Szimbólumok erdejében, Bécsben
Claude Debussy Pelléas és Mélisande című operája rejtélyes mű. Minél többször hallgatja az ember, minél jobban igyekszik elmélyülni benne, annál kevésbé megfejthető. De talán ez volt a szerző szándéka is: nyájas néző engedd, hogy hasson rád ez a jelképek szövevényéből álló zenedráma! A bécsi Theater an der Wien előadása rabul ejti a közönséget.
Debussy: Pelléas és Mélisande
január 25., Theater an der Wien
Laurent Naouri és Natalie Dessay Komoly kihívás, tisztes eredmény © Theater an der Wien |
A Pelléas és Mélisande előadása mindig komoly kihívás, ezért nem sűrűn szerepel az operaházak repertoárján. Kitűzésének csak akkor van értelme, ha „apait-anyait” beletesz az intézmény. Geyer korunk talán legjobb, legizgalmasabb énekes-színésznőjét hívta meg Mélisande szerepére, Natalie Dessay-t. A választás sokakat meglepett Bécsben. Az ottani közönség ugyan kevésbé konzervatív, mint a budapesti, de szereti fiókokba tuszkolni kedvenceit, márpedig a francia szopránt az Ariadne Naxosban Zerbinettájaként, A varázsfuvola Éj királynőjeként kedveli elsősorban. Dessay Mélisande-ként legkevésbé a csicsergő, szép éneklésre ügyelt – természetesen hiba nélkül elénekelte a szólamot, de nem ezt tartotta fontosnak, hanem e különös figura megközelítő megértését. Ha visszagondolok az előadásra, valójában semmit sem tudok kiemelni az alakításból. Azt a benyomást keltette, hogy igen, csakis ilyen lehet Mélisande. Pedig sem sminkkel, sem jelmezzel nem igyekeztek leplezni, hogy Dessay a negyvenes évei közepén jár. Mélisande-nak ismeretlen a múltja és bizonytalan a jelene. Mire az egyetlen bizonyosságra, Pelléas szerelmére rátalál, bekövetkezik a tragikus vég.
Ami az „apai-anyait” illeti, Geyer ehhez a mélyen francia operához francia rendezőt hívott: Laurent Pellyt. Goloud-t és Pelléast is honfitárs: Laurent Naouri és Stéphane Degout keltette életre. Arkelt és Genevieve-et Phillipp Ensre és Marie-Nicole Lemieux-re bízták – ők kanadaiak, tehát a francia dikció számukra sem okozott gondot. És persze francia volt a díszlettervező, Chantal Thomas is, aki a Dijonhoz közeli Nuits-Saint-Georges-ban született, egy hatalmas erdőkkel övezett városkában. Ez az élmény visszaköszönt a színpadképben is: hatalmas faoszlopok jelképezték az erdőt, ahol Goloud Mélisande-ra talált. Ám az oszlopokról ágak nyúlnak ki, és olyan a lábazatuk, mintha egy régi városháza előcsarnokában állnának.
Laurent Pelly vagy harminc produkcióban dolgozott Chantal Thomas-val, és sokszor Natalie Dessay-vel. Kiegyenlített csapatjátékukban kitűnő partnernek bizonyult Bertrand de Billy karmester és Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekara.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Ízléshiány és eszményi egység
Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt adta legutóbbi koncertjét Budapesten az Academy of St. Martin in the Fields kamarazenekar. Most is ugyanazt a művet játszották első ráadásnak, mint akkor; most is egy ifjú hegedűművész hölggyel léptek fel; s helyenként most is páratlan hangzásélménnyel ajándékoztak meg.
Elsüllyedt kultúra, avagy kinek szól a régmúlt zenéje?
Reneszánsz Év, együttműködés külföldi partnerekkel, ötszáz éve született monumentális kompozíciósorozat újrafelfedezése, a figyelem ráirányítása a ma kevésbé divatos zenei korszakokra. Több okból is nagyszerű a kezdeményezés, mégis mindössze harmincan voltunk kíváncsiak a Musica Aeterna Művészeti Alapítvány sorozatának második koncertjére, amelyen a Corvina Consort lépett fel.
Kislány a nagybőgőnél
Már 2006-ban lenyűgözte a budapesti közönséget, amikor a MOL Jazz Fesztiválon lépett fel zenekarával. Akkor még inkább mint cirkuszi látványosságra voltak rá kíváncsiak az egybegyűltek. A két és fél évvel ezelőtti koncert után maradt bennem hiányérzet: úgy éreztem, Esperanza Spalding lenyűgözően tehetséges színpadi jelenség, de még nem zenél. Most viszont már szemernyi hiányérzetem sem volt.
Verbéna illatú katarzis
„A zene több is, mint a lélek tükre, a hang metafizikus dimenziójával gazdagodik, így képes átformálni az ember mélységes behatároltságát” – írja legújabb, magyarul sajnos még nem olvasható könyvében Daniel Barenboim. A jeles zongoraművész-karmester tétele a muzsika hatalmáról Rost Andrea évnyitó Puccini-estjére is érvényes volt.
Luganszkij jó zongorista, de nem nagy művész
Igazán nagy vad volt A Zongora című bérletsorozat legutóbbi fellépője. A híres-neves orosz zongoristát koncertről és lemezekről jól ismerjük; ezúttal az is kiderült, hogy nem ismertük félre. A pályaadatok fényessége nem vakította el a kritikust, Nyikolaj Luganszkij jó zongorista, de nem nagy művész.
