Ha én magam ki tudnám hordani a babát, minden bizonnyal meg is tenném - magyarázta a New York Times újságírójának Jonathan Ger, a Greenpeace környezetvédő mozgalom egyik, izraeli szóvivője. Ő és azonos nemű párja nem mindennapi módon jut majd gyerekhez: egy indiai nő szerződésben vállalta, hogy az egyikük és egy internetes listából kiválasztott mumbai petesejtdonor közreműködésével januárban mesterségesen megfogant magzatot kihordja. Az ügylet - a megtermékenyítéskor és a baba átvételekor esedékes utazás költségével együtt - 30 ezer dollárt (nagyjából 5 millió forintot) kóstál. Az összeg negyedét, azaz 300 ezer rúpiát a béranya kapja. Az eset pikantériája, hogy Indiában a homoszexualitást egyelőre törvény tiltja, Izraelben viszont - ahol a meleg párok február óta örökbe fogadhatnak gyereket - a béranyaság nem engedélyezett.

A finomabb kifejezéssel dajkaanyaságként is emlegetett módszer - amely természetesen azoknak is megoldást kínál, akiknek orvosi okból nem lehet gyermekük - annyiban vonzóbb a hagyományos örökbefogadáshoz képest, hogy a gyerek az egyik szülőhöz vér szerint is kapcsolódik. A dajkaanyaságot Indiában 2002-ben legalizálták, de csak az utóbbi hónapokban vált igazán virágzó üzletté. Pontos statisztikák nincsenek, de helyszíni beszámolók szerint az ezzel foglalkozó klinikákat elárasztották a - jórészt Európából és Amerikából érkező - megrendelések. A nyugat-indiai Gudzsarát államban fekvő Anand kisvárosban több mint ötven nő terhes külföldiek gyerekével, közülük tizenöten a klinikán várják a szülést. Az intézményt vezető Naina Patel - akihez naponta tíz megkeresés érkezik - úgy véli, az amerikaiakat az is vonzza, hogy az indiai nők nem fogyasztanak alkoholt vagy drogot, és nem dohányoznak. Persze a kiadások is nyomnak valamit a latban. Miközben az indiai nők számára a béranyaság különleges kitörési lehetőséget jelent - a terhesség havi díja többszöröse az átlagos munkabérnek -, az amerikai párok az otthoni árak nagyjából harmadáért gyerekhez jutnak.

A dajkaanyaság a legtöbb országban - Európa jó részén - tilos. Magyarországon Czeizel Endre genetikus szerint jelenleg is 31 pár vár arra, hogy többszöri nekifutás után megszülessen az erre vonatkozó jogszabály. Az első, 1997-es törvénytervezetet a parlament leszavazta, azóta több ízben felmerült egy korszerűbb változat szükségessége. Sokan ilyennek tekintik a brit jogszabályt, amelynek alapján évente száz gyerek születik. Nagy-Britanniában a dajkaanyaság engedélyezett, de csak akkor, ha nem jár érte díjazás: a megrendelők csak az anya terhességgel járó költségeit téríthetik meg. Igaz, az ekként kifizetett összeg jellemzően 10-15 ezer fontra (4-5 millió forintra) rúg.

Nincs kifejezett tiltás az USA tagállamainak többségében, bár a kivételek közé tartozik például Nebraska, Indiana, New York és a fővárosnak otthont adó District of Columbia. Utahban és Floridában csak férjezett nők számára engedélyezett a dajkaanyaság, Michiganben pedig csak akkor, ha anyagi ellenszolgáltatás nem szerepel a megegyezésben. Jogi megkötések egyébként a világon ez ügyben a legliberálisabbnak tartott Indiában is léteznek. Előírják például, hogy a petesejtet adó, illetve a gyermeket megszülő nő nem találkozhat az örökbefogadókkal.

India mellett más szegényebb országokban is felfigyeltek már a gyerekkihordásban rejlő üzletre. Az ukrajnai Harkovban működő központban a bébiért járó végösszeg nagyjából az indiai árra jön ki. A részletes költséglistán szerepel például a petesejtdonornak járó 600, illetve a kihordást vállaló béranyának dukáló 5 ezer (ikerterhesség esetén további ezer) dollár, valamint havi 200 dollár költségtérítés 9 hónapon át, a terhességgel járó gyógyszercsomag (500 dollár) és egészségbiztosítás (600 dollár). A szülés 500 dollár, az anyakönyvezéssel és kiutaztatással járó regisztrációs munkáért 3 ezer dollárt kérnek. Kínában is működnek hasonló szolgáltatásokat kínáló weboldalak annak ellenére, hogy ott a dajkaanyaságot 2001 augusztusában betiltották. Az elsősorban a belföldi keresletre építő féllegális vállalkozások azonban sikerrel használják ki a joghézagokat, illetve azt, hogy közel száz kórháznak van úgynevezett termékenységet elősegítő technológiákra - vagyis a mesterséges megtermékenyítés különféle módozataira - szóló engedélye.

A béranyaság terjedése világszerte heves vitákat váltott ki. A feministák szerint a gyermektelen párok megsegítésére kiötlött metódus a prostitúcióhoz hasonlóan nem más, mint a női test áruba bocsátása. Ezzel - és a megszületett gyerekek követhetetlen sorsával - érvelt Namita Roy ügyvédnő is tavaly az indiai legfelsőbb bíróságon, de a testület végül nem érezte illetékesnek magát, hogy az "egyének személyes döntését érintő ügybe" beavatkozzon. A japán kormány kevésbé volt vonakodó: tudományos bizottságot hívott életre, hogy az eddig szabályozatlan gyakorlat körüli etikai kérdéseket megvizsgálja. A bizottság a napokban tette közzé jelentését, és ebben a béranyaság megtiltását javasolta a pótanya fizikai és mentális terheire, illetve a megszülető gyereket érő pszichológiai hatásokra hivatkozva. A dokumentum - amely szerint minden közreműködő felet, tehát az orvosokat és az ügynökséget is büntetni kellene - egy, például Ausztráliában törvénybe foglalt szabály átvételét javasolja. Eszerint ha a szigetországban a tiltás ellenére béranyasági szerződés köttetne, a megszülető gyerek anyjának az örökbefogadó helyett az őt megszülő nőt ismernék el.

SCHWEITZER ANDRÁS