Tetszett a cikk?

Néhai főzeneigazgatója, a 100 éve született Ferencsik János emlékének ajánlotta január 12-i hangversenyét a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Kocsis Zoltán mai főzeneigazgató kétszer jött be a pódiumra; először azért, hogy megemlékezzen Ferencsikről. Ha a mester egy mennyei páholyból hallgatta a hangversenyt, elégedett lehetett a Filharmonikusokkal.

A Nemzeti Filharmonikusok koncertje
Km.: Ránki Dezső (zongora), karmester: Kocsis Zoltán
Január 12., MÜPA; Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Dezső és Kocsis Zoltán.
Gyerekkoruk óta együtt
© Pető Zsuzsa/Művészetek Palotája
A megemlékezés után Kocsis másodszor is a pódiumra lépett, hogy mint varázsló, fölemelje a pálcáját. Kitört a vihar, Csajkovszkij Vihara. Shakespeare drámájára - mint lehetséges zenei témára - Sztaszov, a híres Ötök köréhez közel álló irodalmár hívta föl Csajkovszkij figyelmét. A Vihar erőteljes mű, így a szimfonikus fantázia előadására egy wagneri apparátus ült a hangversenyterem színpadára. Jó volt megismerni a darabot. Bár a programja követi a drámát, kevés köze van az eredeti mű szellemiségéhez. Prospero zenei portréja inkább rokon A hattyúk tava varázslójával, Rothbarttal, mit azzal a rezignált hőssel, akit Shakespeare elképzelt.

Bartók Első zongoraversenyével folytatódott a program, amely ma, nyolcvan év elteltével is lehengerlően hat a hallgatóra, beleszorít a székbe, akár egy hirtelen magasba emelkedő repülőgépben a nyomás. A háromtételes mű magánszólamát Ránki Dezső játszotta. A technikailag különlegesen nehéz versenyműben a zongoristára kényes szerep hárul: „a zongora valóban a zenekar egyik hangszere” - írta a műről Kroó György. A zongoraszólam föloldódik a zenekari játékban, aztán energikusan kiemelkedik. A háromfős ütős szólam – ahogy Bartók előírja – szokatlan helyen, a zongora közelében, a pódium előterében foglalt helyet. Az egész darab a dinamikáról szól, íme egy másik idézet: „ebben a kompozícióban minden a ritmus méhében születik…” A zongora is ütőhangszerként funkcionál, a hangjának kopogósnak kell lennie, de nem szólhat csúnyán. Ránki Dezső páratlan odaadással működött együtt a zenekarral és a karmesterrel, híven, mindenféle külsőséges megoldást hárítva szolgálta a művet, szigorúan a lényegre irányította figyelmünket. A közönség megértette e mérnöki pontosságú, puritán, de csillagközi távlatba mutató játékot, és nagy ünneplésben részesítette az előadókat, sokszor hívta vissza Ránkit és Kocsist. Bizonyára ismerik a reklámot, amelyben a „Mi már látjuk őket” szlogen beláthatatlan karriert jósol a felnövő gyereknek. Itt a közönség szerencsésebb nemzedéke fordított élményben részesült: mi már évtizedekkel ezelőtt láttuk őket együtt jönni a pódiumra. A két barna üstök ugyan őszbe csavarodott, de valami megfoghatatlan cinkosság most újra belengte az estet, a magyar zeneélet nagyobb gyönyörűségére.

A szünet után a Budapest Bábszínházban repertoáron lévő, Stravinsky-zenére készült produkciót, a Petruskát látta vendégül az NFZ. Az orosz zeneszerző bábunak képzelte el hősét – ez köztudomású. Stravinsky följegyezte a mű alkotásának csaknem minden mozzanatát. Ismert az is, hogy végül a Gyagilev Balett számára készült el a darab. A bábszínpadi feldolgozás lehetne egyfajta evidencia, ez a kísérlet azonban a katedrális méretű koncertteremben nem sikerült. A bábok pompásak, a „bábszínház a bábszínházban” kettős megoldása igen ötletes. De míg az emberméretű bábok a kis Andrássy úti színpad intimitásában óriásoknak tetszenek, itt csupán törpének látszottak. A zene (az árokba süllyesztett zenekar) lendületesen és plasztikusan mesélte el a groteszk történetet, a látvány azonban ezúttal nem kelhetett versenyre a muzsikával.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

A jazz jobban megy, Mr. Corea!

A szervező (Maloschik Róbert régi jazz-guru) és közönsége álma vált valóra: az amerikai jazz-zongoristák egyik legstabilabb reputációval rendelkező óriása, Chick Corea lépett Budapesten és Debrecenben színpadra, hogy klasszikus zenerajongóknak és jazzőrülteknek egyaránt valami újat mutasson. Az utóbbiak jártak jobban.

Gramofon

Kármen, mulatós zene és biztató jelek

A zenés színház, közelebbről az opera nem halt meg – már Pierre Boulez is régen megváltoztatta fenyegető álláspontját. De tény, hogy új utakat keres, hiszen a régi stílus csak a valóban öregedő közönséget ejti rabul, új publikumot nem vonz. Goran Bregovic darabja, a Kármen hepienddel (Karmen with a happy ending) az útkeresés egyik sikeres, bár korántsem hibátlan mozzanata.

Gramofon

A Jedi visszatér - az operaszínpadra

Első bemutatóját tartotta a Magyar Állami Operaház az Erkel Színházban. Verdi Nabuccója hangzott el olasz nyelven, két szereposztásban. A bemutató szó nem egészen pontos: a mű 1987-es felújítása ez, friss betanulásban. Nehezen indult az évad, és úgy tetszik, a folytatás sem zökkenőmentes a dalszínházban.

Gramofon

A Messiásra várva a MÜPÁ-ban

Az adventi időszakban gyakran hangzik el Händel Messiás című oratóriuma, néha akár eredeti formájában is. Ezúttal ismét Mozart változatában hangzott el, híres dirigens, jó nevű zenekar és énekkar, valamint énekelni nem akaró szólisták előadásában.

Gramofon

Fémes etűdök két zongorára

A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense sokat morfondírozott azon, miért nem jutott (vagy juthatott) el a zene üzenete a hallgatóhoz Egri Monika és Pertis Attila kétzongorás koncertjén. A művészek és az akusztika is ludas? Az elektromos koncertek jobban szólnak?

Kórházi adósságok: a kormány nem tudja utolérni magát

Kórházi adósságok: a kormány nem tudja utolérni magát

Gyermekpornográfiáért körözött magyar nőt fogtak el a szlovák rendőrök

Gyermekpornográfiáért körözött magyar nőt fogtak el a szlovák rendőrök

Bepoloskázott rabok segítségével emeltek újabb vádat egy börtönben ülő moszkvai képviselő ellen

Bepoloskázott rabok segítségével emeltek újabb vádat egy börtönben ülő moszkvai képviselő ellen

Így szól a V16-os új Bugatti, amit Horvátországban tesztelnek – videó

Így szól a V16-os új Bugatti, amit Horvátországban tesztelnek – videó