Dupla vagy semmit játszik az uniós támogatási pénzeket elosztó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) - így is értelmezhető a csepeli központi szennyvíztisztító esete, amelyben az Európai Bizottság (EB) végleges jelentése maximum 40,5 millió eurós, azaz mintegy 10 milliárd forintos támogatásmegvonást szorgalmaz a projekttől. Ez az összeg a legnagyobb kelet-közép-európai környezetvédelmi beruházás fő elemének, a 249 millió euró összköltséggel épülő központi szennyvíztisztító 65 százalékos uniós szubvenciójának a negyede. A bizottság ugyancsak 25 százalékos elvonást javasol a hazai önrészből is, így összesen 62 millió euróval kurtítaná meg a projekt támogatását. Az NFÜ és az EB megállapodott abban, hogy az ügyről nem folytat nyilatkozatháborút, így csak annyi hámozható ki, hogy ha Magyarország alkuba bocsátkozik, kisebb veszteséggel úszhatja meg a dolgot, ha viszont az NFÜ végig- - azaz az Európai Bíróságig - viszi az ügyet, megmaradhat mind a 10 milliárdja, de akár el is bukhatja az egészet.
Nem lett kedvezőbb az EB végleges jelentése sem a csepeli szennyvíztisztítóra nézve, mint az első, a regionális főigazgatóságé (HVG, 2008. március 7.), amely "súlyos szabálytalanság" miatt a szerződéses érték 25 százalékos pénzügyi korrekcióját ajánlotta Magyarországnak. Ez a mérték a szokásos retorzió azokban az esetekben, amikor az EB a közbeszerzési szabályok megsértésére gyanakszik egy projektnél. Az ajánlatot az NFÜ nem fogadta el, hanem észrevételt tett. Szűkszavú hivatalos közleménye szerint csupán a közbeszerzési szabályok eltérő értelmezése miatti jogvitáról van szó. Az észrevétel a jelek szerint nem változtatott érdemben az EB álláspontján, továbbra is a támogatás negyedének elvonását látja indokoltnak. Kitart azon álláspont mellett, hogy a 2005 végén nagy hirtelen lezavart közbeszerzés során helyesebb lett volna nyílt eljárást alkalmazni a tárgyalásos megoldás helyett.
A magyar közbeszerzési törvény teljes mértékben követi az EU irányelveit, tehát nem szabályozásbéli eltérésről van szó, hanem annak megítéléséről, hogy nyílt eljárás helyett célszerű volt-e tárgyalásosat alkalmazni. A jogszabály szerint tárgyalásos csak kivételes esetben indokolt, ha a beruházás (vagy szolgáltatás) "természete vagy ehhez kapcsolódó kockázatok nem teszik lehetővé az ellenszolgáltatás előzetes, mindenre kiterjedő meghatározását". A magyar pályázatkiírók szerint a beruházás összetettsége miatt csak a tárgyalások után lehetett átfogó árkalkulációt adni, ezzel szemben az uniós ellenőrök úgy vélik, ez egy szokványos projekt, amit az is mutat, hogy az előzetesen becsült mérnökár alig 4 százalékkal tért el a nyertes ajánlat 249 millió eurójától. A tárgyalásos pályázatot egyébiránt meghirdette a főváros, tehát bárki jelentkezhetett, más kérdés, hogy a második, tárgyalásos szakasz természeténél fogva átláthatatlanabb a nyílt eljárásnál, amennyiben a kiíró megváltoztathatja a feltételeket, ha nem is kénye-kedve szerint.
Csak az eljárás fajtáját kifogásolta az EB, a részleteket nem, s korrupció gyanúja sem érte az erősen vitatott ügymenetet, amelyben az öt pályázó közül hármat kapásból kizártak, majd az utolsó fordulóban egyedül "versenyző" Degremont S. A. vezette konzorcium lett a befutó. Kétség merült fel viszont az egész magyarországi ellenőrzési rendszer alkalmasságával szemben: az EB regionális főigazgatósága szerint a közreműködő szervezet (ez esetben a környezetvédelmi tárca fejlesztési igazgatósága) függetlensége megkérdőjelezhető, hiszen például az ellenőrzést végző főosztály vezetője benn ült a tender bírálóbizottságában is. Arról nem szivárogtak ki hírek, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak az EU-revizorok kérésére megismételt ellenőrzése - amely a rossz tapasztalás után valamennyi, a csepeli szennyvízprojekttel kapcsolatos tenderre kiterjedt - igazolta-e a brüsszeli főigazgatóság aggályait. Ezzel együtt a HVG kormányközeli forrásai úgy értelmezik, presztízsharc folyik az EB és az NFÜ között. Ebben a vitában az dőlhet el, hogy aki a pénzt adja, milyen mélységig szólhat bele annak felhasználásába, azaz a támogatást folyósító EU felülírhatja-e a magyarországi közbeszerzési praxist.
Talán éppen emiatt nem fogadja el az NFÜ az enyhébb támogatáselvonást. Bár Danuta Hübner regionális politikáért felelős biztos szóvivője, Dennis Abbott szavaiból kiderült, ha az NFÜ elfogadja az EU álláspontját, a pénzvisszatartás a 40,5 millió eurónak még csak egy "kicsiny része" lenne. A tényleges elvonás ugyanis attól függ, mennyi támogatást hívott le Magyarország. Az NFÜ jelezte, ellenérveit előadja az EB-nek, de a HVG értesülése szerint kész elmenni a legvégső fórumhoz, az Európai Bírósághoz is. "Bármely tagállamnak joga van bírósághoz fordulni, de egyelőre csak a pénzügyi korrekciós eljárás elején vagyunk" - mondta a HVG-nek Abbott, aki jelezte, hogy a felek "a lehető leghamarabb kezdődő" úgynevezett meghallgatáson próbálnak egyezségre jutni. Ez a gyakorlatban afféle alkudozást jelent, ahol mindenki előadja a maga jogi érveit, és végül valahol a pénzügyi korrekció EB által megajánlott összege és a nulla között szokott kialakulni kompromisszum. Ha nem jön létre megállapodás a meghallgatás megkezdésétől számított három hónapon belül, és a tagállam nem hajtja végre a javasolt korrekciót, Brüsszel dönthet a kifizetések csökkentéséről. Abbott azonban hangsúlyozta, az EB reméli, hogy sikerül megegyezésre jutni.
A legrosszabb esetben mind a 40,5 millió eurót elbukhatja a központi szennyvízprojekt, bár Magyarország számára nem veszne el végleg a pénz. Abbott szerint a visszatartandó támogatás erre az elemre már nem volna felhasználható, az "adott kategóriába tartozó más beruházásoknál" azonban igen. Az NFÜ és a Városháza értelmezésében akár a csepeli projekt más elemeinél, például a szennyvíziszap-komposztáló beruházásnál is bevethető volna. A központi szennyvíztisztítónál azonban a hézagot az önerőt 20 százalékban adó magyar államnak, illetve a 15 százalékot finanszírozó fővárosi önkormányzatnak kellene kipótolnia 4:3 arányban. Ez további vitákra adhat okot, mert a vitatott pályázatot a fővárosi önkormányzat írta ki ugyan, de a döntésben csak a szavazatok egyharmada erejéig vett részt: a kilenctagú bírálóbizottságban négy tagot és az elnököt a környezetvédelmi tárca delegálta az NFÜ képviselője mellett.
VITÉZ F. IBOLYA, VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL
