülők, csak bele kell tölteni a kerozint, és rohadtul elrepíteni őket Dublinba.”

Az igazi kihívást – mint minden légitársaságnak – O’Learynek is a koronavírus-járvány jelentette, amely miatt még 2021-ben is 335 millió eurós vesztesége volt a vállalatnak, és részben erre is hivatkozik akkor, amikor a magyar kormány megadóztatja a repülést. Az üzletember a pandémia alatt csinált igazi rendszert a kormányok leidiótázásából:

• A briteket már 2020 áprilisában leidiótázta, mondván, senki nem tartja be a repülést követő karanténszabályaikat.
• Hasonló szavakkal illette azokat, akik szerint járható védekezési mechanizmus lett volna a középső székek kihagyása a járatokon.
• Nemrégiben a briteket újfent „pánikvezérelt” idiótáknak nevezte, mert amíg Európában lehetett védettségivel utazni 2021 végén, addig az Egyesült Királyságba való belépéshez PCR-teszt kellett, emiatt pedig kevesebben utaztak az ünnepek alatt.
• Közben pedig a piac más szereplőibe is beleszállt: a Reutersnek azt mondta, hogy az utazási irodáknak és a nagybőröndös nyaralásoknak befellegzett, mert „40 alatt senki nem csinál ilyet”, a Lufthansa vezetőjét pedig egy kokainfüggőhöz hasonlította, mert folyamatosan állami segélyt kért Németországtól. Egy másik interjúban pedig, amikor Váradi József Wizz Air-vezér nevét emlegették, annyit kérdezett vissza flegmán: kicsoda?

AFP

Az tehát jól látszik: fel kell kötnie a nadrágját Nagy Mártonnak, ha szócsatát akar vívni Michael O’Learyvel. Ennek mi, utasok pedig aligha fogunk örülni:

ha valaki, akkor a Ryanair-vezére pontosan tudja, hogyan kell a piaci törvényeknek érvényt találni, és ha a magyar kormány ennek keresztbe tesz, a Ryanair minden bizonnyal meg fogja találni a saját profitját – máshol.

Az ügyeskedéstől pedig egyáltalán nem kell félteni azt az O’Learyt, aki 2003-ban taxis rendszámot intézett Mercedes S-osztályára, hogy azzal a dublini buszsávokat róhassa, a forgalmi dugókat elkerülve.