szerző:
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Bár minden szülőnek magának kell beállítani ezt az időkorlátot a gyerekei sajátosságait figyelembe véve, néhány alapszabály támpontot adhat mindenkinek - mutat rá Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértő A rejtélyes Z generáció című könyvében.

Ha szeretnénk megérteni a gyerekeinket, főként a kamaszkorúakat, legtöbbször megpróbálunk visszaemlékezni saját gyermekés kamaszkori emlékeinkre. A technológiai, szociológiai és történelmi változások azonban áthatolhatatlannak tűnő szakadékot hoztak létre a mai felnőttek és tinédzserek között: így ma már szimplán a visszaemlékezéssel nem tudjuk a helyzetüket megragadni.

A mai gyerekek és tinik számára az élményszerzés, a játék és a szórakozás nagy része is áttevődött az online térbe. Gyakran hallani, hogy az a fránya kütyü, laptop, tablet, okostelefon, internet tönkretesz egy egész nemzedéket. Pedig végső soron nem maguk az eszközök a hibásak – a megfelelő táplálkozási szokások kialakításához hasonlóan nekünk, szülőknek kellene megtanítanunk a gyerekeinket az okos médiahasználatra, ahogy arra is, hogy szabadidejüket ne passzívan, hanem konstruktívan töltsék el.

Szülőknek szóló rendezvényeken előfordul, hogy megkérdezik, mennyi időt internetezhet a gyerek. Fontos ez a kérdés, hiszen az idő drága kincs, és nem mindegy, mivel töltjük. Csakhogy minden szülőnek saját magának kell beállítani ezt az időkorlátot a gyerekei sajátosságait, életkorát, személyiségét és a folyamatosan változó helyzetet is figyelembe véve.

Az sem mindegy, hogy éppen milyen élethelyzetben van a gyerek: felvételi előtt például még több offline időre lehet szüksége a tanuláshoz, a döntés mérlegeléséhez, viszont egy elhúzódó betegség esetén lehet, hogy engedékenyebbek lehetünk a kütyükkel kapcsolatban.

Néhány alapszabály azonban támpontot adhat mindenkinek

HVG Könyvek

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb ajánlása szerint kétéves kor előtt ne ültessük semmilyen képernyő elé passzívan a gyerekeket. 2 és 4 éves kor között is legfeljebb napi egy órát – ideális esetben szülői felügyelet mellett –, de inkább kevesebb „képernyőzést” engedélyezzünk.

Idősebb gyerekek számára nincsen pontos ajánlás, és esetükben különbséget kell tenni az oktatási célú képernyőidő és a játék között. Figyeljünk rá például, hogy az internetes tevékenységek ne vegyék el az időt az evéstől, alvástól, tanulástól és a fontos társas tevékenységektől!

A járványhelyzet miatt bevezetett online oktatás alatt – amikor több órát töltöttek a monitorok előtt a tanulók – több intézmény is javasolta a kétóránkénti szünetet: érdemes tehát egy kis mozgást, feltöltődést beiktatni. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy alvás előtt egy órával még az idősebb gyerekek, serdülők se legyenek képernyő előtt, mivel ez az elalvást és az alvás minőségét is befolyásolhatja.

Hasznos megoldás lehet a konyhában vagy nappaliban kijelölt hely, ahová este letesszük a készüléket, az ébresztőóra-funkció helyett pedig „valódi” ébresztőóra kelti őket.

A fenti cikk A rejtélyes Z generáció című könyv szerkesztett részlete. Miként kezelhetjük a generációs ellentéteket szülőként vagy tanárként? Hogyan dolgozzunk együtt a Z generáció tagjaival? Miért érik el könnyebben a youtuberek és a tiktokerek a fiatalokat? A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

HVG Könyvek HVG Könyvek

Történelem Insta-sztorikból és Facebook-kommentekből

Ha egy váróteremben ülve mellettünk egy tizenéves folyamatosan görgeti az Instagramot, nem árt tudnunk, hogy nem feltétlenül csupa haszontalansággal üti el az időt. A történelem is felköltözött már erre a platformra, még ha nem is minden korszaka, de egy fontos időszaka mindenképpen. Részlet A rejtélyes Z generáció című könyvből.

HVG Könyvek HVG Könyvek

Folyamatosan elkalandozik a figyelme a neten? Próbálja ki ezt!

Sokan hiszik azt magukról, hogy a szétszórtság és az összpontosítás állapotát szükség szerint tudják váltogatni. Ez azonban optimista feltételezés: ha az agy már ráállt a figyelemelterelésre, attól kezdve vágyik rá. Cal Newport, a Georgetowni Egyetem informatikatudományi docense újfajta megközelítést javasol a figyelemelterelés-függőség kezelésére. Részlet az Elmélyült munka című könyvből.