Tetszett a cikk?

Manapság a közélet – sajnos a kulturális is – felelőtlen könnyedséggel lép át a hagyományokon. Magyar tradíción és európain egyaránt. Különösen jelentős tehát, hogy a Budapesti Mahler Ünnep épp ebben a közegben szerzett magának komoly művészi-szakmai pozíciót. Ez a tematikus zeneünnep a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Művészetek Palotája töretlen együttműködésének köszönhető.

Budapesti Mahler Ünnep
Szeptember 9-16., Művészetek Palotája

Thomas Hampson
Mérnöki pontosság, drámai gesztusok
© Gramofon
Harmadszor rendezték meg a Budapesti Mahler Ünnepet – hamar megszoktuk, hogy a nyári lazaságból visszazökkenve, ezzel a gondosan felépített sorozattal kezdődik az új koncertévad. Az ünnep struktúrája is kialakult, bár idén a nagy nemzetközi hírnévnek örvendő konferencia elmaradt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a Mahler-recepcióhoz kötődő, a zeneszerző-operaigazgató budapesti tevékenységét fókuszba állító kutatómunka ne folyna, de a tudományt nem lehet sürgetni, friss eredményekkel akkor érdemes előállni, ha megalapozottak.

A Budapesti Fesztiválzenekar mégis szolgált felfedezéssel: Viktor Ullmann Theresienstadtban készült operája, az Atlantisz császára magyarországi bemutatójával. Novemberben, a Trafóban ismét hallható lesz a darab, méltatására ekkor visszatérünk. És természetesen készült az ünnepre új magyar mű: Vajda János operanovellája, az Apokrif az öt kenyérről. A nagyzenekari hangverseny műsorát háromszor is eljátszotta a BFZ, Fischer Iván vezényletével. Kezdetként a II. szimfónia önálló koncertszámként, Halotti ünnep címmel is gyakran elhangzó első tételét játszották. Majd a fiatal svéd szoprán, Miah Persson Richard Strauss négy zenekari dalát énekelte, s ő szólaltatta meg a IV. szimfónia utolsó tételében felcsendülő Mennyei életet is.

Richard Strauss zenekari dalait a biztos ízlésű Miah Persson igen disztingváltan adta elő. A IV. szimfóniában azonban túl tartózkodónak tetszett, és a zenekar is túlságosan „kiglancoltan” szólt. 1999-ben hallottam először a művet a BFZ-től eindhoveni vendégjátékukon; sokkal fűtöttebb, viharzóbb előadásban, amihez erősen hozzájárult az akkori szólista, Verebics Ibolya emelkedett megszállottsága. Miah Persson hamarosan anyai örömök elé néz, nyilván ez is korlátozta abban, hogy a legszélső pontig merészkedjen. Tavasszal vele kerül korongra a mű, addig személyes attitűdje sokat változhat.

Már az is hagyomány, hogy egy-egy sztárvendég meghívásával zárul a Budapesti Mahler Ünnep, s az invitáció költségeit a Művészetek Palotája vállalja. Idén egy rég várt – és főként aktív, a pályája zenitjén járó – énekes, Thomas Hampson Liszt- és Mahler-dalokat énekelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Nehezen melegedett át a nézőtér, néhány tájékozatlan beletapsoló megint okozott némi zavart. Itt újból említeni kell a koncertszervezők és a kasszakulcsot őrzők közös felelősségét. A hazai publikumot, amely Európa-szerte híresen érzékeny volt egykor, sikerült a kamaraműfajokról leszoktatni. Hegyeshalomtól balra (de legalábbis a német nyelvterületen) a legeldugottabb faluban is tudják, hogy ki Thomas Hampson, és hogyan illik dalcsokrokat hallgatni… A bariton azonban nem csupán nagyszerű énekes és muzsikus, hanem csodálatos intellektus is, aki páratlan eleganciával hódította meg a közönséget, és adott bőkezűen ráadást. A daléneklés nem pusztán állóképesség és felkészültség dolga, hanem intelligencia kérdése is. Hampson, akit színészi képességeiért is módfelett kedvelnek a rendezők és a karmesterek, mérnöki pontossággal adagolta a Mahler-dalokhoz a drámai gesztusokat. Az előadásban a kiváló Wolfram Rieger zongoraművész volt a partnere. Visszavárjuk mindkettőjüket.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Haydn-évforduló: egyeztessük óráinkat!

Kérem a nyájas olvasót, tekintsen a naptárra. Ugye 2007. szeptemberét írjuk? Négy meg tizenkettő meg öt – a végeredmény még a zenekritikus számára is huszonegy. Ennyi hónap van hátra Joseph Haydn halálának bicentenáriumáig. Sok vagy kevés? Ha a Magyar Haydn Társaság fertődi fesztiváljának színvonalát nézem: elegendő. Ha a talpam alatt csikorgó murva jut eszembe, szomorúság tölt el: elszalasztunk egy lehetőséget.

Gramofon

A világválogatott átlagosan muzsikált Pesten

Solti György halálának 10. évfordulója adta az apropót, hogy a magyar dirigens által alapított, élvonalbeli együttesekből verbuvált Világzenekar a Békéért Budapestre látogasson. Műsor- és „sztárproblémákkal” egyaránt szembesülhettünk az olykor érdekes, olykor hosszúnak tűnő koncerten.

Gramofon

Ászok ütöttek a Soroksári úton

Elképesztő zenei távolságokat hidaltak át az 5. MOL Budapest Jazzfesztivál szervezői, amikor egy német énekes szólóját, egy magyar cimbalmos kvintettjének bemutatkozását és a francia harmonikakirály kvartettjét tették a Nemzeti Hangversenyteremben tartott nyitónap programjába.

Gramofon

Perahia Budapesten: tökéletes töredékek

Murray Perahia a koncertzongorázás legrégebbi – minimum Liszt Ferencig visszavezethető – hagyományára hivatkozva állította össze budapesti fellépésének programját. Barokk muzsikával indított, majd Beethoven következett. Végül a második részben a súlyos mondanivalót hordozó Brahms-darabokat Chopinnel oldotta fel.

Gramofon

Fakírok szögeságy nélkül

Furcsa dolog a hagyomány. Sokféleképpen lehet ápolni. A Szekérnyom Fesztivál első koncertje – apró gyarlóságai mellett – azért sikerült különlegesre, mert egy estén ugyanannak a hagyománynak, a cigány folklórnak két ellenpontját mutatta be – a régit, távolit és a mait, itthonit.

A levegő kér elnézést a Skoda legújabb villanyautóitól

A levegő kér elnézést a Skoda legújabb villanyautóitól

„Miniszterelnök úr, vége van!” feliratú felsőben pózolt Molnár Ferenc Caramel felesége

„Miniszterelnök úr, vége van!” feliratú felsőben pózolt Molnár Ferenc Caramel felesége

Ifj. Lomnici Zoltán azt tanácsolja Rogánnak, hogy perelje be David Pressmant

Ifj. Lomnici Zoltán azt tanácsolja Rogánnak, hogy perelje be David Pressmant

Meghalt Orbán Sándor, a Kádár étkezde volt tulajdonosa

Meghalt Orbán Sándor, a Kádár étkezde volt tulajdonosa