Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
A tiszta energiára átállás szempontjából döntő fontosságú ásványi anyagok, mint például a réz-, kobalt- és lítiumtermelés több mint 70 százaléka jelentős vagy magasabb aszálykockázatnak lesz kitéve 2050-ig, ha lassan csökken a globális szén-dioxid-kibocsátás – derül ki a PwC kilenc fontos nyersanyagot vizsgáló, éghajlati kockázatokról szóló jelentésében. Mindezt úgy, hogy ma még ez az arány kevesebb mint 10 százalék.
Ráadásul ugyanez igaz az élelmiszernövényekre is: a világ rizstermelésének 90 százalékát (a mai 75 százalékhoz képest), a kukoricatermelés több mint 30 százalékát, a búzatermelés több mint 50 százalékát fenyegeti jelentős aszálykockázat 2050-ig. Ez utóbbi kettőnél az arány ma még jóval alacsonyabb, mindössze 1 százalék.
Az elemzés szerint még ha a globális szén-dioxid-kibocsátás gyorsan csökkenne is, a világ rizstermelésének 87 százaléka, a kobalt- és lítiumtermelés több mint 70 százaléka kerül veszélybe 2050-ig.
A PwC kutatása szerint a világ bauxit- és vastermelésének több mint 60 százalékát érinti jelentős vagy nagyobb hőstresszkockázat 2050-re (ez az arány jelenleg 30-50 százalék). A magas kibocsátási forgatókönyv szerint 2050-re a világ cinktermelésének 40 százaléka lesz kitéve jelentős vagy nagyobb aszálykockázatnak (a mostani nullához képest).
A bányászatban is lehetnek gondok, hiszen a vízhiány aláássa a vízigényes műveleteket, beleértve az érckitermelést, az ásványfeldolgozást és a porszabályozást. A mezőgazdaságban – a legvízigényesebb iparágban, amely 2022-ben a világ édesvízfogyasztásának 70 százalékáért volt felelős – a szárazság csökkentheti a terméshozamot. A víz különösen kritikus a rizs, a búza és a kukorica termesztésénél.
A problémát az is nehezíti, hogy mind a kilenc kritikus árucikk termelése kisszámú országban történik, amelyek közül sokan egyre növekvő éghajlati kockázatokkal szembesülnek. Az említett erőforrások esetében a globális kínálat legalább 40 százaléka – de akár 85 százaléka – mindössze három országból származik.
Bár a cégvezetők egyre inkább tudatában vannak a kockázatoknak, és egyre többen tesznek is ellene, Szalay Rita, a PwC jogi és adótanácsadási területének vezető ESG-szakértője szerint „nem elég csak a vállalati ökoszisztémára koncentrálni, hanem az ellátási lánc egészében kell csökkenteni a káros hatásokat és kockázatokat, és minél inkább fokozni az ellenálló képességet, kihasználva a lehetőségeket olyan termékek, szolgáltatások vagy üzleti modellek kialakítására, amelyek segítik a vállalatokat és a közösségeket az alkalmazkodásban”.
Ezt szolgálja többek között a magyar ESG-törvény is. Az ESG-ről amúgy a HVG nemrég közölte a második rendhagyó listáját, amelyben a legnagyobb magyar cégeket állítja sorrendbe.
Nyitóképünkön a chilei Atacama-sivatagban található lítiumbánya. Fotó: LUCAS AGUAYO ARAOS / ANADOLU AGENCY / ANADOLU VIA AFP
