Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
Meg kellene fontolni a légitársaságok törzsutasainak megadóztatását egy tanulmány szerint, amely arra jutott, hogy ha bevezetnék a „jet-setter” – vagyis az évente rendszeresen többször is repülőgéppel utazókra kivetett – adót, azzal ötödével csökkenthető lenne a repülés szén-dioxid-kibocsátása és ezzel a globális felmelegedés, és még évente 64 milliárd eurós bevétel keletkezne anélkül, hogy az emberek többségének pluszköltséget jelentene.
A New Economic Foundation által vázolt elképzelés alapján az évi egyen felüli minden extra oda-vissza légi út után fokozatosan emelkedő adót fizettetnének meg a légi utasokkal. A lépés a legtöbbet repülő 5 százalékot érintené – tőlük jönne az adóbevétel több mint fele –, a lakosok 72 százaléka viszont meg sem érezné, hiszen évi egyszer vagy még annyiszor sem repül.
A gyakran repülők adójából keletkező bevételeket a fenntarthatóbb közösségi közlekedés – vasút, buszok – fejlesztésére lehetne fordítani, egyúttal csökkentené a szükségtelen repülések számát is.
„Jelenleg nincs különbség aközött, aki csak évente egyszer repül, hogy meglátogassa a családját, és aközött, aki tizedszerre repül el a tengerparti nyaralójába” – idézte a The Guardian Magdalena Heuwiesert, a fenntartható közlekedésért kampányoló Stay Grounded munkatársát, a tanulmány társszerzőjét.
A felvetés hatását modellezték is, és arra jutottak, hogy 2028-ig 26 százalékkal csökkenne az utasok száma és 21 százalékkal a légi közlekedés által kibocsátott szén-dioxid-mennyiség, ahhoz képest, ha nem történne ilyen intézkedés. Az adónem mértéke 0 százalék lenne minden 12 hónap első oda-vissza repülésénél, de 100 euróval terhelnének meg minden további, 12 hónapon belüli újabb oda-vissza utat, ezenfelül pluszköltséget raknának a hosszabb távú utakra és az első osztályra szóló jegyekre is.
