A kézműves tonikszirupok felfedezése a legizgalmasabb esemény, ami a gin világát az utóbbi évtizedben felkavarta. Cikkünkben Aaron Knoll Gin című könyvéből mutatunk be egy receptet.
Az Andok őslakos kultúráinak már régóta részét képezte a Dél-Amerika nyugati részeinek esőerdeiben elterjedt kínafafélék gyógyhatásainak ismerete, amit az európaiak a kecsuákkal való találkozásuk révén sajátíthattak el. A kecsuák a kéregből nyert kivonatot hidegrázás ellen és izomlazítóként használták.
A kéreg önmagában hihetetlenül keserű, ezért - hogy ihatóvá tegyék - édesítőszerekkel keverték. Ezt a gyakorlatot követték az európaiak is, akik a 17. században eljuttatták a kérget Európába, ahol hamar felfedezték, hogy a szer alkalmas más remegést okozó betegségek gyógyítására is. Ezzel olyan készítményhez jutottak, amivel hatékonyan kezelték a maláriát is.
Francia tudósok a 19. század elején izolálták először a kinint a kínafa kérgéből, lehetővé téve ezzel, hogy a hajósok és felfedezők a malária elleni hatékony szerből minél nagyobb mennyiséget vihessenek magukkal felfedezőútjaikra.
A brit gyarmati jelenlét meglehetős hatással volt a ma ismert ital kialakulására. Amikor a brit kormány 1858-ban átvette az uralmat India felett, már legkevesebb 125 ezer brit alattvaló élt ott, akiknek csaknem harmada polgári személy volt. Ez a hatalmas tömeg ugyanúgy kénytelen volt bevenni a napi kininadagját, mint a katonák.
Köznapi emberek esetén a csábítás hatékonyabb eszköz, mint a fenyítés, így az olyan vállalkozások, mint az Erasmus Bond és a Schweppes, piacra dobták az akkor már századok óta ismert technikával édesített kininitalukat. Ezek a kereskedelmi forgalomban kapható tonikok „indiai tonik” néven egész Indiában elterjedtek.
Aligha esik nehezünkre elképzelni azt a végzetes pillanatot, amikor valaki úgy döntött, hogy némi ginnel javítja fel tonikját. A gin-tonik a brit kolonializmusnak köszönheti létrejöttét, és ugyanennek a birodalomépítésnek köszönheti világszerte való elterjedését is.
Házi tonikszirupok
A kézműves tonikszirupok felfedezése a legizgalmasabb esemény, ami a gin világát az utóbbi évtizedben felkavarta. Kevin Ludwig és Jeffrey Morganthaler voltak azok, akik 2007-es és 2008-as receptjeikkel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a házi készítésű tonikszirupok ötlete eljusson a háztartásokba.
A kínafakéreg beszerzése valószínűleg a legnagyobb kihívás, amivel a házi tonikszirup készítése során szembesülünk, bár egyre növekvő népszerűségének köszönhetően mostanában már könnyebben beszerezhető az Amazonon vagy a különlegességekre szakosodott boltokban.
| Vörös vagy sárga kínafa? |
Kétféle kínafához is hozzájuthatunk, bár a vörös a gyakoribb, aminek juharos, fás és teás jegyeivel minden kereskedelemben kapható tonikban találkozhatunk. A sárga kínafa (calisaya) sokkal ritkább, és bár kinintartalma magasabb, de a vörös kínafában található egyéb alkaloidokból kevesebbet tartalmaz. Ha kínafakérget látunk a kereskedelemben, az valószínűleg a vörös kínafáé, hacsak másképpen nem jelölik, és ha nem malária megelőzésére vagy gyógyítási célzattal készítünk tonikot, akkor ragaszkodjunk is ehhez, mivel ez az alapanyaga a kiváló házi tonikszirupnak. |
Ahogy a házi, hidegen előállított gineknél, ha egyszer elsajátítottuk az alapokat, akkor már könnyű lesz ízlésünk szerint alakítani a végterméket. Azt szeretnénk, hogy kevésbé legyen keserű? Cseréljük le a tárnicsot citrusokra. Valami fűszeresebbre vágyunk? Adjunk hozzá gyömbért vagy szerecsendiót. És akkor jöjjön a recept!
HOZZÁVALÓK
475 ml víz
350 g cukor
5 g kínafakéreg – hasábok, forgácsok, de semmiképpen sem por
10 g borókabogyó
5 g tárnicsgyökér
2 kardamomhüvely, felnyitva
1 szegfűborsbogyó
½ kassziarúd
1 citrom héja, zöldséghámozóval leszedve
½ citrom leve
2 teáskanál citromsav
csipet só
2 teáskanál vodka
Keverjük össze a vizet, kérget, borókát, tárnicsot, kardamomot, szegfűborsot, kassziát és a citromhéjat egy lábasban. Forraljuk fel, majd tegyük takarékra, és gyöngyöztetve főzzük 15 percig. 5 perccel a vége előtt adjuk hozzá a citromlevet, citromsavat és a sót.
Vegyük le a tűzről, távolítsuk el belőle a nagyobb darabokat egy dugattyús kávéfőző segítségével. Ezután ismételjük meg a szűrést még egyszer. Kávészűrővel ez fél óráig is eltarthat, a gravitációs szűrés hosszadalmas eljárás. Ha a szűrőt eltömik a kisebb darabok, öntsük vissza a szűrőben maradt folyadékot a lábasba, vegyünk egy új szűrőt.
Kezdjük elölről, és folytassuk addig, amíg bármi is úszik a folyadékban. Ha elkészültünk a szűréssel, tegyük vissza a tiszta lábast a tűzre, adjuk hozzá a cukrot, és kevergessük. Forraljuk fel (100 °C), majd vegyük le a tűzről és hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, adjuk hozzá a vodkát, és keverjük meg alaposan.
Töltsük sterilizált palackba vagy befőttesüvegbe, és zárjuk le. A szirup hűtőszekrényben akár három hónapig is eltartható.
A fenti cikk Aaron Knoll Gin című könyvének szerkesztett részlete.
Miért tartották gyógyszernek a gint? Mi a titka a tökéletes ginalapú koktélnak? Miről ismerhetjük fel a minőségi gint? A gazdagon illusztrált albumot nemcsak a ginrajongók fogják élvezni, hanem azok is, akik csak most fedezik fel a népszerű italt. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
