A Borsodban fekvő Sajóivánkán és a hevesi Markazon kezdődnek kutatófúrások a következő hetekben, ahol szivattyús-tározós erőmű létesítését tervezi a kormány – derül ki az Energiaügyi Minisztérium pénteki tájékoztatójából. Az ilyen erőművek arra szolgálnak, hogy kiegyensúlyozzák az időjárásfüggő megújulók természetes teljesítményingadozását, sokfelé működnek a világban, és itthon is évtizedes álom az energetikai szektorban a megépítése. 

A konkréttá váló tervekre Lantos Csaba energiaügyi miniszter is utalt már korábban, de eddig még csak homályosan, iparági pletykák szintjén került szóba a lehetséges helyszín. 

A következő hetekben induló kutatófúrások alapján beszerzett földtani információk – a talaj teherbíró-képességét is vizsgálják – a jövőben készülő megvalósíthatósági tanulmányhoz kellenek. 

A tárca jelezte, hogy az elmúlt időszakban óriási napenergia-kapacitások létesültek itthon, és a már most több mint 6000 megawatt beépített teljesítményű rendszerek termelése “úgy hangolható össze hatékonyan a mindenkori fogyasztási igényekkel, ha el tudják tárolni”, amire az ilyen szivattyús energiatározók (szet) képesek.

A szet jellemzően két – egy alsó és felső víztározóból – áll, és ha a pillanatnyi szükségleten felüli energia áll rendelkezésre, akkor azzal az alsó tározóból a felsőbe szivattyúzható fel a víztömeg. A felszivattyúzott víztömeget áramhiányos időszakban visszaengedve egy turbinán és generátoron keresztül újra villamos energia állítható elő.

A tárca felsorolta az előnyöket: 

• hosszú élettartam,
• alacsony működési költségek,
• károsanyag-kibocsátás nélküli működés, 
• jó szabályozhatóság, ami megkönnyíti az időjárásfüggő kapacitások rendszerbe illesztését. 

A hátrányokról kevés szó esik, pedig – mint korábban írtuk – nem véletlen, hogy bár évtizedek óta szó van róluk, eddig még egyetlen sem épült fel.

A most felmerült szet a tárca szerint 600 megawatt beépített kapacitással rendelkezhet majd, és 6 órás energiatermelésre lenne képes, vagyis ennyi idő alatt folyna le a víz a felső tározóból az alsóba. 

A medencék vizének megóvása, a felelős vízgazdálkodás érdekében a vízfelszín egy részét úszó napelemtáblákkal fednék le, amelyek a párolgást is mérséklik

– írták még, de a közleményből az is kiderül, hogy még be kell szerezni az engedélyeket a kutatófúrásokhoz. Azt is jelezték, hogy már az előkészítésnél is kiemelt szempont, hogy a teljes folyamat a lehető legkisebb környezetterheléssel járjon. “A fúrási pontok mindegyikét meglévő, szükség esetén megerősítendő erdei és mezőgazdasági utakon közelítik meg a gépek.”

Bár a közlemény nem tér ki a pontos részletekre, a felmerült helyszínekkel kapcsolatban pár következtetést le lehet vonni: 

Markaz közelében található a  Mátrai Erőmű víztározója, amiből ideális alsó tározó lehetne, a felsőt pedig nyilvánvalóan a Mátra egyik közeli völgyének magasabban fekvő szakaszán létesíthetnék. A térképet böngészve ehhez a legközelebb a Vár-patak és a Tekeres-patak völgye esik, a tótól pedig alig 2 kilométerre van a Tarjánka-szurdok is, ami viszont szigorúan védett terület, még látogatni is csak szakvezetéssel szabad. 

Tarjánka-szurdok

Facebook / Bükki Nemzeti Park Igazgatóság

Sajóivánka a Sajó-völgyében fekszik, a településnél nincs tó, csak a szomszédos Vadna mellett van a strandként is használt Vadnai-tó. Igaz efelett az Upponyi-hegységben, Sajóivánkától légvonalban 10 kilométerre található Magyarország egyik legfestőibb víztározója, a Bán-patak vizét felduzzasztó, nevében is regényes Lázbérci-víztározó (borítóképünkön).