Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Az euróval szembeni 387,5 körüli nyitóértékről erősödéssel kezdte a napot a forint január 25-én: a magyar deviza egy lendülettel bevette a 385-ös szintet. Majd némi gyengülés után az árfolyam visszatért a 386 alatti sávba.
Pár nappal korábban az euró-forint árfolyam még a 382-383-as szinten mozgott.
A forint azt követően váltott lejtmenetbe, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szakértői publikálták a Portfolio.hu-n „vitaindítónak” nevezett elemző cikküket. Ebben arról értekeztek, hogy indokolt volna újragondolni a változó kamatozású hitelek referencia kamatlábait. Egész pontosan amellett érveltek, hogy a bankközi kamatlábak (a BUBOR-ok) helyett az alacsonyabb diszkontkincstárjegy-hozamokat kellene referenciaértékként használni.
A cikk szerint a váltás a vállalati hiteleknél lenne indokolt, de a Portfolio értesülései szerint a minisztériumban a váltás minden hitelre kiterjesztésén is gondolkoznak (tehát a lakossági hitelekre is kiterjesztenék). Ráadásul a már folyamatban lévő hitelszerződésekre is.
A Standard&Poor’s hitelminősítő elég gyorsan és elég határozottan reagált a minisztériumi vitaindításra a Reutersnek: A külföldi befektetői hangulat (...) épp most kezdett helyreállni a pénzügyi szektort célzó populista intézkedések sorozata után, ezt ásná alá az új javaslat. A vállalati hitelkamatlábakra vonatkozó magyar javaslat a legújabb a gazdaságot célzó, nem konvencionális eszközök sorában, az S&P elemzője szerint lényeges kockázatot jelent, és jelentősen csökkentheti a hazai bankok jövedelmezőségét.
