Egy atomerőmű megvalósítását a bonyolult mérték utáni építés már önmagában megnehezíti, ráadásul az effajta projekteket általában más tényezők is bonyolítják – mutat rá a buktatókra a világ vezető megaprojekt-szakértőjeként számon tartott Flyvbjerg Bent. Szerkesztett részlet a Megvalósítás hatékonyan című könyvből.
A japán kormány 1983-ban ígéretes projektet indított, amely a Mondzsu, azaz „Bölcsesség” nevet kapta. Úgy tervezték, hogy amikor elkészül, kettős funkciót tölt majd be: egyrészt a fogyasztók számára elektromos áramot termelő atomerőműként, másrészt az atomenergia-ipar számára üzemanyagot előállító, új típusú szaporítóreaktorként működik.
A japán népet régóta fenyegette a bizonytalan energiaellátás, a Mondzsu terve pedig jobb jövőt ígért. Az építkezés 1986-ban kezdődött, és közel egy évtized múlva, 1995-ben fejeződött be. Egy tűzeset miatt azonban le kellett állítani a létesítményt, és az erőmű évekre bezárt.
A Japán Atomenergia Ügynökség 2000-ben bejelentette, hogy az erőmű újranyithat. A legfelsőbb bíróság végül 2005-ben tette hivatalossá az újraindítást, amelyet 2008-ra terveztek, ám 2009-ig elhalasztottak. A tesztüzemmód 2010-ben kezdődött, és az ütemezés szerint a teljes működés 2013-ban indult volna meg. Azonban 2013 májusában karbantartási hibákat fedeztek fel az erőmű 14 ezer alkatrésze közül néhánynál, amelyek között kulcsfontosságú biztonsági műszerek is voltak. Az újraindítást leállították.
A biztonsági protokoll további megszegésére derült fény, a japán Atomenergia Szabályozó Hatóság pedig a Mondzsu üzemeltetőjét alkalmatlannak minősítette. Ekkorra a kormány már 12 milliárd dollárt költött, és annak, hogy végül elindítsák, majd tíz évig üzemeltessék az erőművet, újabb 6 milliárd dollárra rúgott a becsült költsége. Mindez egy olyan időszakban, amikor a 2011-es fukusimai katasztrófa az atomenergia ellen fordította a közvéleményt. A kormány végül bedobta a törölközőt: 2016-ban bejelentették, hogy a Mondzsut véglegesen bezárják.
A leszerelés várhatóan újabb harminc évet vesz majd igénybe, és további 3,4 milliárd dollárba kerül. Ha ez az előrejelzés pontosabbnak bizonyul, mint a többi, a projekt hatvan évig tart, több mint 15 milliárd dollárba kerül úgy, hogy az erőmű végül egyáltalán nem termelt elektromos áramot.
Az adatbázisom szerint az atomerőművek alkotják az egyik legrosszabbul teljesítő projekttípust. Átlagos költségtúllépésük 120 százalék reálértéken, a futamidő pedig 65 százalékkal hosszabb a tervezettnél. Ami még rosszabb: mind a költség, mind az ütemezés tekintetében fennáll a szélsőséges vastagszélűség kockázata, ami azt jelenti, hogy 20 vagy 30 százalékkal meghaladhatják a költségvetést. Vagy 200, illetve 300 százalékkal. Vagy 500 százalékkal. Vagy többel. Ahogy a Mondzsu esete is bizonyítja: a dolgok szinte megállíthatatlanul rossz irányt vehetnek.
A hiba nem az atomenergiában rejlik: sok más projekttípus van, amelynek alig rosszabb az eredménye. A probléma a módszerben gyökerezik, amellyel a Mondzsuhoz hasonló óriási projekteket tervezni és kivitelezni szokták. Ha megértjük, mi bújik meg a háttérben, azt is felismerjük, mi az a – paradox módon apró – dolog, amely megoldja a nagy építkezések kérdését.
Ha óriási projektet tervezünk és valósítunk meg, annak egyik módja, hogy egyetlen dolgot építünk. Egy hatalmas dolgot. A Mondzsu ilyen hatalmas dolog. A legtöbb atomerőmű az. De ilyenek még az óriás vízerőművek, a nagy sebességű vasutak és a felhőkarcolók is. Ha így építünk, csak egy dolgot építünk, amely a dolog természetéből fakadóan egyedi. Nincsenek szabványos részei, nincsenek kereskedelemben kapható termékek, nincsenek már korábban megtett lépések. A folyamat ezért lassú és összetett.
Az atomerőművek pontosan ilyenek: elképesztő számú mérték után készült alkatrész és különböző rendszer alkotja őket, amelyeknek mind-mind működniük kell, sőt együtt kell működniük ahhoz, hogy az erőmű termelni tudjon. A bonyolult mérték utáni építési módszer önmagában véve megnehezíti a hatalmas projektek megvalósítását, számos egyéb tényező pedig tovább bonyolítja.
Először is: egy atomerőművet nem lehet gyorsan felépíteni, egy ideig üzemeltetni, megnézni, mi működik és mi nem, majd a tanulságokat hasznosítva megváltoztatni a tervet. Ez túlságosan költséges és veszélyes lenne. Ebből fakadóan a kísérletezés kizárt, a projektnek első nekifutásra jól kell sikerülnie.
Másodszor: van egy kis probléma a tapasztalattal is. Ha atomerőművet építünk, esélyes, hogy nem sok ilyet csináltunk korábban, azon egyszerű oknál fogva, hogy eddig kevés atomerőmű épült, azok is sok éven át, így alig adódott lehetőség a tapasztalatszerzésre. Annak ellenére, hogy nincs mód kísérletezésre, és kevés a tapasztalatunk, elsőre jól kell megvalósítanunk a projektet. Ez nehéz, sőt, szinte lehetetlen.
Még ha van is némi tapasztalatunk az atomerőművek létrehozásában, ennek a konkrét erőműnek az építésében esélytelen, hogy legyen, mivel kevés kivétellel minden erőművet egyedileg terveznek egy konkrét helyszínre, és folyamatosan változó technológiára támaszkodnak. Minden erőmű olyan, mint a Mondzsu: mérték után készül, egyedi. Minden, amit egyedi rendelésre gyártanak, drága, és lassan lesz kész.
Kísérletezés és a tapasztalat híján menet közben csupán azt tanulhatjuk meg, hogy a projekt nehezebb és költségesebb, mint vártuk – és nem csupán az a bizonyos projekt, amelyen épp dolgozunk, hanem az adott projekttípus mint olyan. Eddig ismeretlen akadályok merülnek fel. Azok a megoldások, amelyekről korábban úgy hittük, működnek, most nem használhatók. És hiába kezdjük újra javított és átalakított tervekkel, nem jutunk előre. Az üzemeltetési szakértők ezt a folyamatot „negatív tanulásnak” nevezik: minél többet tanulunk valamiből, annál nehezebb és költségesebb lesz.
A harmadik tényező a pénzügyi nyomás. Egy atomerőműnek teljesen el kell készülnie, mielőtt elektromos áramot termelne. Ezért az összes pénzből, amelyet az erőműbe öntöttek, egészen az átadás pillanatáig semmi sem jön vissza. A szalag átvágásáig pedig rengeteg idő telik el, tekintettel a rendelés szerinti gyártásra, az összetettségre, a kísérletezés kiesésére, a tapasztalathiányra és a negatív tanulásra, valamint arra, hogy mindennek első alkalommal mindjárt jól kell sikerülnie.
Végül ne feledkezzünk meg a fekete hattyúkról sem. Minden projektet megjósolhatatlan krízisek fenyegetnek, és az idő múlásával egyre nő a sérülékenységük. Így, mivel az egyetlen hatalmas dolog megvalósítása rengeteg időt vesz igénybe, fennáll a kockázata, hogy előbb-utóbb előre nem látható csapás éri. Pontosan ez történt a Mondzsuval is.
Több mint negyedszázaddal azután, hogy a projekt elindult, egy földrengés miatt cunami csapott le a fukusimai atomerőműre, ami súlyos katasztrófához vezetett. A közvélemény a nukleáris energia ellen fordult, ez pedig végül meggyőzte a japán kormányt, hogy leállítsa a Mondzsu-projektet. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy az események ilyetén alakulását 1983-ban előre látni lehetett volna.
Amikor azonban a megvalósítás évtizedeket vesz igénybe, elkerülhetetlenül bekövetkezik valami megjósolhatatlan. Ha mindezt összeadjuk, természetesnek tűnik, hogy az atomerőművek és a többi „egyetlen hatalmas dolog” kivitelezését célzó projektek fájdalmasan lassan készülnek el, és rendkívül költségesek. Az a meglepő, hogy egyáltalán elkészülnek. Szerencsére van egy másik módja is annak, hogyan építsünk hatalmas dolgokat.
Melyek azok az egyetemes tényezők, amelyek megkülönböztetik a sikert a bukástól? Kiderül a Megvalósítás hatékonyan című könyvből, amelyet itt rendelhetnek meg kedvezménnyel. A könyv megjelenését a ShiwaForce.com Zrt. támogatta.
Ha kiskorúak szexuális bántalmazásáról van szó, a magyar rendőrség nem ismeri az „alacsony szintű” elkövetés fogalmát, és a bíróság is szigorú lehet. Szakértőket kérdeztünk az internetes kísértések kockázatairól.
Mi történhetett valójában a BTR-ekkel?
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Az ő nevén lévő 188 milliárd forintnál sokkal több pénze lehet
Szombat óta újra fellángoltak a tiltakozások, vasárnap éjjel és hétő hajnalban a tüntetők több helyen barikádokat emeltek.
A hírt Havas Henrik jelentette be, mint írta, az utóbbi évtizedeket visszavonultan töltő Forró már hónapokkal ezelőtt elhunyt.
Ha a kérelem átmegy, akkor csak Mészáros vagyonkezelője nyomtathatja majd például pólóra a kifejezést.
