A Match.com amerikai egyedülállók körében végzett felmérése szerint 2017-ben a nők 47%-a felajánlaná, hogy fizet, jelezve függetlenségét. A nők 74%-a pedig már meg is tette, hogy ne érezze úgy, hogy bármilyen kötelezettséggel tartozna a randipartnerének. De milyen kötelezettségekről is beszélünk?

A randevúzás hagyományos irányelvei szerint a férfi kötelezettsége, hogy fizessen a randevú végén, a nőé pedig, hogy tartózkodjon a szextől, és annak a férfinak ajánlja fel jutalomként, akit szeret. Ez abból az időből származik, amikor a nők még nem igazán dolgoztak, ezért pénzügyileg kiszolgáltatottabbak voltak.

Mit mondanak erre a feministák?

A régi szabályok nem igazodtak a mai korhoz, és bőven adnak témát a feministáknak. Akkor töltjük be a leginkább a patriarchális, kapitalista társadalomban elvárt szerepkört, ha egy nemzetközi étteremláncban eltöltött heteroszexuális randevú után hagyjuk a férfit fizetni.

Az első hullám feministáinak még nem volt alkalmuk megoldani ezt a problémát, mivel a randevúzás az 1920-as években jött divatba. Azt megelőzően egy házasság előtt álló férfi és nő gardedám nélkül egymás társaságában sem mutatkozhatott nyilvánosan, nemhogy egy étteremben vacsorázzanak.

Amikor a nők még nem dolgoztak, illetve nem volt saját vagyonuk, nem volt kérdés, hogy ki fizet: a férfi hívta el a nőt randevúzni, a férfi fizetett. Még korábban a családok rendezték el a leendő házasságokat, és az udvarlásra a család jelenlétében, a lányos házban került sor.

Ma már általában magunknak választjuk ki a randipartnerünket, de legalábbis a család bárminemű beleszólása nélkül fogadjuk el az udvarlását. És mivel valószínűleg van saját pénzünk, nincs szükségünk a férfira, hogy fizessen helyettünk. Ez azonban bonyolítja a dolgokat.

Egy dolog azonban nem változott: a gazdaság továbbra is ellenünk dolgozik. A férfiak általában még mindig többet keresnek, mint a nők. A kapitalista világban pedig a pénz: hatalom. Még ha magasabb is a jövedelmünk, mint a randipartnerünknek, a társadalom, a szüleink és a média által belénk nevelt nemi szerepek megnehezítik, hogy a nő fizessen.

Kihalt a lovagiasság?

Kezdjük azzal az elvárással, hogy a férfinak kell fizetnie. Minden alkalommal, amikor a feminista mozgalom megpróbálta definiálni, mit jelent nőnek lenni, a férfilét kontextusában tette. Simone de Beauvoir (1908–86) A második nem második kötetét az egyik leghíresebb mondatával nyitotta:

„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik.”

A második hullám feministái megvizsgálták, hogyan tanulják meg a két nem képviselői a nekik szánt szerepeket. Egy randevú során például nem hirtelen ötlettől vezérelve döntünk, ki állja a számlát, hanem az irodalmi művekből, a filmekből, a reklámokból és a történelemből tanult mintázatok alapján.

Ugyanakkor, ha a nő többet keres, mint a férfi, van-e értelme, hogy a férfi fizessen? Valószínűleg nincs. Ebben az esetben viszont a jóindulatú szexizmus esete áll fenn. Ez bármilyen, a nők (vagy férfiak) irányába mutatott lovagias viselkedés lehet – még akkor is, ha előnyösnek tűnik –, de attól függetlenül szexista, mivel a tanult sztereotípiákat elégíti ki, és a nőket gyengének állítja be.

Az új szabályok

Kate Millett (1934–2017) radikális amerikai feminista arra bátorította könyve, a Sexual Politics (Szexuálpolitika) olvasóit, hogy törjenek ki a nőket és a férfiakat egyaránt csapdában tartó nemi előítéletek korlátai közül. A megfogalmazást tekintve „irányító” férfiasságról és „passzív” nőiességről írt.

Felidézve a heteroszexuális kapcsolatok egyenlőtlen erőviszonyait, Millett szerint a tanult szerepek nemcsak korlátoznak, de olyan magatartásbeli mintázatokra késztetnek, amelyekben nem érezzük jól magunkat.

Gloria Steinem (1934–) amerikai feminista a nőknek azért az igényéért szállt harcba, hogy felébredjenek, és ne féljenek máshogy viselkedni. Steinem önbecsülésen alapuló feminizmusa jegyében azt javasolta volna, hogy inkább a saját viselkedésünkön próbáljunk változtatni, és ne a partnerünket kritizáljuk.

Következtetés

hvgkonyvek.hu

Bár a randipartnerünk nem okoz látható kárt, amikor fizet helyettünk, ezzel egy régi hagyományt követ, amellyel a férfiak a pénzüket és a hatalmukat használják befolyásolásra.

Észszerű megoldás, ha az állja a költségeket, aki elhívta a másikat, de hogy kiegyenlítetten működjön a dolog, ehhez arra lenne szükség, hogy mindkét fél ugyanannyiszor hívja meg a másikat.

„Túl sok ember keresi a tökéletes párt, ahelyett, hogy megpróbálnának önmaguk lenni” – írta Steinem. Vagyis, legyünk merészek! Ajánljuk fel, hogy fizetünk, és meglátjuk, hogy a másik megbántódik-e. Ezzel sok mindent megtudhatunk róla – és magunkról.

A fenti cikk a Mit tenne De Beauvoir? című könyv szerkesztett részlete. 

Vajon mit mondana Andrea Dworkin a brazilgyantáról? Milyen tanácsot adna Naomi Wolf a Tinder-profilunkkal kapcsolatban? Tabi Jackson Gee és Freya Rose mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseken keresztül vezet be a legnagyobb feministák elméleteibe és mutatja be életszemléletüket. Könyvükben arra sarkallnak, hogy feltegyük a kérdést: vajon a nők tényleg egyenlőek a férfiakkal? A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.