Tetszett a cikk?

Három és fél órányi zenével és vagy száz zenésszel ünnepelte Frank Zappa (1940-1993) zsenijét a Budapesti Őszi Fesztivál. A demonstráció a zeneszerzőként kevésbé, fenegyerekként annál inkább ismert rockgitárosról elérte célját, csak éppen a közönség egy részét lemorzsolta a közbeiktatott több mint négy órányi szünet.

100% Zappa
A Budapesti Őszi Fesztivál rendezvénye
Km.: Ed Mann, Mike Keneally, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (karmester: Fischer Ádám), Modern Art Orchestra (művészeti vezető: Fekete-Kovács Kornél)
október 13., Millenáris Teátrum

Frank Zappa
Megidézték szellemét
© Gramofon
Kicsit bizonytalanul „kommunikálta” a BŐF a közönségének, hogy ez a koncert valójában három koncert, és egy jeggyel lehet végigülni délután négytől hajnali fél egyig az előadást. A fesztivál nyitóestjén a hostessek meg is ijedtek ettől a kérdéstől, de aztán hamar kiderítették, amit másnap már a Millenáris Teátrum ajtajaira is kiírtak: a jegyek mindhárom koncertre érvényesek. A négyezer forintos jegyár így már nem is volt borsos.

Álmosan indult a szombat délután. Zappa egykori zenésztársai, Mike Keneally és Ed Mann muzsikálgattak kettesben. Kenneally boldog volt, hogy másfél évtized után Pesten láthatja viszont barátját, de ezt a hosszú kihagyást azért a produkció megsínylette. Ponty és Zappa témájával, a Revised Music For Guitar And Low-Budget Orchestrával kezdtek, és a költségkímélés kényszere végig velünk maradt, mert hiányzott a zenekar. Keneally ugyan gitáros, de pompásan zongorázik is – bizarr látvány, nyakában a gitárral –, sőt Mann nagy kiterjedésű ütőhangszeres parkjához is odasomfordált egy-egy ütem erejéig. Mann gongológus – szokta magáról mondani ironikusan. Főleg vibrafonon és marimbán játszik, a bajok nem is itt vagy a gongokkal, hanem az odakészített elektronikai kütyükkel voltak. Stúdióban biztosan hatásosan kezeli őket, élőben azonban nem volt ezeknek ura, mintha kevesellte volna, hogy csak két keze van, kiesett a (gépi) ritmusból, kapkodott. Összesen két számban tudtak olyan igazi lüktetést adni, ami visszaadta a Frank Zappa-sikerek dögösségét, akinél polgárpukkasztás és végtelen zenei igényesség kéz a kézben jártak. Akinek nincs a fülében néhány klasszikus Zappa-sorlemez, annak ez a – csak reflexiókat közlő - duó nem tudta felkelteni az érdeklődését.

Viszont a holtakat is felkeltette, de legalábbis megidézte a vitalitással, lelkesedéssel és a Zappához nélkülözhetetlen öniróniával dirigáló Fischer Ádám a jócskán kiegészített Rádiózenekar élén. Zappa szimfonikus zenekari életművével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy Varèse-t gyerekként hallva lett muzsikus, többek között Eötvös Péterrel is dolgozott egy máig kiadatlan felvételén. Az eredetileg Kent Naganóval készült szimfonikus felvételeiből hallottunk négyet; Zappára jellemzően ezek a témák több átalakulás után nyerték el az ebben a verzióban hallható formájukat. Hol preciőz és alpári humorú, hol pöffeszkedő és kecsesen odébb villanó zene ez. Egy-egy Zappa kompozíció a La Valse-t idézően alkalmaz kettős optikát, egyenes és ironikus tükrözést. A Rádiózenekar szólamai és improvizáló (!) szólistái nehéz feladatukat – egy-két ritmikai pontatlanságtól eltekintve – szinte tökéletesen ellátták, örültek a szokatlannak, meghökkentőnek. Különösen a Pedro’s Dowry, egy ütősekkel és jazzes ritmikával zsúfolt darab feküdt nekik. A közönségnek meg az, hogy Zappa kortárs (klasszikus) zeneszerzőként – rockos és jazzes zenei hinterlandjához hű maradva – könnyebben befogadható, mint ilyen kapaszkodókat nem kínáló társai.

Zappa, úgy sejtem, meg lett volna elégedve, ha látta volna, hogy Fischer Ádám sötétkék csíkos inget vett fel, Tom Trapp, a harmadik koncert karmestere meg fehéret. Nyílván úgy gondolták, hogy a jazzistáknak az illő komolyságot, a „komolyzenészeknek” az illő lazaságot kell egy Zappa-estre hozniuk. A kortárszene felé leginkább nyitott magyar jazz big band, a Modern Art Orchestra kapta azokat a kottákat (állítólag – az MR Szimfonikusokhoz hasonlóan – igen későn, a jogokra és jogdíjakra cerberusként vigyázó özvegytől), amelyek Trapp hangszerelésében örökbecsű Zappa-számokat tartalmaztak. A koncertre bőven elégnek bizonyult a három összpróba, amelyen mindhárom amerikai részt vett.

Az a legfeljebb két tucatnyi embert kitevő kemény mag a közönségből, amaly délután négy óta bírták, Zappát szerzőként is újabb oldaláról ismerhették meg, és azt láthatták, hogy ezúttal Keneally fantasztikusan jól, Mann majdnem mindig jól játszik, Trapp pedig azt is kihozza a kottából dirigensként, amit a szerző bele se írt. Méltán volt tomboló siker a nagy sláger, a Zomby Woof nagyzenekari letétje; a MAO szólistái (főleg Mester Dániel és Fekete-Kovács Kornél) is kitettek magukért, ahogy a minden hájjal megkent zenekar is végig lubickolt ebben a közegben.

Zipernovszky Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Eufória félház előtt

A vásárlóerő és a túlkínálat sajátos dialektikájáról árulkodott a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarának – félház előtt lezajlott – koncertje. Pedig az együttes és a karmester, Szemjon Bicskov is a nemzetközi szcéna elitjéhez tartozik, ráadásul a Richard Strauss műveiből álló látványos (és hangzatos) program első blikkre közönségcsalogatónak tűnt.

Gramofon

Fakírok szögeságy nélkül

Furcsa dolog a hagyomány. Sokféleképpen lehet ápolni. A Szekérnyom Fesztivál első koncertje – apró gyarlóságai mellett – azért sikerült különlegesre, mert egy estén ugyanannak a hagyománynak, a cigány folklórnak két ellenpontját mutatta be – a régit, távolit és a mait, itthonit.

Gramofon

Becsületes, vállalható Végzet

Verdi különösen bonyolult cselekményű művével, A végzet hatalmával folytatódott a Művészetek Palotájában a félig szcenírozott operaelőadások sora. Minthogy – az Erkel Színház bezárásával – egy nagy befogadóképességű játszóhellyel kevesebb várja idén a budapesti operabarátokat, ezek a produkciók a jövőben nyilván kétszeresen is fölértékelődnek.

Gramofon

Ritka tünemények a Mahler Ünnepen

Manapság a közélet – sajnos a kulturális is – felelőtlen könnyedséggel lép át a hagyományokon. Magyar tradíción és európain egyaránt. Különösen jelentős tehát, hogy a Budapesti Mahler Ünnep épp ebben a közegben szerzett magának komoly művészi-szakmai pozíciót. Ez a tematikus zeneünnep a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) és a Művészetek Palotája töretlen együttműködésének köszönhető.

Gramofon

Kelet gyöngyei: magyarok Sanghajban

A sanghaji Buda a „pesti" oldalon van, vagyis a Dunánál többször szélesebb Huangpu keleti oldalán. Tíz évvel ezelőtt a lápos térségen még káposztáskertek sorakoztak, ma a Pudong városrészben Sanghaj legfényűzőbb épületei magasodnak, köztük az Oriental Arts Center, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar – a kínai magyar évad keretében – adott koncertet.

Karácsony Gergely a rákosrendezői fejlesztésről: „Mire megvalósul, nyugdíjas leszek”

Karácsony Gergely a rákosrendezői fejlesztésről: „Mire megvalósul, nyugdíjas leszek”

Ideiglenesen kitiltották Elon Musk embereit a Pénzügyminisztérium kifizetési rendszeréből

Ideiglenesen kitiltották Elon Musk embereit a Pénzügyminisztérium kifizetési rendszeréből

Kanada részt venne Trump csillagháborús tervében

Kanada részt venne Trump csillagháborús tervében

Amiben nem vagyunk biztosak, hogy szükségünk van rá, arra biztosan nincs szükségünk

Amiben nem vagyunk biztosak, hogy szükségünk van rá, arra biztosan nincs szükségünk