Az igazi minimálbér Magyarországon havi nettó 77 ezer forint

Január 1-ével 16 százalékos emeléssel bruttó 116 ezer forintra nőtt a közmunkás-bérminimum összege. A közfoglalkoztatási garantált bér (szakképzettséget igénylő munkaköröknél) 127 600 forintra nőtt. Adókedvezmények nélkül a közmunkás-bérminimum nettója 77 140, a közmunkás garantált béré 84 854 forint. Ennyi tehát a legkisebb, foglalkoztatottaknak adható bér – ha úgy tetszik, a valódi minimálbér és garantált bérminimum.

A közmunkásbér elértéktelenedett

A kormány az elmúlt évek gyakorlatával szemben az idei közmunkásbéreket már nem hirdette ki rendeletben, ezeket ugyanis 2022-vel a minimálbérhez és a garantált bérminimumhoz kötötték, így külön összegszerű megállapításra már nincs szükség. Az automatizmus szerint a közmunkás bérminimum a „rendes” minimálbér 50 százaléka, ugyanez a szabály vonatkozik a közfoglalkoztatási garantált bérre a garantált bérminimumhoz kötötten.

A MÁV közfoglalkoztatottja munka közben Zuglóban

MTI / Marjai János

Ezzel a kormány konzerválta a közmunkásfizetéseket, egyszersmind

számszerűsítette, mennyit ér a közfoglalkoztatottak munkája: fele annyit, mint amit bármely más munkáért kötelező kifizetni.

A közmunkás bérek minimálbérhez (és garantált bérminimumhoz) kötése annyiban örvendetes fejlemény, hogy ezzel legalább az azoktól való leszakadás megállt. Ugyanakkor egyben azt is jelenti, hogy folytatódik a közmunkásfizetések leszakadása az átlagos és a közepes (medián) keresetről.

A közmunkaprogram történetének első éveiben a közmunkások még ha nem is magas, de értelmezhető mértékű fizetéseket kaptak. A csúcsponton a közmunkás bérminimum a minimálbér 80 százalékát közelítette, és meghaladta a medián bér 40 százalékát.

2023-ban egy közmunkás már csak az átlagkereset ötödét és a medián bér negyedét kapja.

Ez az összeg munkabérnek már nehezen tekinthető, de még szociális ellátásnak is kevés – havi 77 ezer forintból egy ember sem nagyon tud megélni, nemhogy adott esetben egy többfős család.

Tömegek ragadtak be a közmunkába

És a közmunkásbér még mindig nagyon sok embert érint. A kormány által nyilvánosságra hozott legfrissebb adatok októberiek, abban a hónapban a közfoglalkoztatásban 71 476 fő vett részt. A programok mindig az év végén futnak ki és a tavaszi, nyári hónapokban tetőznek, így a közmunkások száma inkább 100 ezer körül lehet, ha az olyan embereket soroljuk ebbe a csoportba, akik vagy közmunkásként dolgoznak, vagy sehogy. A 2022-es létszámcsúcs márciusban volt, 92 480 fő.

Igaz, ezek a számok messze elmaradnak a 2010-es évek közepén látottaktól, azokban az években negyedmillió magyar dolgozott a közfoglalkoztatásban.

Az érintettek számának csökkenése ugyanakkor nem indokolja, miért hagyta a kormány leszakadni a közmunkásbéreket. Legalábbis szociális szempontból, hiába van szó immár „csak” 80 ezer–100 ezer emberről, nekik – és családjaiknak – is élniük kell valamiből. Vagyis kellene.

Nem út a munkaerőpiacra

A közmunkásfizetések tudatos leszakítása akár illeszkedhetne a közmunka bevezetésének eredeti kormányzati célkitűzéséhez: a munkaerőpiacról tartósan kiszorult rétegek visszavezetése oda, amelynek során a közmunka fokozatosan elnéptelenedik, végül megszüntethető. Nyilván ha a közmunka a piacival összemérhető fizetéseket kínálna, a közmunkások kevésbé lennének motiváltak, hogy átlépjenek az elsődleges munkaerőpiacra.

A kitűzött célt nem sikerült elérni – ezt már önmagában az jól mutatja, hogy több mint egy évtized után még mindig 80 ezer–100 ezer közmunkás van. Az évek során több tanulmány arra jutott (például), hogy a program egy széles társadalmi réteget nem volt képes visszavezetni a munkaerőpiacra.

A Belügyminisztérium rendszeresen vizsgálja a közfoglalkoztatásból kikerülők későbbi munkaerő-piaci részvételét. E nyomon követéses vizsgálatok eredményei megmutatják, hogy hányan vettek részt ezekben a programokban, és közülük a program befejezése után 6 hónappal (pontosan a kilépést követő 180. napon) milyen arányban dolgoztak a munkaerő-piacon, kerültek vissza a közmunkába, stb. A közmunka mutatói csapnivalóak, ami az elsődleges munkerőpiacra való átvezetés sikerességét illeti, és mindig is azok voltak. 2014-ben a kilépők 12,6 százaléka dolgozott 180 nappal később az elsődleges munkaerőpiacon. 2021-ben az arány 13,8 százalékos volt.

2021-ben a 144 ezer kilépő közül 81 ezren fél év múlva ismét közmunkások voltak, 25 ezren regisztrált álláskeresők, 19 ezrük munkaerőpiaci státusa pedig ismeretlen volt.

A közmunka kudarcának oka, hogy a program valójában soha nem nyújtott valóban értékelhető képzéseket, amelyek érdemben segítették volna az érintettek továbblépését. Továbbá a program soha nem nyújtott megfelelő szociális, pszichológiai, családsegítő támogatást, pedig ezekre feltétlenül szükség lenne ahhoz, hogy a munkanélküliségbe/közmunkába tartósan beragadt embereken segíteni lehessen.

A közmunka részleges látszatsikere elsősorban a 2010-es évek második felében lezajlott gazdasági fellendülésnek köszönhető: ahogy fokozódott a munkaerőhiány, a piac olyan munkavállalók is állást találtak, akik pár évvel korábban nem tudtak volna elhelyezkedni.

Szeptembertől tömegek szorulhatnak ki a létfenntartásukat jelentő közmunkából

A közmunka átmenti megoldásnak indult, idővel mégis sokak számára hosszú távú állásnak bizonyult. Vannak, akik bennragadtak a programban, és már nincs sok esélyük a kitörésre, ám a közmunkások több mint 10 százalékának sikerült átlépni a piaci szférába.

Szépíti a statisztikát

Ahogy említettük, a közmunkásbér mára lényegében szociális ellátásnak tekinthető, adva, hogy az érintettek számának további jelentős csökkenése nem várható. De legalább a közfoglalkoztatás még mindig alkalmas arra, hogy némileg kozmetikázza a munkaerőpiaci statisztikákat, bár ez vélhetően a kormány számára a jelenlegi arányok mellett kevéssé fontos szempont.

A közfoglalkoztatottak száma a munkanélküliségi adatra csekély hatással van. Ha abból indulunk ki, hogy mára többségében már csak azok dolgoznak közmunkásként, akik egyáltalán nem tudnak és/vagy nem akarnak az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni, akkor

a közfoglalkoztatás esetleges fölszámolása esetén a volt közmunkások többsége nem a munkanélküliek, hanem az inaktívok számát növelné.

A statisztikai definíció szerint ugyanis azt kell munkanélkülinek tekinteni, aki aktívan munkát keres és/vagy két héten belül munkába tud állni.

A foglalkoztatottak száma természetesen azonnal csökkenne, ha a közmunkát a kormány fölszámolná, következésképp a foglalkoztatási ráta romlana. Novemberben – egyelőre ez a legfrissebb adat – 4,55 millió volt a foglalkoztatottak száma. Mármint a közmunkások, a külföldön dolgozók, és a gyeden, gyesen lévők nélkül, a velük együtt számított 4,71 millió azért sokkal szebben fest, nem véletlen, hogy a kormány utóbbi számmal szokott büszkélkedni.