Haydn-évforduló: egyeztessük óráinkat!
Kérem a nyájas olvasót, tekintsen a naptárra. Ugye 2007. szeptemberét írjuk? Négy meg tizenkettő meg öt – a végeredmény még a zenekritikus számára is huszonegy. Ennyi hónap van hátra Joseph Haydn halálának bicentenáriumáig. Sok vagy kevés? Ha a Magyar Haydn Társaság fertődi fesztiváljának színvonalát nézem: elegendő. Ha a talpam alatt csikorgó murva jut eszembe, szomorúság tölt el: elszalasztunk egy lehetőséget.
Joseph Haydn: L’isola disabitata
Orfeo Zenekar, karmester: Vashegyi György
augusztus 31., Fertőd-Eszterháza
Haydn Eszterházán – A Magyar Haydn Társaság Fesztiválja
Joseph Haydn Vajon elégedett lenne? |
Fertőd-Eszterháza szinte ugyanígy magára vonhatná a világ figyelmét. Erősek azonban a kételyeim, hogy vajon ugyanilyen precízen és jó ütemben haladnak-e a dolgok egy, az Esterházy-kastélyban létrehozandó Haydn emlékközpont ügyében. A kastély frontjának a díszudvarra néző homlokzata halványrózsaszínben játszik a délutáni napsütésben, de a díszudvarban a lábunk alatt kellemetlenül csikorog a fehér murva (túracipőben tessék koncertre menni!). Ahol még néhány évvel ezelőtt füves ágyások, kővázák és virágcsoportok díszelegtek, ott most a Kossuth térihez hasonló, lánccal körbevett kavicsszigetek éktelenkednek, mintha ide szórták volna ki valami hatalmas akvárium üledékét. A dísz- vagy fogadóterem stukkóinak egy részét is felújították már, de egy leendő „Haydneum” héja nehezen forr össze.
Más a helyzet a tartalommal. Az máris a nemzetközi piacra vihető, bár csiszolni-, gazdagítanivaló nyilván még bőven akad. Az idei, szerény anyagi eszközökkel megrendezett, sorrendben tizedik Haydn Eszterházán Fesztivál több remek koncerttel örvendeztette meg a közönséget. Kétszer lépett például pódiumra Zvi Meniker neves csembaló- és fortepianoművész, a záróhangversenyt pedig a világhírű Il Fondamento együttes adta, Paul Dombrecht vezényletével.
Mint minden esztendőben, felfedezésben is részeltettünk: Vashegyi György Haydn L’isola disabitata – Lakatlan sziget című operáját mutatta be. A mű története érdekes: Esterházy „Fényes” Miklós névnapjára, 1779. december 6-ára készült, csakhogy az operaház novemberben porig égett – később új, még jobb épült a kertben –, a darabot így a bábszínházban adták elő. Nyolc évvel a Don Giovanni premierje előtt, amit okkal említek. A Lakatlan sziget nyitánya szinte mellbe vágja a hallgatót: hát a „Papa” ezt is tudta? Mint a vihar, úgy száguld át rajtunk az ouverture sistergő szenvedélye. Semmi szolgálatkész pipiskedés – mint az Aki hűtlen, pórul jár című darabban – vagy kimódolt finomkodás, mint az Élet a holdon kezdetén. Erő és kirobbanó, sőt erotikus életöröm a szerelmesek egymásra találásakor. A sodró lendületű finálé után a közönség alig engedi el a muzsikusokat, meg a négy énekes szólistát. Wierdl Eszter Silviája fenomenális, Halmai Katalin, Sólyom Nagy Máté és Kálmán László hanggal rajzol jellemet. És hiába áll félre Vashegyi, kijut az ünneplésből neki is.
Az akciófilmek gyakori fordulata: uraim, egyeztessük óráinkat… A zenetudomány és a gyakorló muzsikusok kronométere jó tempóban ketyeg, a hivataloké mintha késne. Egyeztessék végre óráikat!
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Az élet egy körfűrész
Az élet egy hatalmas körfűrész, amely időnként belevág az ember lelkébe. Ezt az ötletet kínálja egyebek között a nagyérdeműnek Vidnyánszky Attila rendező rémségei nem is kicsiny boltjában. Innen-onnan összeszedett gegekkel zsúfolta teli Verdi A végzet hatalma című operájának új verzióját. A debreceni előadást a BudaFest nyári zenei fesztiválon is bemutatták.
Hogy csinálják a fesztivált a svédek?
A recept egyszerű: végy egy régi ipari területet, alakíts ki ott kulturális intézményeket. Hirdess meg például egy kortárs zenei fesztivált, és városod máris bekerült a nemzetközi vérkeringésbe. Ilyesfélével próbálkoznak Graztól Pécsig sok városban. Mégsem megy simán. Kell némi innováció. No meg ízlés. Zenekritikusunk számol be svédországi tapasztalatairól.
Szereti ön Händelt?
A kérdésre a hazai közönség csak bizonytalanul válaszolhat; évek óta „elvonásban” van része. Miközben Európában a zeneszerző operáinak reneszánsza folyamatos, itthon még a tervezett bemutatók is elmaradtak. A Budafest egy érdekes kísérlet erejéig megkezdte a törlesztést: a Rinaldo című művet mutatták be a Hilton Dominikánus udvarában.
Kortárszenei csúcs Pannonhalmán
A napfényben fürdő pannon táj a legkérgesebb lelket is megejti. Akár a sík, akár a lankás rész felől közelít az utazó, a Szent Márton hegyén álló monostor a történelem és a hit méltóságát sugározza. Ez a hit nem feltétlenül vallási természetű: hihet az ember a humánumban, a művészet, a zene erejében –Pannonhalma elfogadja. És befogadja az Arcus temporum, az Időívek művészeti fesztivál szép napjait is – most már négy éve.
Instant fogyasztható jazztörténet
A veszprémi konferanszié azzal büszkélkedett, hogy Wayne Shorter és az előző este hőse, a nagybeteg Joe Zawinul 22 év után újra együtt játszottak. Ez persze nem teljesen igaz, a Weather Report nyolcvanas évek végi feloszlása óta a színpadon is találkoztak már, s a világsajtót is bejárta a tervezett reunion világturné híre. Ezek után arra voltam kíváncsi, jól döntöttem-e, hogy szabad estémet nem Zawinulék szindikátusára, és nem is a másnapi, ugyancsak világszám New York Voicesra szántam.
Székely phono, avagy vastaps Zemplénben
A meteorológiai szakemberek pontatlan jósnak bizonyultak, amikor azt ajánlották a Zempléni Fesztivál szervezőinek, hogy ne a hagyományos helyen, a festői sárospataki várudvaron, hanem a Művelődés Házában legyen a nyitókoncert. A gyors helyváltoztatás azonban nem ártott a nyitóprodukciónak: Kodály Székely fonója hangos sikert aratott.
