Karmesteri vizsgakoncert beismerésekkel
A hangok dimenzióján kívül
Ránki Dezső nem kísérletező típus, néha azonban mégis kivételes érzékkel választ darabot. Legutóbbi szólóestjén két különleges képességével nyerte el (ismét) a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusának rokonszenvét: egy ínyenc hozzáértésével összeállított műsorával és a hangminőség tekintetében ezúttal is kérlelhetetlen zongorázásával.
Búcsú a szonátától
Az utolsó három darab előadásával befejeződött Schiff András Beethoven szonáta-sorozata. Hittük, gondolván a művek létrejöttének körülményeire és ismervén az előadó személyes odaadását, végül egy ünnepi est emlékével távozhatunk a koncert végén.
A Tao geometriája: Steve Reich Pesten
Steve Reich, a "minimal" zene kitalálója újra személyes tiszteletét tette a pesti közönség előtt. Bár a koncert nagyvonalú műsora révén emlékezetes maradt, az élményre kezdettől rányomta bélyegét a kényelmetlen protokollhangulat. Kepes András színpadmesterként a rá jellemző „smart casual” stílusban ismertette a Reich-közhelyeket, amivel értő füleknek tudtára adta, hogy nagyjából milyen összetételű közönségre is számítottak a szervezők.
Néhány meggyőző ütem
A Budafoki Dohnányi Zenekar puszta léte is maga a csoda, egy közgazdasági nonszensz – és egy pozitív példa Abszurdisztán kies földjén. Mindezt nem azért kell előrebocsátani, hogy mentségeket keressünk az együttes aranyvasárnapi koncertjére, ugyanis december 17-én, a Zeneakadémián semmi magyarázkodásra kényszerítő dolog nem történt. Igaz, értelmeznivalóból is csak kevés akadt.
Don Leporello esete Don Janóval
Harmadszor hangzott el a Művészetek Palotájában Mozart Don Giovannija. Járt itt friss produkciójának koncertszerű változatával a Theater an der Wien. A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar hazai énekesekkel szólaltatta meg a darabot. Most pedig a Vox Artis ügynökség páratlan koncertet ígért, világsztárokkal. Sztárok jöttek, az előadás tényleg páratlan volt – sajnos negatív értelemben.