Tetszett a cikk?

A korán érő zenészekre különösen élesre fent előadói csapdák leskelődnek: rutin, kiégés, az inspiráció hiánya. Ha jól sejtem, a zseniális Snétberger Ferenc is szembenézett már valamelyikkel eddigi pályája során. Egy kritikus se büszke rá, ha a korábbi kellemetlen élmények miatt eleve rossz szájízzel ül be a következő koncertre – de micsoda megkönnyebbülés, amikor a művész ekkora hátrányból is hanyag eleganciával győz!

Snétberger Ferenc, Richard Bona és Paolo Vinaccia koncertje
május 2., Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem


Mindenki tudja, hogy Snétberger személyében kivételes tehetségű művészt, rendkívüli technikával megáldott gitárost és sokoldalú stílusmestert tisztelhet a közönség, aki Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal volt alapítója a rendkívüli sikereket elért Trio Stendhalnak. Mégis, pályájának utóbbi korszakával kapcsolatban úgy éreztem, hogy lázasan keresi a kitörési pontokat. Alkalma nyílt arra, hogy számos világklasszis oldalán kipróbálja magát: ezek közül kiemelkedik Bobby McFerrinnel közös koncertje, de néhány kevéssé sikeres próbálkozásra is sor került. Így a mostani epizód előtt ott volt a nagy kérdőjel: vajon sikerül-e a mi salgótarjáni gitárosunknak, aki évtizedek óta Németországban él és dolgozik, elhozni számunkra saját megújulásának ajándékát?  

Snétberger
© Gramofon archív
Az átlag zenehallgató azt gondolná, hogy színvonalas produkciót csak hosszas közös munka árán lehet létrehozni, a mostani koncert azonban újra rácáfolt erre az elképzelésre. A jazz fügét mutat a lázas kísérletezésnek, és olykor elég a világ két távoli pontjáról összetalálkozó és kellően nyitott művész ahhoz, hogy az angyal is tiszteletét tegye a koncertteremben. Snétbergerre ezúttal rendkívül termékenyen hatott Richard Bona személyiségének szinte minden apró megnyilvánulása – legyen szó hangszeres játékáról, énekéről vagy akár egyéni humoráról. Bona színpadi egyénisége sok összetevőből áll, és ezek jól elkülöníthetők egymástól. Van benne egy nagy adag játékos kedv – ezt tudja róla mindenki, aki volt már számos itthoni fellépésének valamelyikén –, szeret viccelődni. A lazaság, ami személyiségét jellemzi, szerzeményeiben is megnyilvánul – lehetne ez egyfajta olcsóság is, ami sajnos oly sok afrikai muzsikust elragad, ha Európában lépnek színpadra. Ám a fiatal kameruni basszusgitárost két dolog kötelezi arra, hogy ennek a kísértésnek ellenálljon: kiemelkedő tehetsége és tisztelete bevallottan legnagyobb inspirálója, Jaco Pastorius iránt. Bona egyszerűen rájött arra, hogy nem csak az lehet nagy művész, aki fennkölt, sűrű témákhoz nyúl, és ez segítette őt saját hangja meglelésében.

Bona
© Gramofon archív
Úgy érzem, ezt a tapasztalatát Snétbergerrel is sikeresen megoszotta. Aligha hiszem, hogy a három, folyton úton lévő művész túl sokat tudott volna együtt próbálni. Mégis közös játékukra az egymás iránti rendkívüli nyitottság, összehangoltság, dinamikai gazdagság és magas fokú esztétikum volt jellemző. Nem lehetett szem elől téveszteni, milyen komoly hangsúlyt fektetnek arra, hogy az egyes szólamok hangzását egyenként és tisztán lehessen értelmezni és élvezni. Ez a szándék persze kifogástalan hangosítást és visszafogott, halk játékot kíván, de a produkció tökéletesen megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Ebből a szempontból Paolo Vinaccia jelenléte különösen nagy élményt jelentett. Hogy évek óta őt választja Snétberger kísérőpartneréül, annak az okait most értettem meg igazán. Az akusztikus gitárnak visszahúzódó, szerény, letisztult és precíz ritmusszekcióra van szüksége. Vinaccia nemcsak biztos ritmusember (azon kevesek egyike, aki még koncerten is metronómmal támogatja saját játékát), hanem a halk ütőzés és a lebilincselő hangzáskép ötvözetét produkálja mindazzal az eszköztárral, amivel körülveszi magát a színpadon.  

A koncert repertoárján mindkét szólista kompozíciói szerepeltek, az este koherens ívében nem lehetett törést találni. A ráadás-számok között Bona magyarul énekelte a Kis kece lányom kezdetű dalt, majd kettejük felszabadult improvizációja a témára végképp meggyőzött arról, hogy ez a két, eltérő habitusú zenész különleges pillanatban találkozott egymással.

H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely

 

Gramofon

"Szívesebben olvasok Attiláról, mint Napóleonról"

Rockernek indult és a lányok miatt jelenkezett énekkarba. Szeretne végre letelepdni valahol, és inkább Kelet-Európa vonzza, mint a Nyugat. Egy világhírű tenor, Charles Castronovo először lép fel Magyarországon. A Gramofon stábja vele beszélgetett.

Gramofon

Kovalik új rendezése: gondos kidolgozás, elementáris humor

A Májusünnep fesztivál reprezentatív eseményeként végre sor került Händel Xerxes című operájának bemutatójára a Magyar Állami Operaházban. Az öröm teljes: olyan előadásra válthat jegyet a publikum, amely egyszerre szórakoztató, magasrendű és tűpontos – e fogalmak nem zárják ki egymást.

Gramofon

Tévedések szomorújátéka

Kop.-pecs. Ha valaki nem ismerné a zálogházi becsüsök tolvajnyelvét, megfejthetjük a rejtvényt. Hogy minél kisebb összeget kelljen írni a zálogcédulára, a majdnem új holmikat is úgy minősítették: kopott, pecsétes. Esetünkben tényleg kopott és pecsétes volt a Művészetek Palotájában előadott Koldusopera-verzió.

Gramofon

Egyoldalú sokféleség, kalkulált meglepetések

A Szimfonikus körkép elnevezésű hangversenysorozat legutóbbi koncertjén a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar vendégkarmesterrel és külföldi „sztárszólistával” lépett fel. Az est karakterét az egyoldalú program és a sokféleség látszatát keltő, ám mégis egyoldalúnak mutatkozó sztár határozta meg.

Gramofon

Tizenöt évig tartó szalagavató

A New Cool Collective azon kevés holland zenekar közé tartozik, amelyeknek több évre visszamenő kapcsolatuk van a magyar közönséggel. Mégis úgy kezdték mostani koncertjüket, mint akik csodálkoznak, hogy egyáltalán van Budapesten akárki, akit érdekel a zenéjük. Miért is van ez? Szerintem talán azért, mert ezek az amszterdami fiúk guineai groove-ot énekelnek öltönyben.

Sok múlik a Nyugaton az ukrajnai háborúban, de nehéz elhinni Trumpnak, hogy egy nap alatt békét teremt

Sok múlik a Nyugaton az ukrajnai háborúban, de nehéz elhinni Trumpnak, hogy egy nap alatt békét teremt

Az azeri légitársaság szerint külső behatás miatt zuhant le az utasszállító repülőgép

Az azeri légitársaság szerint külső behatás miatt zuhant le az utasszállító repülőgép

Ne legyen a cél, hogy szeressék a diákok - mitől népszerű egy tanár most, és mitől volt 150 évvel ezelőtt?

Ne legyen a cél, hogy szeressék a diákok - mitől népszerű egy tanár most, és mitől volt 150 évvel ezelőtt?

Beperelte a magyar államot a bőnyi rendőrgyilkos

Beperelte a magyar államot a bőnyi rendőrgyilkos