Verbéna illatú katarzis
„A zene több is, mint a lélek tükre, a hang metafizikus dimenziójával gazdagodik, így képes átformálni az ember mélységes behatároltságát” – írja legújabb, magyarul sajnos még nem olvasható könyvében Daniel Barenboim. A jeles zongoraművész-karmester tétele a muzsika hatalmáról Rost Andrea évnyitó Puccini-estjére is érvényes volt.
Rost Andrea Puccini-estje
január 4., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Rost Andrea Letérőben a kitaposott ösvényről © www.andrearost.com |
Secco naptára is roppant tiszteletre méltó: Lisszabontól Bécsen át Baltimore-ig rangos helyeken énekel lírai és spinto szólamokat; a Roberto Devereux címszerepét éppúgy, mint a Don Carlosét vagy a Rigolettóban a mantuai hercegét. Neves karmesterekkel és partnerekkel lép színre, jó rendezőkkel dolgozik, például Graham Vickkel, Laurent Pellyvel, Francesca Zambellóval. És mégis… Mintha a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem mérete, puritán eleganciája, finom akusztikája számtalan görcsöt oltott volna belé. Lassan, nehezen oldódott föl, a Bohémélet kettősében hibázott, a koncert második részére érte el azt a zenei stabilitást, ami a róla olvasottakat igazolta. Díszletben és a testalkat hátrányait korrigáló jelmezben nyilván más, színvonalasabb teljesítményt nyújtana. A fináléra azonban olyan jó partnerré emelkedett, amilyenként az est főszereplője, Rost Andrea megismerte és ajánlotta.
Rost Andrea a Bohémélet Mimijét kivéve csupa új szerepet vonultatott föl, egy-egy ária, illetve duett erejéig. A Turandot Liùját is az újdonságok közé kell sorolnunk, hiszen e Puccini-mű félig szcenírozott előadásában is csak néhány hónapja, 2008 őszén mutatkozott be. Hogy mennyire az övé ez a figura lelki és zenei értelemben is, az első és harmadik felvonásbeli ária megszólaltatásával is bebizonyosodott. Az énekesnő szép számú rajongótábora nyáron, Szegeden hallhatja viszont őt a teljes darabban. A recenzens nem tagadhatja, hogy elfogult, ha Rost Andreáról van szó, mert úgy érzékeli, hogy olyasvalakinek a pályafutását figyelheti, aki a kor követelményeit megértette és követi. Nem iskolásan, hanem szuverén módon és okosan, nagy szakmai alázattal. Letérőben van egy kitaposott, bár szép ösvényről; az utat úgy keresi, hogy a közönségnek nem okoz csalódást – csak annyit vállal, amennyit szükséges. A Pillangókisasszony híres, verbéna illatú áriáját mély emócióval énekelte, Tosca imáját esendően, de nagyvonalúan. A valaha „behatárolt”, csilingelő szubrett hang már nem dominált, erős és telt szopránt hallottunk. Egy alak azonban feltűnően hiányzott erről a szép palettáról: a Manoné. De Rost biztosan tudja, hogy meddig és miért.
Mintaszerű volt a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának együttműködése az énekesekkel. Kovács János vezényletével intelligensen játszottak; dokumentálva, hogy a szinte wagneri méretű Puccini-apparátus igenis szólhat olyan finoman, graciőzen, mint egy kamarazenekar, az adott művek hitelessége mégsem csorbul.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Elsüllyedt kultúra, avagy kinek szól a régmúlt zenéje?
Reneszánsz Év, együttműködés külföldi partnerekkel, ötszáz éve született monumentális kompozíciósorozat újrafelfedezése, a figyelem ráirányítása a ma kevésbé divatos zenei korszakokra. Több okból is nagyszerű a kezdeményezés, mégis mindössze harmincan voltunk kíváncsiak a Musica Aeterna Művészeti Alapítvány sorozatának második koncertjére, amelyen a Corvina Consort lépett fel.
Természetes hullámok a Dunaparton
Philippe Herreweghe tíz éve vezeti az antwerpeni székhelyű Flamand Királyi Filharmonikus Zenekart – az utóbbi években megjelent felvételek alapján igen sikeresen. Felismerhető, karakteres hangzású, izgalmas produkciókra képes együttes lett a zenekarból.
Veszett fejsze és mámoros siker
A miskolci Bartók+… Nemzetközi Operafesztivál december közepén a már hagyományos gálaestjével emlékezteti a közönséget és támogatóit arra, hogy a következő nyáron ismét szép programmal várja a műfaj barátait. Az ünnepi hangversenyre rendszerint valamilyen sztárvendéget hív Bátor Tamás fesztiváligazgató. A vendég azonban akár meg is betegedhet…
Cosí fan tutte – tájelőadásban
Mozart nagyszerű operai életművének is kiemelkedő darabjai a Da Ponte-librettókra készült darabok: a Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte. Ünnep, ha ezeket láthatja-hallhatja a nagyérdemű. A Cosít három estén játszották el a Művészetek Palotájában, Fischer Iván vezényletével, a Budapesti Fesztiválzenekarral és „import” énekesekkel.
Kelet lánya és fia
Puccini születésének 150. évfordulóját a Művészetek Palotája félig szcenírozott előadások sorozatával ünnepelte meg. A záróesten A Nyugat lánya hangzott el, ezúttal teljesen koncertszerű verzióban, a három főszerepben vendégekkel. Minnie-t Olga Romanko, Dich Johnsont Lee Yeon-Won, Rance seriffet pedig Alexandru Agache énekelte.
