Néhány héttel ezelőtt lépte át a száz forintos határt a tojás ára, ráadásul termelői körökben további drágulást tapasztaltak, a jóslatok szerint éppen karácsony környékére érhette volna el a 150 forintot az ára. Ezt látva november közepétől a kormány a burgonya mellett a tojásra is ársapkát húzott, válogatás nélkül mindegyik típusra: a legkisebb tojástól kezdve a legnagyobb méretűig mindegyiknél a szeptember 30-i, közel negyedével alacsonyabb árhoz kellett visszatérniük a kereskedőknek. Még abban sem differenciáltak a döntéshozók, hogy milyen tartási körülmények között tojták a tojásokat a tyúkok.

Így a tojástermelőnek, és a kereskedőnek sem maradt egy résnyi lehetőségük sem arra, hogy az ársapkán kívül maradt termékkel kisakkozhassák, hogyan bukhatnak kisebbet a hatósági árazás bevezetése után. A tejágazatban például a befagyasztott áras 2,8 százalékos UHT tej mellett a többi tejterméken kompenzálhatják a veszteséget. Ehhez képest a tojás, ha kicsi, ha nagy, ha bio, ha mélyalmos, vagy ketreces, visszakerült a szeptember végi árszintre.

November közepétől a kormány minden típusú tojásra ársapkát húzott.

MTI / Szigetváry Zsolt

Megkerülték a magyar beszállítót

A tojásár befagyasztásának hírére roham indult a boltokban, az első napokban gyorsan ürültek a polcok, majd néhány üzletben már lengyel tojással is lehetett találkozni. Az agrárminiszter múlt héten az Inforádióban arról beszélt, hogy a lengyel tojást a spájzoló vásárlás miatti hiány kiküszöbölése miatt szerezhették be a csomagolók, ilyen máskor is előfordult, hiszen az ünnepek tájékán nagyobb a kereslet, és a magyar termelők a hazai fogyasztás 70 százalékát tudják egyébként is kielégíteni.

A tojásforgalmazásnál az eddigi gyakorlat valóban az volt, hogy a tojástermelők beszállították a tojást egy-egy csomagolóhelyre, amellyel szerződtek, a kiskereskedelmi láncok tendereire pedig ezek a csomagolóhelyek pályáztak úgy, hogy egy adott árra és mennyiségre kötöttek szerződést. Innentől kezdve a csomagolók gondoskodtak arról, hogy a szerződött mennyiséget biztosítsák az üzletek számára, és ha szükséges volt, akkor akár importból pótolták a kellő mennyiséget.

Most attól pánikoltak be a magyar tojástermelők és csomagolók, hogy - mint mondják - a lengyel tojást az üzletek egyenesen külföldről, lengyel tojástermelőktől hozták be, tehát nem a hazai csomagoló vállalkozáson keresztül. Erre utal az is, hogy a tojásokkal mi is az eredeti, lengyel csomagolásban találkoztunk egy áruházláncnál, csak egy arra ragasztott magyar nyelvű matricán szerepelnek a forgalmazásnál elvárt alapadatok.

Ki nyeli le a veszteséget?

Az aggodalom oka az, hogy az olcsóbb lengyel tojás miatt kiszorulhatnak az üzletekből a magyar termékek, a kereskedők mintha ezt az újabb békát - a magas beszerzési árak és a hatósági ár közötti különbség finanszírozását – már nem szeretnék lenyelni. Miközben pedig a kereskedők a megnövekedett beszerzési áraikat nem tudják érvényesíteni a fogyasztói árakban – a nemzetközi láncok is legfeljebb abban bízhatnak, hogy külföldi forrásaikból olcsóbban kihozhatják az árstopolt termékek beszerzését -, a gazdák nem tudják csökkenteni áraikat a magas költségeik miatt.

Egymásnak feszülnek tehát a termelők és a kereskedők, az elkövetkező hetekben dőlhet el, hogy kinek a torkán tolják le a veszteséget, melyik fél nyeli le a nagyobb falatot, most zajlik az egyezkedés. Éppen a feszült helyzet érzékenysége miatt egyik érintett oldal sem vállalta, hogy a cikkünkhöz a nevét és titulusát vállalva fejtse ki az álláspontját, csak anonim módon vázolták a tervezett lépéseiket.

Fazekas István

A tojás az egyik legpőrébb termék, mégis költséges: a tojók neveléséhez drága takarmányra, a keltetéshez plusz energiára van szükség, de a csomagolás is sokba kerül. Más magyar élelmiszereket sem túl olcsón állít elő a hazai feldolgozóipar, így a gyenge forint, és a gyenge forinton megvásárolt inputanyagok mellett a nem túl fényes termelékenységi mutatók miatt is nagyobb az élelmiszerpiaci infláció, mint más európai országokban.

Az agrárszektorban éppen most örülhetnek a rengeteg uniós pénznek, aminek egy részét fejlesztésekre költhetik el, ám a kedvezőtlen kamatkörnyezetben egyelőre nem valószínű, hogy 2023 a nagy fejlesztések éve lesz. Bár a globális piacon már kezdenek lenyugodni az árak, a hazai agrárszakértők egyelőre további drágulásról beszélnek, igaz, jelentősen lanyhuló dinamikával, de nem csoda, ha a kereskedelemnek már elege van a lenyelt veszteségekből, és az élelmiszerkereskedelmi portfóliójuk lassan csökkenő forgalmából.

Reviczky Zsolt

Az olcsóbb külföldi beszerzés nem minden esetben járható út, az AKI PAIR adatai szerint például a vágócsirke termelői ára Lengyelországban valamivel a magyar árszint fölött van. Az intézet adatbázisában a magyar burgonya is egy kicsivel olcsóbb, mint az import.

A tojás esetében külföldi árakat nem közölnek, de áruházi hirdetőlapokból az derül ki, hogy éppen Lengyelországban jóval olcsóbban lehet az üzletekben tojást vásárolni. Ezt a termelők sem cáfolják, de többek szerint a milliós kibocsátású telepekről származó áru szerintük nem olyan minőségű, mint amilyet a hazai kisebb gazdaságokban előállítanak, ráadásul az itthon megtermelteket nem kell több száz kilométeren át szállítani.

Mivel egész Európában tojáshiány van kialakulóban a dühöngő madárinfluenza-járvány miatt, kínálkozik azonnal a megoldás, hogy a lengyel tojást behozó áruházba eddig beszállító termelők fogják az összes odaszállított tojásukat, és elviszik exportra. Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban és más európai országokban is egyre nagyobb a hiány, és ott jóval nagyobb a fizetőképes kereslet. Így ha nem egyeznek meg a tojástermelők és a kereskedőláncok, akkor a magyar tojásszállítmányok a hazai boltok helyett európai körútra indulhatnak.