Garri Kaszparov pontosan tudta, hogyan zavarja össze ellenfeleit. Egyik idegőrlő trükkjétől valamennyi játékostársa előre rettegett. Miközben igyekeztek kiizzadni a következő lépést, a nagy orosz egyszer csak az asztalra helyezett karórájáért nyúlt, és a csuklójára csatolta. A félreérthetetlen jel arra utalt, hogy Kaszparov elunta a játszadozást ellenfelével, ideje feladni a küzdelmet. Akár figyelmen kívül is hagyhatták, de csak ideig-óráig: Kaszparov győzelme elkerülhetetlen volt.

Ám 1997 májusában az IBM Deep Blue nevű számítógépe ellen nem hatott a szokásos taktika. A meccs végeredménye jól ismert, arról azonban keveset hallhattunk, a Deep Blue hogyan biztosította be magának a győzelmet. A szimbolikus jelentőségű diadal – a Gép győzelme az Ember fölött –, amely sok szempontból az algoritmusok korának hajnalát jelentette, nem csupán a számítási kapacitáson múlott. Ahhoz, hogy a Deep Blue legyőzze Kaszparovot, meg kellett értenie őt: nemcsak mint a briliáns sakklépéseket kiötlő elmét, hanem mint emberi lényt is.

Először is, az IBM mérnökei azt a kiváló döntést hozták, hogy a Deep Blue-t bizonytalanabbnak tüntetik fel, mint amilyen valójában. A híres hatfordulós játszma során a gép olykor-olykor mintha megtorpant volna, és a számítások elvégzése után szándékosan várt a lépéssel, néha akár perceket is. Kaszparov szemében a hosszabb várakozás azt jelezte, hogy a gép küzd, hogy újabb és újabb számításokat végez a legjobb lépés érdekében. Mindez megerősítette Kaszparov elgondolását, miszerint bonyolult játszmába kényszerítette ellenfelét, ahol a lehetséges lépések száma olyan észveszejtően sok, hogy egyszerűen képtelen megfelelő döntést hozni.

A valóságban azonban az történt, hogy a gép semmit sem csinált – hiszen már réges-rég pontosan tudta, mit kell lépni. Csak várta, hogy teljen az idő. Gonosz csel volt, de bevált. Kaszparovot már a mérkőzés első játszmájában megzavarta, hogy állandóan azon kellett tűnődnie, vajon mennyire okos a gép.

Bár Kaszparov megnyerte az első játszmát, a második menetben a Deep Blue végzetesen összezavarta. Megpróbálta csapdába csalni a gépet: látszólag felkínált neki néhány bábut, miközben titokban azt készítette elő, hogy pár lépés múlva ellentámadásra indítja vezérét. Minden sakkszakértő azt várta, hogy a számítógép bekapja a csalit, ahogy maga Kaszparov is. De a Deep Blue átlátott a nagymester tervén, és ahelyett, hogy besétált volna a csapdába, blokkolta a vezért, így az emberi győzelem minden esélye elszállt.

Kaszparov megdöbbenése szemmel látható volt. Teljesen kizökkentette, milyen téves elképzelést alakított ki a gép képességeiről. A mérkőzés után néhány nappal egy interjú során azt nyilatkozta, hogy a Deep Blue „egyik pillanatról a másikra istenként kezdett sakkozni”. Évekkel később a játszma közben átélt érzéseit elemezve megállapította:

„Magam követtem el hibát azzal, hogy feltételeztem: a számítógéptől váratlan lépések objektíven nézve is jó lépések”.

Az algoritmus győzedelmeskedett

hvgkonyvek.hu

A gép megértette az emberi elmét és annak esendőségét, és ezt a tudást kihasználva támadta meg és győzte le ezt a túlságosan is emberi géniuszt. Az egészen elcsüggedt Kaszparov feladta a második játszmát, nem küzdött tovább a döntetlenért. Ezen a ponton megingott az önbizalma. A harmadik, negyedik és ötödik játszma döntetlennel végződött. A hatodik menetre Garri Kaszparov összeomlott. A mérkőzést a számítógép nyerte 3,5:2,5 arányban.

Furcsa vereség volt ez. Kaszparov a képességei alapján simán kivághatta volna magát a táblán kialakult helyzetekből, de először alábecsülte az algoritmus képességeit, aztán pedig hagyta magát megingatni. „Annyira lenyűgözött a Deep Blue játéka – írta Kaszparov 2017-ben a meccsre emlékezve –, annyira azzal voltam elfoglalva, vajon mire lehet még képes, hogy észre sem vettem: problémáim nagy része saját csapnivaló játékomból ered, nem pedig a gép zseniális lépéseiből.”

A Deep Blue győzelme a híres sakknagymester fölött azt is példázza, hogy az algoritmusok ereje nem csupán a programkódjukba írt sorokból ered. Ahhoz, hogy a kezünkben tartsuk a gyeplőt, saját gyenge pontjainkat és hibáinkat is meg kell értenünk – nem csupán a számítógépét. De ha egy Kaszparovhoz hasonló elme képtelen volt erre, van-e remény számunkra?

A fenti cikk Hannah Fry Emberek és gépek című könyvének szerkesztett részlete. A könyvben többek között választ kapunk arra, hogyan lopakodtak be az algoritmusok mindennapi életünk valamennyi színterére – az egészségügytől kezdve a bűnüldözésen át a politikáig. Tulajdonképpen fogalmunk sincs róla, mennyi hatalmat engedtünk át nekik eddig, és arról sincs, vajon nem mentünk-e már túl messzire. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.