Mégis mi történik a forinttal? Ezt a kérdést a héten először hétfőn tehettük fel, amikor olyan szintre erősödött, ahol már tavaly április óta nem járt, kedden egy pillanatra benézett 370 alá is az euróhoz képest, napra pontosan egy év után először. Aztán ugyanezt a kérdést tehettük fel egészen más hangsúllyal szerda délelőtt is, amikor néhány óra leforgása alatt bezuhant 378-ra, csütörtök reggel pedig a 380-as árfolyam is megvolt, bár onnan azért visszapattant. Extrém dolgok történnek? Vagy szokjunk hozzá ahhoz, hogy ilyen ugrálásokat látunk?

A nagy forinterősödés

A forint egészen szokatlan módon erősödött az elmúlt fél évben, mióta tavaly októberben elérte a történelmi mélypontját és 434 forintba került egy euró. Nyilván amikor a kormánypropaganda azzal jön, hogy a forint a világ egyik legtöbbet erősödő pénze, akkor érdemes hozzátenni, hogy extrém mélységekből jön épp vissza, de való igaz, nem ahhoz szoktunk hozzá, hogy hónapokon át tartó trendszerű erősödést lássunk.

Reviczky Zsolt

Az pedig, hogy 60 forinttal olcsóbb legyen egy euró, mint fél évvel korábban volt, még tényleg soha nem történt meg: amióta létezik euró és lehet hozzá mérni a forintot, az eddigi legnagyobb, hat hónap alatti erősödést 2009-ben nézhettük végig, akkor március elején 310 forint volt egy euró, augusztusra sikerült levinni 265-re. Ehhez hasonló, csak egy kicsivel tovább tartó változás volt az is, amikor 2012-ben a januári 321-ről augusztusra tudták 276-ra erősíteni a forintot.

Annak, hogy most ennél is nagyobb erősödés történt, három fő oka lehet:

• a Magyar Nemzeti Bank 18 százalékos irányadó kamatot kínál (miközben például a cseh és a román irányadó kamat 7, a lengyel 6,25 százalékos) – valójában ezzel az ideiglenesnek szánt, aztán azóta is velünk maradt eszközzel sikerült tavaly októberben megállítani a zuhanást és a 400-as szint környékére visszahozni a forintot,
• lassan megnyugodtak a befektetők az egész EU kapcsán, kiderült, hogy nem járt az idei tél sem tragédiákat okozó energiaválsággal Európában, jól sejthető, hogy a következő sem fog, ez az energiaimport-függő országok, például Magyarország megítélését is javította,
• a kormány pedig legalább annyit elért az EU-val folytatott tárgyalásokon, hogy lehet tovább tárgyalni, nem buktuk el a pénzt végleg (tavaly ősszel még ez is ott volt a lehetőségek között).

Emellett pedig számított, hogy egyre kevésbé tartják valószínűnek, hogy globális recesszió jön, az is megnyugtatta a befektetőket, hogy Kína feladta a zéró-Covid politikáját és az amerikai kamatemelési ciklust is elkezdték kiárazni.

De akkor mi romlott el?

Szerdán, amikor reggel két óra leforgása alatt 371-ről 376-ra gyengült a forint, majd további két óra alatt 378-ra, egyetlen olyan esemény történt, amely tényleg fontos lehetett: a Világgazdaság lehozott egy interjút Virág Barnabással. A Magyar Nemzeti Bank alelnöke pedig ebben azt mondta, hogy az MNB Monetáris Tanácsa már a jövő héten dönthet a kamatfolyosó felső szélének jelentős szűkítéséről.

Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke

MTI / Soós Lajos

Ha valaki nem érti elsőre, ez miért annyira fontos mondat, hogy azonnal zuhanni kezd tőle a forint, megnyugodhat, nem benne van a hiba, önmagában egy ilyen lépésnek még a devizakereskedők számára sem feltétlenül van nagy jelentősége. Gyakorlatilag annyit jelent ez, hogy ha valaki napközben nem tudja fedezni a forintigényét, akkor a nap végén az MNB-től egy 25 százalékos büntetőkamatért kaphatott volna forintot, de ahogy Németh Dávid, a K&H vezető elemzője kérdésünkre elmondta, ez nagyon ritka. Sokkal fontosabb az, amilyen üzenet emögött van:

mindenki azt találgatja, mikor kezdi el az MNB csökkenteni az irányadó kamatot, és ez most egy utalás volt arra, hogy megindulhat a folyamat.

Az egynapos fedezett hitel kamatszintje a kommunikáció szempontjából is fontos, mert efölé nem lehet vinni az irányadó kamatot. Amikor tavaly októberben az MNB egy mindenkit meglepően magas, 25 százalékos szinten határozta ezt meg, az erős üzenet volt arról, hogy nem érdemes spekulálni a forinttal, mert ha kell, akkor akár eddig is feltolhatják az irányadó kamatokat. Mostanra világos, hogy a legnagyobb kockázatok elmúltak, nincs szükség ennyire nagy mozgástérre.

Németh Dávid szerint sokan, akik eddig azt gondolták, hogy majd júniusban kezdődik el a kamatok csökkentése, most a nyilatkozat megjelenése után arról kezdtek el félni, hogy akár május is lehet belőle, úgyhogy gyorsan szabadulni igyekeztek a forintjaiktól (azt Virág határozottan megígérte, hogy a Monetáris Tanács jövő heti ülésén az irányadó kamathoz még nem nyúlnak hozzá, mint fogalmazott, „a 18 százalékos betéti ráta módosításának kérdése majd csak az ezt követő kamatdöntéseken kerülhet napirendre"). Ráadásul mivel erős fél éven van túl a forint, sokan most már egyébként is kiszállnának belőle egy erős szinten.

Szokjunk hozzá ahhoz, hogy az első rossz hírre esik egy ekkorát a forint?

Azért is volt rossz látni a mostani esést, mert márciusban, amikor két amerikai bank és a Credit Suisse is megroppant, a forint még ennél is nagyobb zuhanással reagált a rossz hírekre – majd onnan visszajött, amikor már világos lett, hogy nem lesz ebből globális bankválság. A kérdésünkre, hogy mostantól rendszer lehet-e, hogy ekkorákat esik a forint, ha bármi aggasztó hír érkezik, Németh Dávid azt mondta: most egy rövid távú szemlélet uralkodik a piacon, ha magas kamatot kínálnak a forintra, akkor sokan ráugranak, de amikor bármilyen bizonytalanság látszik, akkor ugyanilyen gyorsan lépnek a befektetők.

Fazekas István

Ezen szerinte az változtathat, ha elkezdenek csökkenni a kamatok, illetve ha már érdemben javulnak a magyar gazdasági mutatók. A forint valószínűleg ekkor is a sérülékenyebb devizák közé fog tartozni, de a kilengések már kisebbek lehetnek.

Összességében Németh szerint, amikor a 370-et átlépte a forint, közel járhatott ahhoz a csúcshoz, amely a mostani helyzetben reálisnak tűnik. Szerinte valahol 365–370 között lehet egy „elég masszív sáv”, ahol a több hónapos erősödés végén tartósan megmaradhat az árfolyam.