1912. április 14-e világviszonylatban ismert dátum, ám mi magyarok e könyv elolvasása után, lehet, hogy nem a Titanic katasztrófáját fogjuk kapcsolni ehhez a naphoz, hanem egy kivételes élet születését. Ezen a napon látta meg a napvilágot Király Béla Somogyországban, Kaposvárott. Viszonylag későn, 28 évesen, 1930 augusztusában tette le a Szent Koronás lobogó alatt katonai esküjét gyalogosként a magyar királyi „Zrínyi Miklós” 7. honvéd gyalogezredben, hogy egy fordulatos, és szenvedésekkel teli katonai karrier vegye kezdetét. Király Béla élete folyamán tizenöt (!) zászló alatt élt, de akadt három olyan, mely a magyarokétól idegen elveket és az országgal szemben ellenséges hatalmakat képviselt. Ezek a náci Németország horogkeresztes, illetve a Szovjetunió sarló-kalapácsos lobogóinak magyarországi megfelelői voltak.

A vezérőrnagyságig jutó Király harcolt a II. világháborúban, és a háború utolsó évében társai segítéségével sikerült megmentenie Kőszeget a szovjet ostromtól, majd részt vett az 1956-os forradalomban, ahol a Nemzetőrség főparancsnokaként harcolt a Vörös Hadsereg ellen, mely létszámát tekintve megközelítette az 1944-ben Normandiában partra szálló szövetséges sereg állományát. Még a forradalom előtt elfogta az AVH, koncepciós perben halálra ítélték, majd életfogytiglant kapott, ezért a szabadságharc leverése után Király azonnal elhagyta hazáját, és nem sokkal később az Egyesült Államokban telepedett le. Új hazájában 1957 szeptemberében kezdte meg tanulmányait a Columbia Egyetemen, ahol tanári diplomát, majd 1962-ben történettudományi doktorátust szerzett és a Brooklyn College-on tanított. 1966-ban kilépett minden 1956-os nyugati szervezetből és a tudományos kutatásnak, oktatásnak szentelte az életét. A Brooklyn College és a City University of New York doktori fakultásának hadtörténész professzora lett, ám a rendszerváltozás szelére visszatért Magyarországra és 1990 tavaszán tartott választásokon Kaposvár országgyűlési képviselője lett.

Katonai hattyúdalát 2000-ben kezdte meg, mint a „miniszterelnök személyes megbízottja a haderőreform munkálataiban”, ám sikereket mégsem tudott elérni, ugyanis ellenfelei megakadályozták, hogy reformjait véghez vihesse. Rangját, rendfokozatát kétszer is elvették – kétszer adták vissza, azonban elveit, önérzetét nem tudták elvenni. A legtöbb, amit elérhettek, hogy elhagyta a Kárpát-medencét, és egy ideig a világ túlsó feléről szolgálta a magyar ügyet.

Katona tollal a kezében

Király Béla önéletrajza 92 évet ölel át. Könyve tárgyszerűen és tényszerűen ismerteti saját szemszögéből a XX. századot az olvasó előtt. A vezérőrnagy segítségével a már ismert történelmi események mellett megelevenednek a kor társadalmának, szokásainak képei, ami a szerzővel tíz, ötven, vagy nyolcvan évvel ezelőtt történtek meg. Az első szám egyes személyben írt munkát fényképek és térképek teszik még hitelesebbé és érthetőbbé, amit a jegyzetek is alátámasztanak.

Ha a jelenlegi oktatási rendszer filozófiáját vesszük alapul, akkor Király Béla lázadó szerepet tölt be, hiszen visszaemlékezései az elmúlt rendszerek, uralmak és diktatúrák részleteit elemzi és meséli el.

Megismerkedhetünk a Ludovika akadémián töltött évekkel, vagy a Donnál tett tanulmányúttal, de a szovjet hadifogság, sőt az 56-os forradalom pillanatait is megosztja velünk a szerző, aki életéről ezt írta: hálás vagyok a sorsnak, hogy munkámat hazámban fejezhetem be, úgy, hogy annak a lobogója független államot, szabad és demokratikus társadalmat jelképez.

Király Béla első könyvét 1961-ben, a „Forradalom folytatás Ázsiában” címmel írta, és legújabb kötetével együtt már tizenegy munkánál jár, sőt egyéb tanulmányainak és újságcikkeinek száma angol vagy magyar nyelven eléri a százat.

Életpályájának főbb pontjai

1935. augusztus 20-án a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián hadnaggyá avatták.
1941. november 1-jétől vezérkari százados
1944. április: a 201. könnyűhadosztály vezérkari főnöke
1946. április 1-jétől vezérkari őrnagy, november 1-jétől vezérkari alezredes
1950. március 15-étől vezérőrnagy
1952. január 15-én koncepciós perben kötél általi halálra ítélték – később életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították
1956. október 31-én rehabilitálták
1957. januárjától a Strasbourgban létrejött Magyar Forradalmi Tanács alelnöke
1965-től az Egyesült Államok polgára
1962-ben történettudományi doktorátust szerzett és a Brooklyn College-on tanít
1966-ban kilépett minden 1956-os nyugati szervezetből és a tudományos kutatásnak, oktatásnak szentelte az életét, majd a Brooklyn College és a City University of New York doktori fakultásának hadtörténész professzora lett
1971-ben az Amerikai Egyesült Államok Vezérkari és Magasabb Parancsnoki Akadémiája tiszteletbeli tanárává választotta és a Brooklyn College Studies on Society in Change tudományos könyvsorozat szerkesztője és az Európai Tanulmányok Intézete kelet-európai osztályának elnöke az egyetem doktori fakultásán
1994. június 1-jén New York Város Egyetemének Brooklyn College-a díszdoktorává avatta
2002. augusztus 20-án kitüntették a Magyar Köztársaság Érdemrendjének nagykeresztjével
2004 márciusában az MTA külső tagjává választotta
2004. október 23-án kitüntették a Nagy Imre Érdemrenddel

Kapcsolódó oldalak:
Teljes cikk
Király Béla: Amire nincs ige