Fizetett hirdetésben sürgette a múlt héten az Energia Klub, valljon végre színt a kormány, mikorra tervezi a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből származó bevételt visszaforgatni a gazdaságba, mikor írja ki a szennyezés mérséklését szolgáló pályázatokat. A zöld szervezet szerint a késlekedés miatt közel százezer, még az idénre tervezett, energiahatékonyságot és a megújuló energia hasznosítását célzó beruházás került veszélybe, a kiszámíthatatlan piaci körülmények miatt pedig munkahelyek szűnhetnek meg, vállalkozások mehetnek csődbe. Az Energia Klub fellépésének annyi alapja vitathatatlanul van, hogy a tavalyi kvótaértékesítésből befolyt 28,2 milliárd forintot hiánytalanul, átlátható és ellenőrizhető módon kellene kibocsátáscsökkentő projektekre fordítani egy úgynevezett zöld beruházási rendszer (zbr) keretében.

HVG

Amikor a környezetvédelmi tárca tavaly augusztusban megegyezett a belga klíma- és energiaügyi minisztériummal, majd szeptemberben a spanyol környezetvédelmi, vidék- és tengerügyi tárcával arról, hogy partnerei 2 millió, illetve 6,6 millió kiotói szén-dioxid-kibocsátási egységkvótát vásárolnak Magyarországtól, bemutatott nekik egy színes, nyolcoldalas brosúrát a zbr-ről. Ennek alapján a vevők megnyugtathatták saját közvéleményüket, hogy az ügylet eredményeként valóban csökken majd a globális kibocsátás. Valószínűleg ennek hatására köttetett meg az üzlet, mégpedig kifejezetten jónak számító, kvótánként 13-14 euró körüli árral. Csakhogy az ügylet szinte azonnal a kritikák kereszttüzébe került. Tavaly november végén, parlamenti interpellációjában Katona Kálmán azt kifogásolta, hogy mind a tanácsadó cég kiválasztása, mind az üzlet lebonyolítása versenyeztetés nélkül, a nyilvánosság teljes kizárásával történt, s ez az akkor még MDF-es képviselő szerint „kiváló alkalmat teremt arra, hogy az eladó összejátsszon a vevővel, és ezzel megrövidítse a közvagyont”. A kialkudott ár azonban utóbb igazolta a kétoldalú tárgyalásos megegyezés módszerét, és nem véletlen, hogy mindeddig egyetlen eladó ország sem tartott kvótaárverést, noha például Csehország egy ideig fontolgatta ezt a megoldást. Akkor még nemcsak azt nem lehetett kihúzni a magyar kormányból, hogy az ügyletből mekkora bevétel származott, hanem azt sem, mikor és mire kívánja azt fordítani.

Pedig a pénz felhasználásának módját az adásvételről szóló kétoldalú kormányközi megállapodások szigorúan megkötik. Mint Oláh Lajos, a környezetvédelmi tárca államtitkára novemberben a HVG-nek elmondta: az állami kvótaeladásból származó bevétel kizárólag klímavédelmi beruházásokra költhető, „méghozzá mérhető és ellenőrizhető módon” (HVG, 2008. november 15.) A Belgiummal kötött szerződésben a kormány azt is vállalta, hogy a pénz elkülönített kincstári alszámlára kerül, amelynek felhasználását a belga szaktárca is ellenőrizheti.

A kiotói egységek átruházásából származó bevételt az idei költségvetési törvény szerint a környezetvédelmi tárcánál kell elszámolni, ám a büdzsében nem szerepel ilyen jogcím. Arról viszont a tavaszi hónapokban több kormánytag, így Szabó Imre környezetvédelmi miniszter is nyilatkozott, hogy a tárca 20 milliárd forintot zárol a kvótabevételből. Márciusban a kormány az IMF-nek megküldött szándéklevélben úgy fogalmazott, hogy „a költségvetés egyensúlyának megtartását a kiotói jegyzőkönyv feltételei szerinti szennyezési jogok értékesítése is segíteni fogja”, a konvergenciajelentés májusban aktualizált változata pedig „a környezetvédelmi kvóta értékesítéséből származó bevétel” megtakarítására tesz ígéretet. Ennek ellenére ilyen tartalmú nyilvános kormányhatározat mindeddig nem született. Feltehetően azért nem, nehogy a kormány kényelmetlen helyzetbe kerüljön – mondta a HVG-nek Keller László, aki idén április 15-éig pénzügyminisztériumi államtitkár volt.

Ha a szerződésszegést a kormány egy ilyen határozattal elismerné, valószínűleg azt kockáztatná, hogy eztán senki nem vásárol tőle kvótát. Márpedig erre a bevételre égető szükség volna – igaz, nem az államháztartási hiány csökkentésére, hanem a környezetszennyezést enyhítő beruházásokra. Ezzel szemben Keller szerint a bespájzolt 20 milliárd forint az idén mindenképpen a kasszában marad, a zbr-pályázatokat csak az azon felüli 8,2 milliárd forintból, illetve az újabb eladások bevételeiből lehet majd meghirdetni. A szaktárca váltig hangoztatja, hogy minden kvótaforintot a zbr pályázataira fog költeni – de azt nem teszi hozzá, hogy mikor; a nagyobb részt alighanem csak jövőre.

Visszatérő fordulat a szaktárca közleményeiben, hogy „néhány héten belül” meghirdeti az épületek energiatakarékos felújítására szóló pályázatokat. A legutóbbi önkéntes határidő június vége volt, de az ügyben lapzártánkig nem történt semmi. A környezetvédelmi tárcától a HVG-nek annyit sikerült kicsikarnia, hogy „gőzerővel dolgoznak a pályázati rendszeren”. A tervezett, „klímabarát otthon” és „klímabarát intézmény” című pályázatok közül egyelőre csak az előbbinek a panelalpályázata körvonalazódik. Ebben, a HVG információi szerint, a korábbi panelprogramhoz képest jelentős többletköltséget kell vállalniuk a pályázóknak. Ráadásul azt is nekik kell majd tételesen kiszámítaniuk, hogy a tervezett beruházás – a panelház külső szigetelése, a nyílászárók felújítása vagy cseréje, a fűtés és melegvíz-ellátás korszerűsítése, a nyári hővédelem, a megújuló energiaforrások felhasználása – pontosan mennyi megtakarítást jelent az üvegházhatású gázok kibocsátásában, „mérhető és ellenőrizhető” módon.

Az átláthatóságnak és Magyarország kvótapiaci megítélésének nagy a tétje, mivel a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből a tavalyinál sokkal nagyobb bevétel származhatna. A nemzetközi klímavédelmi szerződések ugyanis Magyarország számára 2008 és 2012 között összesen 542 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást engedélyeznek, s miután a súlyosan környezetszennyező szocialista nagyipar a rendszerváltás idején összeomlott, az ország legfeljebb 443 millió tonnányi üvegházhatású gázt fog a légtérbe eregetni. Így a magyar kormány öt év alatt 95 millió tonnának megfelelő kvótát, azaz úgynevezett kiotói kibocsátási egységet adhat el más államoknak. A piac a túlkínálat miatt most a vevőknek kedvez ugyan, a kvótaár ma 11 euró alatt van. 2012-ig azonban több mint tíz iparosodott ország kényszerül kvótavásárlásra, és összesen mintegy 900 millió egységre lesz szükségük – summázták az igényeket a HVG-nek a kibocsátáskereskedelemmel foglalkozó Vertis Zrt.-nél.

A legnagyobb mennyiséget Japán fogja beszerezni, várhatóan 540 millió egységet. Első körben 95 milliót vásárolt (például a Magyarországnak e téren fontos konkurenciának számító Csehországtól és Ukrajnától). Tavaly a magyar állammal is tárgyalt 5 millió egység megvásárlásáról, az Index internetes hírportál szerint azonban az üzlet amiatt hiúsult meg, mert a japán kormány is olyan megbízható partnert keres, amely teljesíti a szerződésben vállalt feltételeket, Magyarország iránt pedig megrendült a bizalma. Nagy tételben vásárolna például Spanyolország (84 millió egység) és Olaszország is (74 millió egység), de számukra szintén alapfeltétel, hogy saját adófizetőiknek el tudjanak számolni: pénzük igazolhatóan hasznosul egy másik ország zöld beruházásai által.

SÁGHY ERNA