Amikor kanyarban előzve nyomják a féket: Matolcsy vagy a kormány felel az inflációért?
Megújult hévvel zajlik a vita az infláció kezeléséről a jegybank elnöke és a kormány tagjai között, a gazdasági évnyitó pedig még az MKIK elnökének is alkalmat adott arra, hogy beleszálljon Matolcsy Györgybe. De ki fogja végül letörni az inflációt?
Fel sem merült Matolcsy György leváltása – Gulyás Gergely a kormányinfón nagyjából ennyivel intézte el a jegybankelnök közeljövőjét. A Miniszterelnökséget vezető miniszter mindenesetre nem maradt adós Matolcsy bírálatával, elsősorban azokra az állításokra reagálva, amelyeket az ellenzékiséggel távolról sem vádolható vezető egy nappal korábban a parlamentben fogalmazott meg a kormány politikájával kapcsolatban. A volt nemzetgazdasági miniszter, a Fidesz gazdaságpolitikai irányvonalának meghatározója mostani minőségében arról beszélt, hogy a kormány 2021-től irányt tévesztett, az ársapkákkal vagy a költségvetés elengedésével az inflációt fűtötte, a strukturális reformok elodázásával pedig az ország versenyképességét rontja.
Sőt, nemcsak az elmúlt két évet kritizálta, a jegybank vezetője arról is beszélt, hogy a 2010-es évek hibái most értek utol minket, és miután lehagyott minket Portugália, Lengyelország, Románia nagyon közel van hozzánk, Horvátország pedig ki fog lőni, muszáj feltenni a kérdést, hogy miért vagyunk az utolsó ötben az EU-ban.
És hiába jelenti be sorba az akkumulátorgyárak építését a kormány, innen a kiutat Matolcsy szerint nem ezek fogják elhozni, leginkább azért, mert alacsony a hozzáadott értékük. „Lehet hitelt felvenni egy ideig, amíg adnak, na de az már csapdaként működik. Lehet bevonni külső tőkét, kell is, megfelelő magas technológiával, de nem lehet arra építeni a felzárkózást” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a gazdaságpolitikát tekintve a lengyel kormányzati munkát jobbnak tartja, mint a magyart. Azt is fontosnak tartotta ugyanakkor megjegyezni, hogy nem sértődött, nem frusztrált, és nem is veszett össze a miniszterelnökkel, de elvi ellentét van a jegybank és a kormány között.
Matolcsy: Orbánnak nincs igaza, a kormánynak pedig nincs célja a következő 10 évre
A jegybankelnök újabb kemény, kormánykritikus beszédet tartott a parlamentben. Matolcsy György szerdán tartotta meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) esedékes beszámolóját az Országgyűlésben, ahol többek között kijelentette, hogy 2021-re utat tévesztettünk, és a kormánynak az előző 10 évvel ellentétben ezúttal nincs célja a következő 10 évre, Orbán Viktornak pedig nincs igaza abban, hogy a teljesítményt nem kell mérni.
Gulyás – anélkül, hogy elemezte volna az MNB inflációellenes politikáját – védekezésképp azt is közölte: a kormány mindent megtesz azért, hogy csökkenjen az infláció, egy másik kérdésre válaszolva pedig elutasította Matolcsynak azt az állítását, miszerint csapda az akkumulátorgyárak telepítése.
Annál hevesebben reagáltak csütörtökön a gazdasági évnyitó felszólalói Matolcsy Györgyre – és nem is azokra a bírálatokra, amelyeket a jegybankelnök egyébként évek óta fogalmaz meg különböző fórumokon (a választások előtt a Magyar Nemzetben írt jegyzeteiben, azóta leginkább felszólalásokban, például tavaly év végén nagy vihart kavart parlamenti bizottsági éves beszámolóján), sokkal inkább a jegybank monetáris politikáját bírálták. Annak pedig a kulcselemét: a magas kamatokat.
Orbán a gazdasági évadnyitón: Gonoszság azt mondani, hogy a kormány a választásoknak rendelte volna alá a 2022-es évet - élő
Az infláció letörése és a recesszió elkerülése - két látszólag egymásnak ellentmondó feladat áll a kormány előtt. A gazdaságpolitika irányítói, Varga Mihály pénzügyminiszter, Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara hagyományos évnyitóján beszélnek arról, hogyan is képzelik ezek megoldását.
Ez érthető, hiszen a 13 százalékos alapkamat és a 18 százalékos irányadó kamat drága banki finanszírozást, vagyis a vállalkozók számára drága hiteleket jelent, akárcsak a korábbi ultralaza monetáris politika részeként bedobott támogatott jegybanki hitelkonstrukciók leállítása. A jegybanki válasz erre természetesen az, hogy a monetáris politika kényszerpályán mozog, ezt a kényszerpályát pedig a kormány inflációt fűtő politikája idézte elő – a gazdasági évnyitó tökéletes terep lett volna egy ezzel kapcsolatos vitára, ám a hagyományoktól eltérően azon az MNB 2022 óta nem képviselteti magát. Az meg külön pikantéria, hogy a szokásos felállást (az MKIK elnöke, a pénzügyminiszter és a miniszterelnök) Nagy Márton egészítette ki: gazdaságfejlesztési miniszterként természetesen érthető volt a jelenléte, nehéz volt azonban nem úgy értékelni a felállást, mint hogy Matolcsyt korábbi, egyik pillanatról a másikra kirúgott helyettesével cserélték le a gazdaságpolitika legfontosabb fórumán.
Ellenfél híján maradtak az egyoldalú bírálatok. Házigazdaként Parragh László úgy nyitott, hogy egy Magyarország méretű ország folytathat unortodox gazdaságpolitikát, unortodox monetáris politikát azonban nem – itt érdemes felidézni, hogy a 2010 utáni évek gazdaságpolitikai (fiskális) unortodoxiája az akkor még miniszter Matolcsy nevéhez volt köthető. Az MKIK elnöke szerint épphogy a jegybank fűtötte túl a gazdaságot a Növekedési Hitelprogrammal, ráadásul „következetesen tagadta”, hogy inflációs fenyegetés lett volna, úgy látták, az rövid időn belül elmúlik.
Csökkenni kezdett az infláció, de még így is 25 százalék felett maradt
Túljutottunk az inflációs csúcson, de túl sok köszönet így sincs a most közzétett februári adatokban: 25,7-ről csak 25,4 százalékosra lassult a drágulás. A szokásosnál enyhébb tél miatt energiára egy kicsit kevesebbet kellett költeni, mint egy hónapja, az élelmiszerek ára viszont a januárihoz képest is nőtt.
Itt pedig azt érdemes megjegyezni, hogy a háború kitörése előtt az egész világon érezhető volt már az inflációs nyomás a Covid utáni erőltetett helyreállítással keltett keresletnövekedés miatt, ezzel párhuzamosan alig volt olyan közgazdász a világban, aki ne azon merengett volna, hogy ez az inflációs hullám mennyire lesz magas és mennyire lesz tartós.
Parragh aztán Matolcsynak azt az egyébként a 2019-es évnyitón elhangzott mondatát idézte fel, hogy ki gondolta volna, hogy 2030-ra utolérhetjük Ausztriát, és megint csak Matolcsyt idézve úgy folytatta: lehet kanyarban előzni, és nyomni a féket, ha azt ugyanaz csinálja, ha azonban nem, abból feszültségek lesznek. Hogy senkinek ne legyen kétsége: a féket a jegybank nyomja a monetáris szigorítással, vagyis a magas kamatokkal. (Miközben a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát, vagyis a minden áron való élénkítést turbó fokozatban igyekszik folytatni a kormány, tehetjük hozzá.)
Parragh után Nagy Márton már úgy indított: „a jegybankról is tudnék beszélni, de mégiscsak kormánytag vagyok, szóval a kormány politikájáról szeretnék beszélni” – a monetáris politikai irányítóból kormányfői tanácsadóvá, majd a 2022-es választás után miniszterré avanzsált szakember azért csak nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda. A gazdasági növekedés szempontjából fontos, hogy növekedjen a hitelkihelyezés – említette, kiemelve, nem vagyunk képesek behozni a vállalati hitelezés lemaradását ilyen magas kamatok mellett, ami részben a bankokon, nagyrészt a jegybankon múlik, amiért „szégyelljék magukat”. Ő volt egyébként az, aki a jegybanki támogatott hitelek elapadásakor szinte azonnal indította be az állami támogatott hitelkonstrukciókat – ilyen a monetáris lázítás fiskális oldalról. Azt is kiemelte most azonban, hogy nem normális, ha a vállalati hitelek nagy része – mint most – támogatott.
Hasonló érveket hozott fel Orbán Viktor is, aki szerint a kormány továbbra is a piaci finanszírozásban hisz, „de piaci finanszírozás akkor van, ha megfelelő kamatok mellett lehet hitelt felvennie a vállalkozásoknak” – ez azonban jelenleg nem elérhető.
Orbán arról is beszélt, hogy jelenleg az államadósság finanszírozása is jóval drágább, mint korábban – a kedvező időzítésért ő csak köszönetet mondott Varga Mihálynak, aki egyébként itt nem, a szerdai, az Indexen megjelent interjúban annál inkább beszélt arról, hogyan is ítéli meg a jegybank felelősségét a mostani helyzetért. „Az árfolyam kérdése alapvetően a monetáris politika hatásköre. A térséghez képest kiugróan magas az alapkamat, új, likviditást szűkítő jegybanki eszközök jelentek meg. Ezekkel a jegybanki lépésekkel együtt az elmúlt két év olyan hozamkörnyezetet szült, amelyben jóval többet költünk adósságfinanszírozásra, mint korábban. Természetesen az, hogy az öt- vagy tízéves állampapírjaink hozama miként változott meg, nemcsak rajtunk múlik, hanem az amerikai Fed és az Európai Központi Bank lépésein is. De ne csak kifelé nézzünk: ha 13 százalék az alapkamat egy országban, az beárazódik a szerződésekbe, a hitelekbe, a gazdaságnak ezzel kell együtt élnie. A költségvetés nem versenyezhet a 18 százalékos egynapos betét kamatával, de látjuk a diszkont kincstárjegyek hozamemelkedését."
A miniszterelnök felszólalásában azonban az érdekes inkább az volt, hogy ő – Gulyáshoz hasonlóan – próbálta inkább kontextusba helyezni azt a vitát, ami egy ideje Matolcsy és a kormány között zajlik. Mint fogalmazott, negyedik éve nem vagyunk normális gazdasági környezetben, ilyenkor pedig előjönnek olyan viták, amelyektől már elszoktak a gazdasági szereplők (legalábbis a kormány közelében), de „ettől nem kell megijedni”. Azt is megjegyezte, hogy „a jegybankelnök úr egy színes egyéniség”, akitől nem áll távol közönsége meghökkentése.
Orbán szerint Matolcsy és az MNB ott téved, hogy a jelenlegi infláció nem „monetáris természetű”, így pedig nem érvényes az amúgy megszokott inflációellenes stratégia, vagyis hogy a gazdaságban levő pénz szűkítésével érhető el az árak letörése. „Ha az energiaárak elszállása miatt van infláció, akkor más eszközöket kell találni, még nem egyeztünk meg, de ez be fog következni, mert ha szétfelé tartanak a lovak, akkor az árokban fog kikötni a kocsi. Az én felelősségem az, hogy ezt tető alá hozzam” – fogalmazott.
Az persze kérdés, hogy mi is lehet ez a más eszköz: a kormány eddigi próbálkozásai, elsősorban az árstopok láthatóan nem voltak képesek visszafogni az inflációt, elsősorban amiatt, hogy a relatíve olcsó árak még nagyobb keresletet generáltak – ez pedig tovább fűtötte az inflációt. A bevezetett ágazati különadók is jórészt a lakossági árakban csapódtak le, tehát igen, ez is emeli az árakat. Akkor sem jutunk sokkal közelebb az Orbán által ígért megoldáshoz, ha azt a többször – az évnyitón mondjuk pont nem – emlegetett 20 kormányzati intézkedést nyálazzuk végig, amelytől a miniszterelnök reméli az infláció letörését. (Miközben persze ő is tudja, hogy ez leginkább a bázishatástól remélhető, vagyis attól, hogy a tavalyi harmadik negyedévben megugró árak idén már nem ugranak tovább.) Van itt a minimálbéremeléstől a 13. havi nyugdíjig minden – a kereslet szűkítésétől (nevezzük azt a gazdaság visszaesésének vagy a lakossági fogyasztás csökkenésének) láthatóan úgy fél a kormány, mint a tűztől – így pedig, akármit is mond Parragh László, valójában egy még az unortodoxnál is unortodoxabb gazdaságpolitika egy nagyon is ortodox monetáris politikával áll szemben.
A vita lezárása pedig jó eséllyel addig várat magára, amíg az infláció magától nem kezd el csökkenni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
