A minket körülvevő tárgyak, anyagi javaink a lelki és mentális életünk fizikai leképeződései. Nézzünk csak körül! Szinte tapintható az otthonunkban a szorongás, a nyugtalanság, a stressz. Az átlag amerikai háztartásban több mint 300 ezer tárgy található. Azt hihetnénk, hogy ennyi holmi birtokában boldogabbak már nem is lehetnénk. Mégis minden tanulmány épp ennek az ellenkezőjét bizonyítja: szorongunk, túlterheltek vagyunk, nyomorultul érezzük magunkat. Boldogtalanok vagyunk, ezért még több holmit halmozunk fel, hátha megnyugvást találunk a tárgyakban, miközben a fogyasztásunk valódi költségeivel kicsit sem foglalkozunk.

Az újabbnál újabb kütyük árcédulái a történetnek csak egy részét mesélik el. A tárgyak valódi költsége jóval borsosabb, mint a kiskereskedelmi áruk. Pénzbe kerül az is, hogy az adott tárgyat tárolni, karbantartani, tisztítani, öntözni, tölteni, dekorálni, tankolni kell; olajat, elemet cserélni benne, megjavítani, újrafesteni, vigyázni rá, védeni. Végül, persze, amikor mindezeken túl vagyunk, újat kell vennünk helyette. Összességében tehát a tárgyak birtoklása mérhetetlenül magas költségeket von maga után. Ezért aztán jobban tesszük, ha gondosan megválogatjuk, mit viszünk be az életünkbe.

De tényleg nem – szó szerint és átvitt értelemben sem! Mégis, ahelyett, hogy késleltetnénk a kielégülést, és átmenetileg lemondanánk a vágyainkról, inkább eladósodunk. Többet költünk cipőre, ékszerre és órára, mint felsőoktatásra. Egyre tágasabb lakásainkban és házainkban több tévé „lakik”, mint ember. Minden amerikai évente átlag 35 kg ruhát dob ki, annak ellenére, hogy azok 95 százalékát lehetne még használni vagy hasznosítani. És közösségeinkben több a bevásárlóközpont, mint a középiskola.

Ha a világon mindenki annyit fogyasztana, mint az amerikaiak, akkor majdnem öt egész Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy a féktelen fogyasztásunkat szinten tartsuk. Úgy tűnik, a mondás, miszerint „rabszolgává tesz minden vagyontárgy, amely eredetileg minket hivatott szolgálni”, most igazabb, mint valaha. De ennek nem kell így lennie.

Mi a minimalizmus?

HVG Könyvek

A minimalizmus a holmik szelektálásával kezdődik, de ez csak az első lépés. Persze első pillantásra könnyen azt hihetjük, hogy a lényege csupán annyi, hogy megszabadulunk az anyagi javainktól. Szelektálás. Lomtalanítás. Kiválogatás. Kihajítás. Egyszerűsítés. Elbúcsúzás. Elengedés.

Ha ez így lenne, akkor bárkinek elég lenne csak bérelni egy konténert, beledobálni az összes kacatot, és máris beállna az örök boldogság állapota. De persze ennyi nem elég, hisz kidobhatunk mindent, és attól még továbbra is ugyanolyan nyomorultul érezhetjük magunkat. Akár még ronthat is az állapotunkon, ha egy üres házba térünk haza, hisz akkor megszabadultunk minden olyasmitől is, ami addig vigaszt nyújtott.

Az, hogy kipucoljuk a felesleget, nélkülözhetetlen, de csupán egyetlen összetevője a receptnek. Ha csak a tárgyi környezettel foglalkozunk, akkor a tágabb kontextust, vagyis épp a lényeget nem értjük meg. A rendetlenség felszámolása nem a végeredmény – csupán az első lépés. Persze már ettől is érzhetünk némi megkönnyebbülést, de csupán a lomtalanítás még nem hoz tartós elégedettséget.

Méghozzá azért nem, mert nem a fogyasztás, hanem az ész nélküli fogyasztás a probléma. Amire az a megoldás, hogy sokkal tudatosabban hozzuk meg a mindennapi döntéseinket. Hiszen mindannyiunknak szüksége van néhány dologra; a kulcs az, hogy a megfelelő mennyiségű holmink legyen – a többit pedig engedjük el. És itt jön képbe a minimalizmus.

A minimalistáknak nem az lebeg a szemük előtt, hogy minél kevesebbet birtokoljanak; hanem az, hogy minél több mindennek teret adjanak: több időnek, több szenvedélynek, több alkotótevékenységnek, több élménynek, több értékteremtésnek, több elégedettségnek, több szabadságnak. A lomtalanítással teret adunk azoknak a nem tárgyi javaknak, amelyek élvezetessé teszik az életet.

Könyvünk nem csupán útmutató a lomtalanításhoz. Bár mi is adunk néhány gyakorlati tippet ahhoz, hogyan szabaduljunk meg a felesleges holmiktól, valójában azt szeretnénk, ha e kötet révén az olvasóink tovább jutnának az első lépésnél. Ez a könyv inkább ahhoz szeretne iránymutatást nyújtani, hogyan lehet eligazodni a lomtalanítással megnyitott lehetőségek világában – vagyis útmutató a tudatos életvitel elsajátításának következő, már nehezebb szakaszához. A tudatos életvitel a tárgyi javak szelektálásával kezdődik, és majd, ha már kevesebb holmink van, megmutatjuk azt is, hogyan csináljunk helyet annak, amiből jó, ha több van.

Maga a minimalizmus nem új keletű: a fogalom eredete egészen a görög sztoikusokig, a nagyobb vallások alapjaiig, modern kori változata pedig Ralph Waldo Emersonig, Henry David Thoreau-ig és Tyler Durdenig nyúlik vissza. Ami újdonságot jelent ma benne, az a probléma, amelyre megoldást kínál: még soha ennyire nem csábította az embert a materializmus, és még soha ennyire nem volt kész értelmetlen javakat felhalmozni a szerettei és a kapcsolatai kárára.

A fenti cikk Az embereket szeresd, ne a tárgyakat című könyv szerkesztett részlete.

Könyvükben Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus útmutatót kínálnak ahhoz, hogyan élhetünk teljesebb és tartalmasabb életet. Az általuk hirdetett minimalista életforma lehetővé teszi, hogy átértékeljük az alapvető kapcsolatainkat: a tárgyakhoz, az igazsághoz, önmagunkhoz, a pénzhez, az értékrendünkhöz, a kreativitáshoz és az embertársainkhoz fűződő viszonyunkat. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.