Újabb bizonyítékát adta a kormány annak, kimeríthetetlen a fantáziája, ha "a magyar családok megvédéséről" van szó. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium hétfői közleménye szerint ezúttal a kereskedelemben zsugorflációként ismert gyakorlatnak üzentek hadat – követve az orbáni mantrát, miszerint a kereskedő multik spekulánsként szedik ki az emberek zsebéből a pénzt.

A tárca közleményének első felében persze még egy másik mantra ismétlődik a brüsszeli meg szankciós inflációról, amit a kormány keresztes lovagként egy szál karddal (kötelező akciózás, árfigyelő, stb.) küzd le egy számjegyűre. A szerző a közepén lendül be igazán, amikor arról ír, hogy a „multik profitéhsége és az árspekuláció nem múlt el”.

Elidőzhetnénk persze itt is, felidézve például az elmúlt hetek darálthúsháborúját a diszkontokban, amely világosan megmutatta, ha valamit szeretnének a multik, az az, hogy minél olcsóbban tudjanak beszerezni árut, amit aztán minél alacsonyabb áron tudjanak értékesíteni – igen, lehetőleg haszonnal, de ettől még talán nem kellene magánvállalkozásokat spekulánsnak nevezni.

De menjünk inkább tovább, ahogy a GFM is teszi, megtalálva az új ellenséget: a bújtatott áremelést. Mint írják, „a multik amellett, hogy nagyobb mértékben emelik áraikat, mint azt a gazdaság indokolná, a magas árak miatt kieső fogyasztói keresletcsökkenést látva rejtett áremelésekkel vagy a minőség rejtett csökkentésével trükköznek annak érdekében, hogy tovább növeljék profitjukat”.

„Az árspekuláns multik viselkedésének eredménye az lehet, hogy a fogyasztók a korábbiaknál kevesebbet kapnak a pénzükért a megvásárolt termékekből, ezáltal jelentősen csökken a családok pénzének vásárlóértéke, sőt az is előfordulhat, hogy rosszabb minőségű termékekhez jutnak hozzá, ami egészségügyi szempontból is kiemelt kockázat. A zsugorinfláció különösen azért fogyasztóellenes, mert a multik kihasználják, hogy a vásárlóknak kevésbé tűnik fel a mennyiségi vagy minőségi változás a csomagolásokon, figyelmük többnyire az árcédulákra koncentrálódik. A vásárlók megtévesztése ellen azonban a kormány a leghatározottabban fel fog lépni és megakadályozza, hogy a családokat - különösen ebben a nehéz gazdasági helyzetben - megkárosítsák” - áll a GFM közleményében.

Igen, a kormány felfedezte a zsugorflációt (shrinkflation), amely alapvetően azt jelenti, hogy a változatlan ár kisebb méretet vagy alacsonyabb minőséget takar. A jelenség nem új, és bár jellemzően kötődik az inflációhoz, nem most kezdődött el (ahogy az élelmiszer-drágulás is lassan két éve tart), az, hogy a kormány miért most fedezte fel, leginkább annak tudható be, hogy már mást nem tudtak kitalálni a multikkal szemben.

A zsugorodó termékek nyomában: tényleg nem a szánk lett nagyobb

Az inflációval együtt felpörgött a zsugorfláció is a magyar üzletekben, a tipikus válságjelenségnek tartott méretcsökkentés alól kevés termék bújhat ki, és arra is kevés példát találunk, hogy visszafordítható lenne a folyamat. Védekezni azonban lehet ellene.

Olyannyira nem új dologról van szó, hogy mi is bő egy éve írtunk róla – de írhattunk volna akár húsz éve is. A „zsugorításnak” alapvetően két formája bevált gyakorlat. Az egyik az úgynevezett saját vagy bolti márkás termékek gyártása, amelynél egy termék majdnem úgy néz ki és majdnem olyan, mint egy kereskedelmi márkás áru, de elképzelhető, hogy az összetevőkön spórolnak, és majdnem biztos, hogy spórolni fognak a csomagoláson és a marketingköltségen – ezzel pedig a vásárlók is tisztában vannak, ők az alacsonyabb ár miatt választják a terméket. Ez tehát nem feltétlenül jelent bújtatott minőségromlást vagy a fogyasztók veszélyeztetését. (Természetesen előfordul, hogy egy-egy tételt ki kell vonni a forgalomból idegen anyag vagy szalmonellaveszély miatt, de ennek végképp semmi köze a „multik” „spekulációjához”, ez megtörténhet nagy gyártók márkás termékeivel is.)

A másik praktika pedig a klasszikus zsugorítás, amikor a megszokott mennyiségnél kevesebb kerül a csomagolásba egy adott termékből, így sikerül tartani az árat (vagy legalább kisebb mértékben emelni azt). Mindenki találkozott már 90 darabot tartalmazó „százas” papír zsebkendővel vagy 95 grammos tábla csokoládéval, a mosószerek vagy a chipsek csomagolására pedig már tényleg csak az igazán bátrak tudnak ránézni morgolódás nélkül.

A zsugorflációnak azonban igenis megvan az ellenszere – és ezt a „magyar családok” nem a kormánynak köszönhetik, hanem az uniós szabályozásnak.

Pár jó tanács:

• A termékek forgalmazói kötelesek feltüntetni az üzletekben a kilónkénti, literenkénti, darabonkénti, stb. egységárat, az árak, kiszerelések összevetésénél ezt érdemes megnézni. Nem mindig járunk jól, ha rutinból vásárolunk, hiszen sokszor éppen a kisebb kiszerelés egységára alacsonyabb.
• A termékeken minden esetben fel kell tüntetni a termékek összetevőit, kiemelt tulajdonságait, például a zsírtartalmat. A boltban erre is érdemes egy pillantást vetni. Például virsli (virslinek kinéző, az élelmiszerkönyv szerint azonban ezen a néven nem árusítható) hústartalma befolyásolhatja az árat, lehet, hogy az olcsóbb termékkel valójában egyáltalán nem járunk jól.
• A környezetnek és a pénztárcánknak is jót teszünk azzal, ha előrecsomagolt termékek helyett kimérve vásárolunk, amit csak lehet – ebben az esetben a zsugorfláció kellemetlen hatásától is megkímélhetjük magunkat.

És még egy dolgot érdemes hozzátenni: az, hogy bizonyos esetekben a gyengébb minőségű vagy a nagyobb kiszerelésű termék ára aránytalanul megnőtt, leginkább egy kormányzati intézkedéshez, az élelmiszer-árstophoz köthető. Az ársapkát ugyanis meghatározott kiszerelésben árult termékekre tették, így történhetett, hogy mondjuk egy kétkilós liszt egységára jelentősen magasabb lett, mint a hatósági áras egykilósé. Vagy éppen így kerülhetett a boltokba majdnem háromszoros áron a 1,5 százalékos zsírtartalmú tej a 2,8-as, ársapkáshoz képest – majd indultak meg az árak az ellenkező irányba a hatósági árak kivezetésétől gyakorlatilag azonnal.

A magyar kormányzati propagandánál hatékonyabbnak tűnő eszközt vet be egy francia áruházlánc a Carrefour. A (nálunk nem jelenlévő) multi árfigyelmeztető matricával látja el azokat a termékeit, amelyeknek a mérete csökkent, ám az ára nőtt - még úgy is, hogy az alapanyagok árszintje egyre alacsonyabb. A Carrefour ezzel beszállítóira igyekszik nyomást gyakorolni - és nyilván saját vásárlói figyelmét felhívni arra, hogy a zsugorflációnak ugyanúgy elszenvedője, mint a vásárlói.

Egy francia szupermarket matricát rak azokra a termékekre, amelyekkel át akarják verni a gyártók a vevőket

A Carrefour így szeretne nyomást gyakorolni a Pepsire és más beszállítóira.