Egy 93. évében járó ember pályájának emlékezete akkor is tanulságos, ha egyszerűen csak végigélt három emberöltőt. Király Béla azonban szinte mindent megélt, amit egy magyar katonatiszt megélhetett a XX. században (saját szavai szerint 15 lobogó alatt). A vasutascsaládból származó "galamblelkű" fiatalember eredetileg állatorvos szeretett volna lenni, ám erőteljes apai hatásra a hivatásos katonai pályát választotta. Hetven éve avatták tisztté a Ludovika Akadémián. A magyar királyi honvédség katonájaként elsőként lépte át a trianoni magyar-román határt a második bécsi döntés után. Vezérkari századosként 1942-ben megjárta a Don-kanyart, a keleti fronton átélte az 1944-es nagy szovjet offenzívát, végül 1945. március végén a kőszegi védőkörlet - Szálasira fel nem esküdött - parancsnokaként megadta magát és a várost a Vörös Hadseregnek. A szovjet hadifogságból kalandos úton szökött meg Moldvából, és Erdélyen, majd a zöldhatáron át tért haza. 1945 végén igazolták, s ekkor indult az új rendszer honvédségében üstökösszerű karrierje. 1949-ben a gyalogság parancsnokává, 1950-ben vezérőrnaggyá s a Honvéd Akadémia alapító parancsnokává nevezték ki. Még átélte a honvédség totális szovjetizálását, mielőtt - sok más katonai vezető után - ő is az ÁVH kezébe került. 1952 elején a hadbíróság kémkedés és a népi demokrácia elleni összeesküvés koholt vádjával halálra ítélte, amit titokban életfogytiglani börtönre enyhített. Király Béla négy évig abban a tudatban élt, hogy bármikor kivégezhetik. Ötvenhat őszén szabadult, betegen, teljesen legyengülve, a forradalom a Honvédkórházban érte. Október végén Nagy Imre kinevezte a Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Nemzetőrség főparancsnokává, aztán jött a november 4-i második szovjet intervenció, a néhány napos heroikus ellenállás, a nagykovácsi csata és a Nyugatra menekülés, majd a több évtizedes amerikai emigráció és a hazatérés: először Nagy Imre és sorstársai 1989. június 16-i újratemetésére, majd az első szabad választásokra. A katonából lett történész- tanár, a kutatóból és könyvkiadóból lett politikus négy évig Kaposvár országgyűlési képviselője volt, majd 2000-től 2002-ig Orbán Viktor miniszterelnök személyes megbízottjaként részt vett a haderőreform munkálataiban. 2002. augusztus 20-án Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársaság Érdemrendje nagykeresztjét, amit életműve elismeréseként kapott. 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, majd a szabadságharc 48. évfordulóján a Nagy Imre-érdemrenddel tüntették ki.

A Titanic elsüllyedése napján született Király Béla hosszú és kanyargós életútja olyan ember története, aki a jó- és balszerencse rohamai közepette mindenkor igyekezett helytállni. A 93. évében járó fáradhatatlan tábornok aktív kutatói, írói és könyvkiadói munkát végez. A sok megpróbáltatás és kudarc ellenére szerencsés embernek érzi magát. Miért? - erre is választ kap az olvasó lebilincselően érdekes visszaemlékezéseiből.

Kapcsolódó oldal:
Amire nincs ige