Nem lehet erőltetetten a teljesítőképessége fölött pörgetni a gazdaságot, ezt láttuk már korábban is – mondta Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára a Budapest Economic Forumon, a Portfolio.hu konferenciáján. Ezt azzal támasztotta alá: 2019-ig úgy túlpörgették a gazdaságot, hogy a 2017–2019 közti évek most már aranykornak számítanak – a több évtizedes, kicsivel 2 százalékos átlag helyett 4 százalék fölötti volt a növekedés –, de amikor a lehetőségeink végére értünk, még nagyobb lett a baj, ha nem lett volna Covid, akkor is lefékezett volna a teljesítmény ebben az évtizedben. A magas nyomású gazdaságnak az a hátránya, hogy sokkal nagyobb lesz a baj válságos időkben, „a magyar gazdaság a kanyarban nem előz, hanem kicsúszik”.

Azt is elmesélte: amikor először hallott olyan kormányzati tervet, hogy 3-5 százalékos lesz jövőre a növekedés, akkor azt hitte, hogy 3,5-ről van szó, és ezt némi jóindulattal még nem teljesen elérhetetlennek gondolta. Aztán rájött előbb, hogy nem tizedesvessző, hanem kötőjel van a két számjegy között, majd a felső célt 6-ra írta át a kormánykommunikáció, de ez már nem reális. Néhány jó év összejöhet, de ez nem trend, „amikor hátszél van, meg lemegy a zalai dombokon a Trabant, akkor fel tud gyorsulni 110-re” – maradt az autós hasonlatoknál.

Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke ugyanezt egy fokkal óvatosabban fogalmazta meg: az államháztartást nem lehet egyszerre konszolidálni úgy, hogy a növekedést is fenntartják. Ahogy az állam megszorít, még a 1,5 százalékos növekedés is csoda szerinte. De minél több „puha pénzt”, azaz vissza nem térítendő juttatást és könnyen elérhető támogatást ad az állam, annál jobban szakadunk le.

Azt ő is hozzátette, hogy a 2017 és 2019 közötti jó évek egy nem fenntartható pályát jelentettek, úgyhogy egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, mi történt 2020 után. 2019-ig úgy nőtt a gazdaság, hogy közben az összes fundamentális mutató romlott. De azt is végig kell gondolni, hogy miért ilyen pocsék a termelékenység – tette hozzá.

Zsiday Viktor, a Hold Alapkezelő Citadella Származtatott Befektetési Alapjának portfóliókezelője is arról beszélt: egy-két évre lehet 3-6 százalék közti növekedést varázsolni, de ahogy 2017–2019-ben is hibázott, aki pár jó év GDP-növekedési adataiból azt számolgatta, hogy 2026-ra vagy 2028-ra érjük utol Ausztriát, ugyanúgy nem lehet most a túlfűtésről pár jó szám alapján beszélni.

Kurali Zoltán, az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója azt mondta: a vállalatoknál van most likviditási többlet, és a lakosság is visszaépítette az elveszett megtakarításait az elmúlt másfél évben. A privát szférának megvan a pénze arra, hogy ha növekedési lehetőséget lát, akkor befektessen.

Zsiday Viktor, Surányi György, Kurali Zoltán és Bod Péter Ákos.

Fazekas István

A nagy kérdés az, hogy eljuthatott-e a magyar növekedési modell – amelyben viszonylag olcsó munkaerővel és nagyon alacsony céges adókkal próbálják ide csalogatni a külföldi cégeket, hogy azok munkahelyeket teremtsenek – a lehetőségei végéig. Bod Péter Ákos szerint azért érthetetlen a mai helyzet, mert nem a jövő kihívásaira reagál, hanem visszamegy egy korábbi időszak gazdaságpolitikájához, a kormány nem ugyanabba a folyóba, hanem ugyanabba a lábvízbe akar belelépni. Surányi szerint a kormány a belföldi kereslet újbóli növekedésével próbál sikert elérni, csakhogy ha a fogyasztást és a beruházást élénkítik, akkor az valamelyest növeli a GDP-t, de eközben az import növekedni fog, az export viszont nem, úgyhogy 1-2 százalékos növekedés jöhet ki ebből. Így el lehet evickélni egy-két évig, de van egy súlyos további korlát: vége lehet annak, hogy a GDP 3-3,5 százalékát megkapjuk az EU-tól.

Zsiday szerint pedig a legnagyobb gond ma a magyar gazdaságban a verseny hiánya és a túl sok állami beavatkozás, amíg arra optimalizálnak a vállalatok, hogy magyar állami és EU-pályázatokat nyerjenek, addig nem a piaci versenyre figyelnek, több szektorban emellett az állam beavatkozik, és akad, ahol elvonja a pénzt attól, aki sikeres.