Az óbudai Frankel Leó út kockakövén rázkódó autósoknak vagy az elhanyagolt síneken araszoló villamosozóknak ma még fel sem tűnik, hogy a kerület távlati terveiben szereplő gyógyfürdőnegyedben járnak. Pedig itt van a gyógyvízre alapozó Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, az ORFI, a Lukács gyógyfürdő és az egykori Császárból kinőtt Komjádi uszoda, mellette a Császár szálloda, a Lukáccsal szemben pedig az 1895-ben épített török stílusú Lukács Népfürdő maradványa, amely Magyarország első vasbeton kupolájú épülete révén ipari műemlék. Az utóbbihoz tartozó 4526 négyzetméternyi ingatlant a főváros 1998-ban ingyen átadta saját cégének, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt.-nek.

A telket és a fürdőmaradványt nem sokáig tartogatta a BGYH saját tulajdonában. Mivel a helyreállításra nem voltak saját forrásai, tavaly októberben különösebb hírverés nélkül társult két magáncéggel - a Török Fürdő Kft.-vel és az Immo-Inter Kft.-vel -, és közösen létrehozták a Malomtó Török Fürdő Project Beruházó Kft.-t. Ebben a BGYH 25,19 százalékos kisebbségi tulajdonos. Az üzletrész többsége az említett két cégen keresztül az idén immár a kilencedik Dakar-ralin részt vevő - s ebből ötször, legutóbb 35.-ként célba is érő - Szalay Balázs és hat magánbefektető kezében van.

A 450 millió forintosra taksált - egyharmad részben a magánbefektetők pénzéből, nagyobbrészt bankhitelből megvalósítandó - fejlesztés során a telek egyik oldalán díszelegne az új Török fürdő, mellette egy 14 szobás kis szálloda épülne a Közti Zrt. Ybl-díjas tervezője, Marosi Miklós tervei szerint. Később feltehetően az átellenes oldalon működő, jelenleg a Malomtó Kft. által bérelt és korszerűsített Malomtó éttermet is átalakítanák, hozzácsapnák a komplexumhoz. A mostanában lehangoló látványt nyújtó Malom-tóban jut felszínre a karsztból néhány forrás, s onnan be lehet úszni az 1900-as évek elején felfedezett Molnár János-barlangba is.

Épp a barlang és a gyógyvíz közelsége miatt tartja egyedinek a tervezett fejlesztést Szalay, aki nem kezdő a szállodaszakmában; ő a fő tulajdonosa az említett Császár Hotelnek. Ennek ellenére a beruházóknak olyannyira feszültté vált a viszonyuk a barlangászokkal, hogy ez utóbbiak megfellebbezték a Török fürdő és a szálló építési engedélyét. Azt kívánják elérni, hogy "a Malom-tó és a Török-forrás fekáliás szennyezése eredetének megállapítására" 1977-ben létesített, 180 méter hosszú kutatóvágatot ezentúl is korlátozások nélkül használhassák, így száraz lábbal bejuthatnának a nem búvárkodó barlangászok is abba a barlangrészbe, amelyet az 1990-es években tárt fel a Kalinovits Sándor barlangi búvár által vezetett csoport. Kalinovitsék tettek már némi szolgálatot a BGYH-nak. Kiderítették, honnan ered a Lukács fürdő - akkoriban elhallgatott, egyébként kisebb mértékben már az 1920-as évek óta tapasztalt - szennyezése: a környező rózsadombi épületekből egy agyaglencsében gyűlt össze és a záporok után időnként túlcsordulva a mélyebb rétegekbe szivárgott a kólibaktériumokat is tartalmazó szennyvíz. Azóta javult a csatornahálózat, de némi szennyezés jelenleg is tapasztalható. Ez azonban már nem jut el a Lukács vendégköréhez, miután a BGYH megbízásából Kalinovitsék egy 70 méteres csövet vezettek a barlangforrás szennyezésmentes belsejébe, és azon injektálják be a gyógyvizet az uszodába.

A barlangász azonban, mint a HVG-nek elmondta, négy éve nagyot hibázott: nem Horváth Gábort, a BGYH azóta május végi hatállyal felmentett vezérigazgatóját értesítette elsőként arról, hogy egy új barlangtermet talált. A szerinte emiatt megsértődött cégvezető utasítására először a Lukács területén levő öltözőhelyiséget vették el a búvároktól, majd tavaly óta már az általuk elhelyezett csővezeték karbantartására, a forrásjáratok ellenőrzésére sem kaptak megbízást. "Most ezt a munkát senki sem végzi el, holott a cső eltört, s én csak magánszorgalomból, ideiglenesen rögzítettem" - mesélte Kalinovits.

A fürdővállalat viszont azt veti Kalinovits szemére, hogy a tudományos kutatáson kívül olykor pénzért vitt le búvárokat, igaz, ezt az érintett tagadja. "Kinyomtattuk azokat az interneten megjelent, időközben persze már eltüntetett ajánlatokat, amelyek például a Malom-tóból induló búvárkalandot ígérnek. A valódi kutatást támogatjuk, de számunkra nagy kockázat, ha szennyeződés jut a forrásainkba, netán a mélyben meghal egy amatőr búvár" - érvelt a BGYH szigora mellett Rák Tibor műszaki igazgató. Az ellenőrzés egyébiránt a természetvédelmi hatóság feladata, az illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság azonban nem talált bizonyítékot illegális barlangi búvárkodásra, a Malom-tó behatolás elleni védelmét pedig a tulajdonostól várná el.

A harc hevében a fürdővállalat megfellebbezte a Kalinovitsékkal együttműködő Rózsadombi Kinizsi Barlangászcsoportnak kiadott kutatási engedélyt, a másodfokú döntés értelmében újra kell kezdeni az eljárást. Kalinovitséknak azért lenne fontos a kinizsisek engedélye, mert az említett - a BGYH álláspontja szerint a cég tulajdonát képező - kutatóvágaton át a búvárok néhány óra alatt bevihetnék azokat a légzőkészülékeket, amelyeket a víz alatt csak három nap alatt tudnak bekészíteni. A törvény erejénél fogva egyébként minden barlang védett, s a barlangkutatók belépését a bejárat céljára alkalmas helyen az ingatlantulajdonosnak tűrnie kell. A barlangászok által megfellebbezett építési engedélyben szerepel is az a hatósági kikötés, miszerint a mesterséges vágatot a majdani szállodától függetlenül megközelíthetővé kell tenni (e célból egy néhány méteres oldaljáratot kell kialakítani), de ezt a néhány millió forintos kiadást a BGYH nem kívánja vállalni, miközben Szalay ettől nem zárkózna el.

Pedig a gyógyforrások kutatására keveset áldozó BGYH-nak lenne oka rá, hogy igénybe vegye akár a kutatók, akár a barlangászok segítségét. Egyrészt a felújítandó Török fürdő kivitelezése előtt meg kellene határozni az alatta nagy valószínűséggel meglevő, de pontosan nem ismert járatokat. "Ezeket a barlangászok alulról pontosabban tárhatnák fel, mint ha felülről vizsgálódnánk" - mondta a HVG-nek Szakáts Miklós, a Közti tartószerkezeti vezető tervezője. Azt is be kell bizonyítani, hogy az építkezés nem fogja rontani a vízminőséget, nem csökkenti a hozamokat, s nem károsítja a barlangokat.

A vízminőség amúgy évtizedek óta romlik, s ebben a BGYH-előd Fürdőigazgatóság is szerepet játszott. "A Király- és az Antal-forrás szivattyús üzemeltetése már az 1950-es évek elején helyi, felszíni eredetű szennyeződéshez vezetett, ezért a forrásokba belefúrtak. 1985-re a Király-forrás is elszennyeződött, termeltetését meg kellett szüntetni" - áll az építési engedélyt megalapozó vízföldtani tanulmányban. A Lukács körzetében évtizedek óta tart a hőmérséklet- és nyomáscsökkenés, ami a víz túlzott kitermelésére vezethető vissza. A Lukácsot és a Császárt egykor tápláló kilenc meleg vizű forrásból elszennyeződésük miatt 1955 óta hetet használaton kívül helyeztek, s a hideg vizesek feléről is le kellett mondani. Mindennek ellenére - mint Lorberer Árpád, a Vituki Kht. hidrogeológusa, a budai karsztvizek kutatója a HVG-nek elmondta - a felszín alatti vizek kutatására egyre kevesebbet fordít az ezért felelős állam, illetve a BGYH.

"Kerületi lakosként is abban reménykedem, hogy egyszer még sikerül itt egy Karlovy Vary-i hangulatú »gyógyvízutcát« kialakítani, ahogy az a kerület távlati terveiben szerepel" - vár pozitív végkifejletet a Török fürdő ügyében a szállodát tervező Marosi. Egyelőre azonban tart a barlangászokkal a háborúság, amely más frontokra is kiterjedt. A BGYH például jogerős kutatási engedélye ellenére ellehetetleníti a Pagony Barlangkutató Csoport bejutását a Gellért fürdő barlangjaiba. "Az elkészült kutatási jelentések nem hoztak számunkra igazán értékelhető eredményt" - igyekezett fellebbezésében a csoport többéves munkáját leértékelni a BGYH, sérelmezve, hogy a Pagonnyal eleinte együttműködő Pannonia Alapítvány nem tartotta magát a korábbi engedélyhez. Csakhogy a kutatni szándékozó Pagony azóta megszakította a kapcsolatot a Pannoniával. A fürdővállalat voltaképpen azt akadályozná meg, hogy - lényegében helyette - civil önkéntesek elemezzék a fürdőket tápláló források keletkezési helyén azok vízkémiai, mikrobiológiai összetételét. A pagonyosokat csak akkor engedné be a fürdőcég a Gellértbe, ha - mintha csak a fájós derekukat kúrálnák - minden egyes belépéskor megvennék a 2800 forintos jegyet.

SZABÓ GÁBOR