Hogyan előzött meg minket a korrupcióellenes listán Bulgária és Románia is?

Szomorú változásra lehettünk figyelmesek 2016 körül a Transparency International (TI) korrupcióérzékelési indexét böngészve: már nem annyira a visegrádi országokhoz volt érdemes hasonlítani a magyar mutatót, hanem egyre inkább Romániához és Bulgáriához. Mostanra ez is új fordulatot vett, az idei listához a TI magyar szervezete már közzétett egy olyan ábrát is, amelyen megjelent összehasonlítási alapnak Szerbia és Ukrajna. Románia és Bulgária nem sokkal, de érzékelhetően előttünk jár.

Pedig Közép- és Kelet-Európa nagy részén továbbra is komoly gond a korrupció, rendszeresen keverednek bele a politikusok minimum gyanús ügyekbe, és az oligarchák hatalmát sem könnyű letörni, még akkor sem, amikor egyáltalán megpróbálkoznak ezzel. De a legtöbb helyen legalább van próbálkozás, hogy valamit kezdjenek a korrupcióval, időről időre megbuknak a korrupt kormányok, és néhol még a hatóságok is tudnak foglalkozni a csúnyább ügyekkel. Azt, hogy a Baltikumban, amely a régiónk élére tört, mit csinálnak jól, már a tavalyi eredmények kiadásakor bemutattuk – most nézzük, hogyan hagyhatott le minket a szűkebb környezetünk!

A balti csoda: pár éve korruptabbak voltak, mint Magyarország, mára Kelet-Európa legtisztábbjai

2021 után 2022-ben is Észtország, Litvánia, valamint Lettország a három legkevésbé korrupt állama Közép- és Kelet-Európának. Észtország mindig is jól állt a korrupcióellenes felmérésekben, a másik két állam az elmúlt tíz évben fejlődött óriásit. Mit tudnak ott, amitől ennyire rövid idő alatt ekkora lett a változás, és mit tehetnénk mi, hogy ha Ausztriát nem is, legalább Litvániát utolérjük?

Bulgária: ahol három éve nincs egy stabil kormány

Bulgária az elmúlt években a totális politikai káoszával került be a hírekbe – 2021 óta öt parlamenti választás volt, az ügyvezető kormányfőket is beleszámítva három év alatt most az ötödik miniszterelnöküknél tartanak. Erre is szükség volt azonban ahhoz, hogy változás induljon be a korrupció elleni harcban. Az országot 2009 és 2021 között szinte végig a jobboldali populista GERB vezette (két kis szünettel, de mindkettőnél lehetett tudni, hogy hónapokon belül agyonnyerik a következő választást), és annyira elkezdtek hinni a párt vezetői a saját leválthatatlanságukban, hogy gyakorlatilag szabadon lopták szét az országot. És hogy még rosszabb legyen a helyzet, sokáig az egyetlen reális lehetőség a kormányváltásra az a szocialista párt volt, amely a 2000-es évtizedben épp a korrupciós ügyei miatt lett nagyból középpárt, most pedig az oroszbarátsága miatt még többen tartják vállalhatatlannak.

Ebben a helyzetben hozott nagy változást az első 2021-es választás, amikor egy újonnan létrehozott korrupció- és elitellenes protestpárt bejött másodiknak, és egy szintén nem túl régi zöld-liberális pártszövetség is megerősödött. Ebből jött ki az, hogy éveken át sorra tartották a választásokat, és képtelenség volt egy koalíciót tartósan összehozni, főleg, mert az újabb és újabb protestpártok egymással is sokszor összevesztek. Most is úgy van kormányuk, hogy a pár év alatti ötödik választás után az épp népszerűbb blokkok úgy döntöttek, hogy ez így nem mehet tovább, és megegyeztek, hogy rotálják a miniszterelnöki posztot a következő választásig – ez olyan, mintha Magyarországon épp egy Fidesz–MKKP–Momentum–Párbeszéd-kényszerkoalíció állt volna össze, megígérve, hogy cserélgetik ciklus közben a miniszterelnököket, és egyik kormányfő sem Orbán Viktor lesz.

Ez a káosz rémesen hangzik elsőre, de az, hogy már nincs meg a vezetők elmozdíthatatlanságának mítosza, segíti a korrupció elleni fellépést, egyszerűen mert

senki nem mer annyit lopni, ha tudja, hogy nem maradhat örökké hatalomban.

A zűrös átmeneti időben egyetlen napra még a volt miniszterelnök, Bojko Boriszov is rács mögé került egy pénzmosási ügy miatt, és ez ugyan nem tartott sokáig, az világos lett, hogy egyetlen korrupt politikus sem érezheti magát biztonságban.

2023-ban még egy fontos dolog történt Bulgáriában: átment a parlamenten egy alkotmánymódosítás – ezt decemberben fogadták el, de már a nyáron kijöttek a legfontosabb részletei. A képviselők alaposan megnyirbálták a legfőbb ügyész hatáskörét – ez leginkább azért számított, mert a tavaly nyáron kirúgott legfőbb ügyész, Ivan Gesev a hatalmát arra használta fel, hogy jobboldali politikusok korrupciós ügyeit elsikálja.

Az elmúlt két évben így a Transparency szerint is javult a bolgár helyzet – persze ez még mindig csak arra volt elég, hogy az EU második legkevésbé korrupt országává váljon Bulgária, de két év alatt 4 pont javítás, és 45 pont (0–100-as skálán, ahol a 0 a legkorruptabb, 100 a teljesen tiszta) bolgár szinten így is jó teljesítmény.

Románia: alig van javulás, de legalább próbálkoznak néha

Románia nem most jár a csúcson, a 2017-es 48 pontjáról 44-ig visszaesett 2019-re, mostanra 46-ra visszatért. Ott az okozhatta a javulást, hogy a korrupcióellenes ügyészség tovább dolgozik – legalább egy olyan hatóság így van az országban, amely utánamegy a politikusok valóban hatalmas korrupciójának.

De az is látványos volt, amikor tavaly kiderült, hogy horrorisztikus állapotú idősotthonokat tartottak fenn, a hatóságok és a politikusok pedig félrenéztek évekig. Ez megrázó volt, amikor nyilvánosságra került – de legalább kibukott a botrány. Márpedig ha ilyen ügyek nyilvánossá válnak, az növelheti a korrupcióérzetet, de egyben azt az érzést is, hogy történik valami, harcolnak a korrupció ellen.

Egy másik ügyben az EU Bírósága avatkozott közbe. A román legfelsőbb bíróság 2022-ben úgy döntött, hogy bizonyos ügyek – főleg csalásokról és pénzügyi bűncselekményekről van itt szó – könnyebben elévülhetnek, az uniós bíróság viszont tavaly nyáron hatályon kívül helyezte ezt.

Vagyis igazából Romániában és Bulgáriában is rémes a helyzet, egyik országról sem túlzás azt írni, hogy fuldoklik a korrupcióban. Az oligarchák hatalma nagy, a politikai és az üzleti elit csúnyán összefonódik, és amikor szabályokat hoznak a korrupció ellen, akkor azokat csak döcögősen tudják betartatni – de már a próbálkozás is jelent legalább annyit, hogy elénk kerültek a listán.

Román gazdák forgalomlassító tüntetése Bukarestben a magas adók miatt 2024. január 16-án.

AFP/Daniel Mihailescu

Így hagytak le minket a visegrádiak

20-25 éve ilyenkor az volt a kérdés, Magyarország vagy Csehország közelítheti meg a keleti blokkból elsőként a nyugati színvonalat – aztán kiderült, hogy egészen váratlanul Észtország került a legközelebb a Nyugathoz –, és még 2012-ben is, amikor a Transparency a mostani módszertanát kezdte el használni, a V4-ek közül egyedül Lengyelország volt előttünk. Mostanra a többi visegrádi állam egy teljesen más liga lett, mint mi.

Csehországban 2013 után javult nagyot a helyzet. Abban az évben a kormány belebukott egy korrupciós botrányba, a miniszterelnököt, Petr Necast tíz évvel később mondták ki bűnösnek nem jogerősen (a bíróságok tempója nem csak Magyarországon tud csigalassú lenni), amiért három képviselőnek jó állást ajánlott állami cégeknél azzal a feltétellel, hogy mondjanak le, és így helyettük tudjanak olyanokat a parlamentbe küldeni, akik megszavazzák az áfa emelését. Megindult egy tisztulási folyamat, onnan viszont jelentősen visszaestek, amikor az ország egyik leggazdagabb üzletembere, Andrej Babis miniszterelnökként a saját cégcsoportját segítette uniós pénzekhez. Babison a jogászok még nem találtak fogást, de a 2021-es parlamenti és a 2023-as elnökválasztást is elvesztette, Csehország pedig szép lassan újra felfelé lépdel a korrupcióellenes listán, most épp 57 ponton áll.

Nem mentes a korrupciótól Szlovákia és Lengyelország sem, és akkor ez még nagyon finom megfogalmazás volt. Idén mindkét ország 54 pontot szerzett, ami Szlovákia számára egy négy éve tartó javulás eredménye, Lengyelország viszont – ahol még a 2000-es évtizedben és a 2010-es évek első felében volt komolyabb korrupcióellenes munka – egy hét éve tartó folyamatos eséssel jutott el ide. Mindkét országban néhány hónapja váltottak kormányt, és egészen más lehet a jövőkép. Szlovákiában a hatalomba az októberi választások után visszatérő Robert Fico épp fel akarja számolni a korrupciós ügyekkel is foglalkozó különleges ügyészséget, amely az új koalíció sok politikusának 2020 előtti ügyeit vizsgálja, Lengyelországot viszont a PiS nyolc évig tartó kormányzását decemberben váltó Donald Tusk beléptetné az uniós ügyészségbe, és azt ígéri, hogy elődeivel ellentétben tisztábbá tenné az országot. Mindkét helyen túl későn volt ahhoz a változás, hogy ez a 2023-as korrupcióérzékelési mutatókon nagyban tudjon változtatni – főleg, hogy konkrét jogszabályok nem lettek még a kampányígéretekből –, egy év múlva ilyenkor már többet látunk majd abból, hogy mi ezeknek az eredménye.

Annyi következtetést viszont egész biztosan le lehet vonni: azt elérni, ami Közép-Európa más országaiban történik, nem teljesíthetetlen feladat, Bulgária és Románia szintje pedig simán túlszárnyalható, ha van némi társadalmi ellenállás a korrupcióval szemben. Az már más kérdés, hogy nálunk ilyen nincs,

az Eurobarometer szerint az egész EU-ban a magyarokat zavarja legkevésbé a korrupció.

Borítóképünkön Orbán Viktor stratégiai kerekasztal-megbeszélésen Bukarestben 2022-ben. Fotó: AFP / Daniel Mihailescu