Zap Mama: a producer hálójában
Állóhelyes teltházzal fogadta a közönség a Zap Mama koncertjét a Millenáris Teátrumban. Az itthon is népszerű afrikai-európai formáció többször is fellépett már magyarországi fesztiválokon, most a 2007-es Spermoon című lemezét mutatta be Budapesten. Világzenei produkció helyett majdnem popzene szólt, de annál azért mégis több: igazi hangszereken játszottak és a vokalisták sem tátogtak.
Zap Mama
szeptember 12., Millenáris Teátrum
Marie Daulne Hullámzó este volt © Gramofon |
Launde hangja igazán sok lehetőséget rejt magában, és olykor – amikor ő is úgy akarja – az élményből a közönség is kaphat morzsákat. Egyszer a témát saját fejhangja és egy pánsíp váltogatásával vezette föl, aminek következtében igencsak különleges hangzással ajándékozta meg az ilyesmire fogékony hallgatókat. Ám kevés volt az igazán zenei gesztus a Zap Mama kétórás koncertjén.
Az énekesnő hangterjedelméről csak komoly beleélő képességgel lehetett fogalmat alkotni – a popos-funkys zenei szövet, és az előtte kibontakozó egyszerű, olykor butácska dallamok egyszerűen nem kínáltak olyan alkalmat, amikor valóban megmutathatta volna képességeit. Sokkal több borzongás jut a hallgatónak ebből a szempontból a Zap Mama lemezeit hallgatva. A basszusgitáros és a vokálba is besegítő Ida Nielsen kísérőszólamot játszva erős, gyakorlott és határozott, ám egyszer szóló is jutott neki, és annak bizony csúnya felsülés lett a vége. Ekkor a dob és a billentyű egyesített erővel próbálta kisegíteni a saját slapjébe gabalyodó, a tempóból lemaradó zenészt.
A koncert egésze igencsak hullámzóra sikeredett. Úgy éreztem, a Zap Mama igazi hangja bele van kényszerítve egy öncélú, sikerorientált produceri elképzelésbe, amelyből a zenekar keresi a kitörési pontokat. A rengeteg sematikus ritmikai és zenei megoldást kevés eredeti ötlet igyekezett ellenpontozni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy színpadi produkcióként nagyon erős a ritmusszekcióból (gitár, basszus, dob, perka), teres háttérvokálból és billentyűből álló formáció. A show minden eleme a megtervezett helyén van, arányaiban jó a hangzás, és a zenekarvezető fantasztikus szuggesztíven tartja kézben a színpad valamennyi közreműködőjét.
H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely
Mesterlegény és űrturista: milyen volt Bartók Salzburgban?
Salzburgban, az ünnepi játékok Bartók-sorozatában Gregory Vajda, azaz Vajda Gergely ugrott be vezényelni a megbetegedett Eötvös Péter helyett. A „százfejű sárkány”, vagyis a Bécsi Filharmonikus Zenekar nem falta föl az ifjú muzsikust, sőt az együttes tagjai – karöltve a bécsi Operaház kórusával – szeretettel ünnepelték a harmincas éveiben járó magyar karmestert. Ahogy a kritikus látta!
Zempléni anziksz
Sárospatak tavaly óta meglepően sokat szépült, de futómuskátlik díszítik a sátoraljaújhelyi erkélyeket is. Úton-útfélen romantikus vendégházakat és fogadókat hirdetnek Zemplénben. Az autóutak még nem jók, de a biciklisek számára ez a vidék majdnem a paradicsom. Megengedem magamnak azt a valamelyest túlzó megállapítást, hogy ennek az országrésznek a felzárkózásában nem csupán a borgazdaságok befektetői részesek, hanem jelentős mértékben a Zempléni Fesztivál is.
Balkáni summer feeling
Az éghajlatváltozás miatt (is) egyre nehezebb nyári fesztiválokat rendezni a Kárpát-medence centrumában. Egyszer tikkasztó a meleg, máskor hűvös szél röpíti el a hangot és cibálja a szereplők ruháját. Nem számíthatták ki a margitszigeti operapremier – Gounod: Rómeó és Júlia – szervezői-rendezői sem az időjárási körülményeket. Csak egyet tudhattak biztosan: a helyszín egyelőre nem ideális a jó értelemben vett magaskultúrához.
Mahler Ünnep: a nagy sztár nélkül is siker
Már négy karcsú kötet sorakozik a könyvespolcon: a Budapesti Mahler Ünnepek gondosan szerkesztett összefoglalói. Visszakereshetjük, miként alakult a Művészetek Palotája évadnyitó eseménysorozatának struktúrája. Nem sokat változott. Ám ez nem rugalmatlanságot, hanem hagyományteremtő gesztust mutat. Olyasfajtát, ami Mahlernek is tetszene.
Még mindig tüzes a Fehér Ló
Rezignáltan figyelik a Gramofon Zenekritikai Műhely tagjai a Sziget fesztivál programkínálatának kommercializálódását. A kevés, zeneileg izgalmas kivétel közé tartozott a Roma sátor programja, ahol a hagyományőrzés mellett progresszív, energikus produkciók is megjelentek. Például a Parno Graszt muzsikája.
