Mielőtt még valaki félrenyelné a kávét: tudom, hogy a legtöbb kamasz számára a házimunka nem egyenlő a játékkal, sőt nekünk, szülőknek sem az. Mégis – ha idejekorán, még a serdülőkor előtt – lehetővé tesszük, hogy a gyerekek úgy vegyék ki a részüket a házimunkából, hogy az szórakoztató közös időtöltés legyen, akkor kamaszkorban is természetes lesz számukra.

Persze lehetséges, hogy megpróbálnak kibújni alóla, nincs hozzá kedvük, vagy éppen más dolguk van. De ha megtapasztalták, hogy a házimunka kikapcsolódást nyújthat, akkor ez ritkán fordul elő. Lányaim szemmel láthatóan nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek porszívózás vagy kutyasétáltatás közben. Ilyenkor lecsendesednek a gondolataik, és közben az önbizalmuknak is jót tesz, hogy el tudják végezi ezeket a feladatokat.

A házimunka egyfajta szünet, amelynek során a kamaszok képességei is fejlődnek. Ha zene szól a háttérben, pillanatnyi felszabadulást jelenthet a mindennapi elvárások és nyomás alól. Kötetlen, nem irányított tevékenység. Ezek a szakaszok nélkülözhetetlenek és egészségesek is, és ha közösen megállapodunk az elvárásokról, a feladatokról és a keretekről, akkor a kamaszok fontosnak érzik tőle magukat, és a szellemi fejlődésre is lehetőséget kapnak. A legközelebbi fejlődési zónában a kamasz ismereteket szerez, és fejleszti képességeit. Ez a tizenévesekre szabott játék járulékos előnye.

Családunkban a lányaim mindig is részt vettek a főzésben

Amikor kicsik voltak, a konyhaasztalnál ültek, és segítettek krumplit hámozni, felkockázni az uborkát, tésztát gyúrni vagy húsgombócot formázni. Tíz-tizenegy éves koruk körül a hét egy adott napján ők feleltek a vacsora elkészítéséért. A szobájukat mindig is ők takarították, ahogyan az ő feladatuk volt az asztal letakarítása étkezés után, a mosogatógép bepakolása, vagy szükség esetén a kutyasétáltatás. Összefogtunk, és működött a dolog.

A családban egymásra vagyunk utalva, és mindenkinek hozzá kell járulnia a napi feladatokhoz. A legfőbb felelősség természetesen az enyém és a férjemé, és senkit sem kényszerítünk semmire, de a családért végzett házimunka olyan érték, amelyet tudatosan ápolunk. A gyerekeim mindig kaptak zsebpénzt, de sosem az otthoni segítségért. Az ugyanis nem olyasmi, amiért fizetségre számíthatnának, hanem a családi élet része, ezért természetes, hogy mindenki kiveszi belőle a részét.

Amikor a kamaszokra házimunkát bízunk, bizalmat szavazunk nekik

Tasteful Space

Tudom, hogy sokan másképp csinálják. A lányaim azért kapnak zsebpénzt, hogy megtanuljanak bánni a pénzzel, gazdálkodni vele és beosztani, vagy éppen takarékoskodni, ha nagyon vágynak valamire. Úgy gondolom, az észszerű pénzgazdálkodás lényegét akkor értik meg, ha megtapasztalják, hogy a dolgok pénzbe kerülnek, és érdemes megfontoltan bánni a pénzzel, különben hamar elfogy.

Amikor a kamaszokra házimunkát bízunk, amiért ők a felelősek, akkor bizalmat szavazunk nekik, és azt jelezzük, hogy egyenrangúnak tartjuk őket. Így tudatjuk velük, hogy bízunk bennük és a képességeikben.

Idősebb lányom, Ida a fantáziáját és a tőlem ellesett trükköket használva sok éven át kísérletezett a sütéssel. Csak töredékét jegyezte meg annak, hogy mi is kell egy jó sütihez, de szabadon kísérletezhetett, a sütőből pedig változatos formájú és színű sütik kerültek elő. Az ízük legtöbbször a gumira emlékeztetett, és ehetetlenek voltak. A lényeg mégis az, hogy komolyan vettük a kívánságát, hogy segítség nélkül tanuljon meg sütni, és mindig ettem egy pár falatot a süteményeiből, hogy a kedvére tegyek. Ahogy idősebb lett, egyre jobban kitanulta a sütés csínját-bínját, és manapság már olyan jó sütiket készít, mint egy igazi cukrász. A tapasztalati tanulás valóban működik.

Ne az eredményt, hanem az igyekezetet dicsérjük

A házimunkában való szerepvállalás a fejlődési folyamat része, és jót tesz a kamaszoknak. Csak nagyon keveseknek adatik olyan élet, hogy minden feladatról más gondoskodik, és semmivel sem kell hozzájárulni a közösséghez. A legtöbbünk számára a hétköznapi teendők hozzátartoznak az élethez, és ez a kamaszokra is vonatkozik. Úgy készíthetjük fel őket a jövőre, ha nem javítjuk ki és nem is minősítjük az eredményt. Hadd csinálják a maguk módján.

Kamasznevelés dán módra

HVG Könyvek

Ne az eredményt dicsérjük, hanem azt, hogy igyekeznek, hogy a tőlük telhető legjobb eredményre törekszenek. Ezzel növelhetjük az önbecsülésüket és a hitüket, hogy hozzátesznek a nagy egészhez. A gyerekek és a kamaszok fejlődnek a teljesíthető teendőktől és a felelősségtől. Az éppen elegendő kihívást jelentő feladattól el tudnak jutni a remek munkáig. Ez szórakoztató, és éppen ez a játék lényege.

A fenti cikk Iben Dissing Sandahl Kamasznevelés dán módra című könyvének szerkesztett részlete. A könyvből megtudhatjuk, miért olyan fontos, hogy elérhető közelségben maradjunk a kamaszok számára. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.