Technológiáinkat egyfajta elmeprotézisként használjuk, pedig lehetőségünk lenne rá, hogy egész létünket támogassák. Az elmúlt 20 év egyik legkomolyabb életmódbeli változása az ilyen-olyan – tévé-, videojáték-, számítógép-, mobileszköz- – képernyők előtt töltött idő növekedése. Egyes beszámolók szerint az átlagos felnőtt több mint nyolc órát tölt naponta valamilyen képernyő előtt. Kutatók megállapították, hogy minden egyes óra, amelyet egy 25 év feletti felnőtt televíziónézéssel tölt, 21,8 perccel csökkenti várható élettartamát.

Ülés közben az alsó végtagok vázizomzata nem dolgozik, így kevesebb energiát igényel. Feltételezhetően vér- és nyirokrendszerünk is kevésbé aktív ilyenkor. Ezért van az, hogy az álló, illetve a futópaddal kiegészített íróasztalok használatával, valamint ha a munkanap során keressük a felállás és a séta lehetőségét, egészségesebb digitális életmódot alakíthatunk ki. Az ülőmunka negatív hatása azonban csupán a jéghegy csúcsát jelenti. A képernyő előtt töltött idő úgy vezet krónikus stresszhez, hogy a legtöbben észre sem vesszük.

A képernyő előtti légzésleállás meglepő hatásai

2008 februárjában hét hónapos kutatómunkát követően közöltem egy cikket az e-mailezési vagy képernyő előtti légzésleállásnak nevezett jelenségről. A képernyő előtti légzéskimaradás valamiféle képernyő – számítógép, mobileszköz vagy televízió – előtt ülés közben elforduló ideiglenes légzésszünetelés vagy felületes légzés. Vizsgálatomban több mint kétszáz, számítógépet és okostelefont használó embert figyeltem meg, munkahelyükön, otthonukban és kávéházakban. Túlnyomó többségük visszatartotta a lélegzetét, vagy csak nagyon felületesen lélegzett, különösen e-mailek megválaszolása közben.

E viselkedés hatásait szerettem volna megismerni, ezért felkerestem az Országos Egészségügyi Intézet akkori munkatársait, Margaret Chesney-t és David Andersont. Kutatásuk bebizonyította, hogy a lélegzet visszatartása jelentősen hozzájárul a stresszel összefüggő betegségek kialakulásához. A test ilyenkor savassá válik, a vesék visszaszívják a nátriumot, az oxigén, a szén-dioxid és a nitrogén-monoxid egyensúlya felbomlik, megzavarva ezzel biokémiai működésünket.

A szakirodalom tanulmányozása, valamint különböző orvosokkal és kutatókkal történt beszélgetéseim során felmerült a bolygóideggel való kapcsolódás kérdése is. A bolygóideg az egyik legfontosabb agyideg, amelynek elsődleges funkciója a szimpatikus („üss vagy fuss”) és a paraszimpatikus („pihenj és eméssz”) idegrendszert magában foglaló vegetatív (autonóm) idegrendszer felé való közvetítés.

Az ütemes mély légzés – más néven rekeszizomlégzés – segít nyugalomba hozni a szimpatikus idegrendszert, valamint támogatja az éhség- és jóllakottságérzetet, a relaxációs választ és az egészséges szervi funkciók több területét is irányító paraszimpatikus idegrendszer dominanciáját.

Ezzel szemben a felszínes légzés, a légzésvisszatartás és a hiperventiláció az „üss vagy fuss” állapota irányába mozdítja a szimpatikus idegrendszert. Ebben az állapotban szívverésünk gyorsul, jóllakottságérzetünk sérül, szervezetünk pedig olyan testi aktivitásra készül, amely a múltban az „üss vagy fuss” reakció kísérője volt.

Amikor azonban fizikai aktivitásunk mindössze annyiban merül ki, hogy ülünk és e-mailekre válaszolunk, az olyan, mintha teljes harci díszbe vágnánk magunkat a nagy semmi kedvéért. „Üss vagy fuss” üzemmódban testünk impulzív és kényszeres állapotba kerül, és túlfogyasztásra rendezkedik be. Ilyenkor kevésbé vagyunk tudatában annak, mikor vagyunk éhesek, és mikor jóllakottak. Igyekszünk minden rendelkezésre álló erőforrást elérni az élelemtől az információig, mintha ez volna az utolsó lehetőségünk – újra és újra elővesszük az okostelefonunkat, hogy megnézzük e-mailjeinket.

Hová vezet mindez?

hvgkonyvek.hu

Ne feledjük: nem a „mi”, azaz a technológia konkrét fajtája az alapvető kérdés, hanem a „hogyan” – azaz a technológia alkalmazási módja. Egy kezdő zenész még ügyetlenül bánik a hangszerével, és nem tudja, hogyan kell megfelelően lélegzetet venni, ülni vagy állni játék közben. A tapasztalt zenész már megtanulta, hogyan lélegezzen, és milyen testtartást vegyen fel ahhoz, hogy megfelelően uralja hangszerét.

2008-as vizsgálódásaim idején észrevettem, hogy zenészekkel, táncosokkal, sportolókkal és katonai berepülő pilótákkal – akik megfelelő légzéstechnikát sajátítottak el a munkájukhoz – nem fordult elő képernyő előtti légzésleállás. A rekeszizomlégzés, a Buteyko-féle légzéstechnika, a harcművészetek és a jóga (pranayama) légzéstechnikája mind lehetőséget teremtenek a megnyugvásra, aktivizálják a paraszimpatikus dominanciát, hogy testünk egészséges, szabályozott és autonóm reakciókra legyen képes.

Tudatos számítógép-használatnak azokat a szó szerint „megtestesítendő” új szokásokat nevezem, amelyekre a digitális technológia egészséges használatának érdekében van szükségünk. Rá kell ébrednünk a technológiahasználat fiziológiájának fontosságára, ki kell alakítanunk magunkban a testtartással és a légzéssel kapcsolatos új készségeket. Ha sikerül ezeket testi szinten beépítenünk, újra képesek leszünk arra, hogy megfelelően koncentráljunk, világosan és kreatívan gondolkozzunk, és hogy energikusnak és tettre késznek érezzük magunkat.

A fenti cikk a Tartsuk kézben hétköznapjainkat! című könyv szerkesztett részlete. Hogyan valósítsuk meg jobbnál jobb ötleteinket? Hogyan egyeztessük össze a technológia korának kihívásait az alkotótevékenységgel? Miként tudunk hivatásunkra fókuszálni egy merőben új környezetben? Kiderül a könyvből, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.