“Jobbat reméltem” – ismerte el az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni a migrációról egy évvel azután, hogy részben migrációellenes üzeneteikkel megnyerték a választásokat és együtt alakítottak kormány az ugyancsak bevándorlásellenes Matteo Salvinivel.

Meloni nem véletlenül csalódott: idén szeptember 22-ig 132 ezer illegális bevándorló érkezett hajókon Olaszországba, ez csaknem dupla annyi, mint tavaly és háromszor annyi, mint az azt megelőző évben. A helyzet mára kezelhetetlenné vált, a migránshajók idén főleg Tunéziából indulva a legközelebbi olasz szigetet, a hatezres lakosú Lampedusát veszik célba, ahol két hete pár nap alatt tízezer bevándorló ért partot, amitől a sziget menekültellátási infrastruktúrája csaknem összeroppant.

Afrikai illegális bevándorlók érkeznek Lampedusa olasz sziget Molo Favaloro kikötőjébe 2023. szeptember 18-án

MTI / EPA / ANSA / Ciro Fusco

A vezető kormánypártnak, a Fratelli d’Italiának fő kampányüzenete évek óta az volt, hogy tengeri blokáddal állnák útját az Észak-Afrikából érkező menekültáradatnak, bár az már korán kiderült, hogy a katonai szótárból kölcsönvett kifejezést nem szó szerint kell érteni. Inkább a líbiai hatóságokkal (a korábbi években főleg onnan indultak az embercsempész hajók) közösen végzett misszióról lenne szó, amellyel megakadályoznák, hogy az embercsempészek elindítsák a hajóikat.

A Meloni-kormány azonban közel egy évig tétovának mutatkozott a migráció ügyében, sőt egy februárban történt tragédia, amikor a calabriai Cutro partjaihoz közel a viharos tengerben elsüllyedt egy menekültekkel teli hajó, és a rajta lévők fele a tengerbe veszett, komoly vitákat gerjesztett arról, hogy az olasz parti őrség mindent megtett-e a rajta utazók kimentése érdekében. És egy dolgot nem tehet meg Olaszországban még egy migránsellenes kormány sem: hogy hagyja vízbefúlni az embereket.

Most Meloniék a 2015-ben indult uniós Sophia művelet újraindulását szorgalmazzák, ami azért érdekes, mert korábban ők is és a Matteo Salvini vezette Liga is kritizálták a missziót. Az ugyanis az eredeti tervek szerint komplex feladatot kapott volna, hogy felvegye a küzdelmet az embercsempészettel, de a végére annyi maradt, hogy a járőrhajók vették fel a tengerből az útnak indított migránsokat. “Most fél Európa hajóit arra használják, hogy az összes migránst Olaszországba szállítsák” – kritizálta a programot Meloni már 2019-ben. A Sophiát 2020-ban fel is függesztette az EU.

Jövő júniusban európai parlamenti választásokat tartanak, a most elindult kampány tehát arról is szól, hogy minden olasz párt meg akarja mutatni, hogyan tudja érvényesíteni az ország érdekeit az unióban, tudtára adva a többi tagállamnak, hogy a menekültekkel nem egyedül az olaszoknak, hanem egész Európának együtt kellene foglalkoznia. Nem véletlen, hogy Meloni a lampedusai káosz kellős közepén az EU vezetőinek üzent, tőlük várt segítséget.

Az Európai Bizottságot vezető és az újraválasztásán dolgozó Ursula von der Leyen nagyszerűen ismerte fel, hogy az olasz kormány hívására azonnal Lampedusába kell érkeznie, ahol már nagyon elfajult a helyzet, és oda egyből egy tízpontos migrációs tervet is vitt magával. Ebben jobbára csak össze volt szedve egy csomó addigi migrációs javaslat, de mégis azt jelezte vele, hogy nem katasztrófaturistaként érkezett, hanem komolyan veszi és magáénak érzi a problémát.

Az Európai Bizottság elnöke újra csak bedobta a menekültek szolidaritás alapon szétosztását a tagországok között, de Meloni – tudván, hogy két eszmei szövetségese, Lengyelország és Magyarország ezt megvétózná - az ötletet egyből ejtette, helyette valódi szigorításokat jelentett be: minden tartományban létrehoznak egy menekülttábort (nevezhetjük tranzitzónának), ahol az eddigi fél év helyett akár másfél éven át tartják vissza a bevándorlókat, amíg menedékkérelmüket elbírálják. Aki elhagyná a tábort, annak ötezer eurós kauciót kellene fizetnie. Emellett közös európai fellépést sürgetett az embercsempészek megállítására (ebben Von der Leyennel összhangban nyilatkoztak), és sürgette, hogy a Tunézia és az Európai Bizottság között nyáron megkötött megállapodást (amelyben az EU anyagi támogatást ad Tunéziának a migráció visszafogására) mielőbb hajtsák végre. Pénteken már be is jelentette 127 millió euró folyósítását, amelyet 900 millió eurós segélycsomag is követ a csőd szélén álló ország megsegítésére.

A migrációs irány idén megváltozott, már nem a kaotikus Líbiából indulnak el a legtöbben Olaszország felé, hanem Tunéziából. Ez feltehetően spontán alakult így, elemzők szerint egyszerűen kockázatmentesebbnek tűnt a Lampedusa szigetéhez és Szicíliához közelebb eső Tunéziából nekiindulni, mint Líbia érintésével, ahol egyébként működnek az Európai Unió pénzéből létrehozott migránstáborok, míg Tunéziában nincsenek ilyenek. És még az sem mondható, hogy a tunéziai kormány nem tesz semmit a menekültáradat megfékezésére, egyes becslések szerint legalább nyolcvanezer menekülttel több érkezett volna, ha nem lépnek közbe, ám egyszerűen olyan sokan kezdtek most foglalkozni azzal, hogy nagyjából húsz fő befogadására alkalmas hajókat adnak-vesznek vagy eszkábálnak, amelyeket aztán Lampedusa felé irányítanak, hogy nem visszatartható a folyamat.

Ha a Tunéziának küldött milliók hatására a migrációs nyomás csökken, azt a kormány a saját érdemének tudhatja be, Meloninak arra kell figyelnie mindössze, hogy az így nyert népszerűség ne koalíciós partnerét, a migrációs kérdésekben mindig is gátlástalanabb és hangosabb Matteo Salvini pártját, a Ligát gyarapítsa. Az olasz védelmi miniszter, Guido Crosetto, majd maga Meloni egy frontot már nyitott azzal, hogy a német kormánynak szemrehányást tettek, amiért azok anyagi támogatást nyújtanak olyan civil szervezetek által üzemeltetett hajók működéséhez, amelyek a Földközi-tengeren, olasz területen az olasz kormánnyal nem egyeztetve folytatják a migránsok kimentését, miközben ez csak újabb ösztönzést jelent az embercsempészeknek. Ez ellenséges cselekedet – tett rá egy lapáttal Matteo Salvini, majd a német világháborús agressziót emlegette fel, ezzel is jelezve, hogy a menekülteket mentő hajók tevékenysége miatti elemi felháborodás eredetileg az ő asztala volt.

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Afrikából Európába igyekvő illegális bevándorlók egyik célpontjává vált Lampedusa szigetén tett látogatásának végén tartott sajtóértekezleten 2023. szeptember 17-én.

MTI / EPA / ANSA / Ciro Fusco

 

Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes, a kikötőkért is felelős infrastrukturális miniszter, a Liga elnöke pártjának nagygyűlésén Pontidában 2023. szeptember 17-én.

MTI / EPA / ANSA / Michele Maraviglia

Párizs irányában már hónapokkal ezelőtt nyílt egy front, a francia kormány alapvetően szereti az olasz kormány orra alá dörgölni, hogy a migrációellenes politikája kudarcot vallott, mindez nem függetlenül attól, hogy migrációellenes politikai kihívójuk, Marine Le Pen vitorlájából kifogják a szelet (aki nemrég olasz szövetségese, Salvini meghívására volt sztárvendég a Liga egyik rendezvényén). A franciák szerint a menekültkérelmek elbírálását és a visszatoloncolásokat kellene felgyorsítani. Miután a francia belügyminiszter megüzente, hogy nem fognak lampedusai migránsokat átvenni, most egy békülékenyebb nyilatkozat is elhangzott: Emmanuel Macron elnök kijelentette, hogy Olaszországot nem szabad egyedül hagyni, segítenünk kell nekik.

Meloni számára egyébként megnyugtató lehet, hogy a migrációs krízis egyelőre nem vitte el a szavazótáborát, sőt a tavalyi 26 százalékról 28-ra nőtt pártja támogatottsága, miközben külső és belső riválisai nem tudtak ennél jobban nőni.

És amiatt is megnyugodhat, mert a baloldali ellenzéknek lényegében nincs megoldási javaslata a migrációs kérdésre. A Demokrata Párt (PD) továbbra is a teljes és feltétlen befogadásban hisz, márpedig amikor a 6000 fős lakosú Lampedusa szigetére egy hét alatt ennél is több migráns érkezik szedett-vetett csónakokon a tunéziai partok felől, már mindenki látja, hogy ez a dolog így fenntarthatatlan. A PD-t vezető Elly Schlein szerint a migránsokat fogadni kell, majd szétosztani az Európai Unióban, ehhez annak a dublini szerződésnek a megváltoztatására van szükség, amely az első fogadó országra hárítja a menekültekkel kapcsolatos összes adminisztrációs terhet. (A dublini megállapodást lényegében őskövületnek nevezte Sergio Mattarella köztársasági elnök is, amelyet felül kell vizsgálni.) A baloldali olvasat szerint annak, hogy az Olaszországba érkezőket szépen elosszák az unió más országai között, éppen Meloni elvbarátai, a magyar és a lengyel kormány az akadálya.

Meloni nagy migrációs fogadkozásaiból tehát egyelőre nem sokat látni, de mégis olyan reaktivitást mutat, amely az olaszok számára a tettrekészség látszatát adja. A migrációellenes politika, a bevándorlás megállítása – úgy látszik – Olaszországban is hasonlóan működik, mint itthon: elég akarni, és a választók azt akkor is díjazzák, ha semmi eredménye.