Az első három alapelvben annak van szerepe, milyen beállítottsággal közelítünk a lehető legjobb kapcsolat mindennapos interakcióihoz. Mindegyikük alapja a nyitottság, és ez egyáltalán nem könnyű feladat. Feszült helyzetben ösztönösen lefagyunk, összehúzzuk magunkat és biztonságra törekszünk. Az első három alapelv segít, hogy ezeket a mélyen belénk vésődött késztetéseket képesek legyünk irányításunk alá vonni és felülírni.

Őrizzük meg a kíváncsiságunkat!

Bármit is hiszünk az adott helyzetről, biztosan tévedünk. Nem teljesen, de legalább részben. Persze van, amit jól látunk, de nem mindent. Ha teljes szívvel és őszintén megőrizzük a kíváncsiságunkat, az ellentmondások és feszültségek kevésbé tudják ködbe burkolni a valóságot.

A kíváncsiság segít világosabban látnunk, mert leveteti velünk a szemellenzőt. Jobban összekapcsolódhatunk a másikkal, mert mélyebben beleláthatunk és megérthetjük, ő hogyan éli meg a helyzetet. Azt is jobban felismerhetjük, mi magunk mennyiben járulunk hozzá az aktuális nehézségekhez. Legyünk nyitottak!

Merjünk sebezhetőnek mutatkozni!

A másik sem érti a helyzetet, legalábbis nem teljesen. Ez az ő felelőssége, és nekünk is megvan a magunké. Vannak dolgok, amelyekhez ragaszkodunk: adatok, vélemények, érzések; az, hogy mit akarunk elérni, és mire van szükségünk. Van, amit biztosan tudunk, és van, ami csak egy megérzés vagy még nem teljesen egyértelmű. Mindkét fél számára sokat jelenthet, ha beszélünk ezekről.

„Nem is tudtam, hogy ezt gondolom/így érzek, amíg ki nem mondtam.”

Persze az sem jó, ha mindent kimondunk – ez is egy véglet, ahogy az is, amikor az információkat önzésből megtartjuk magunknak. Osszunk meg egymással mindent, ami hasznos a lehető legjobb kapcsolat szempontjából. Legyünk nagylelkűek!

Legyünk kedvesek!

Aldous Huxley élete vége felé ezt írta:

„Kissé zavarba ejtő, hogy egész életemben az emberiség nagy problémáira kerestem a megoldást, és a végén mindössze azt a tanácsot tudom adni, hogy próbáljunk kicsit kedvesebbek lenni.”

Ez nem könnyű feladat, és szinte lehetetlen tökéletesen csinálni. Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, és valószínűleg a másik fél is így van vele. Feltételezzük a jó szándékot! Ne feledjük, hogy mindketten a lehető legjobb kapcsolatra törekszünk, és ennek során lehetünk kedvesek egymáshoz és önmagunkhoz!

Legyünk nyíltszívűek! Ha következetesen nyitottan gondolkodunk, ha nagylelkűek és nyíltszívűek tudunk maradni, azzal minden munkakapcsolatunknak jót teszünk.

Ez a három elv a lehető legjobb kapcsolat alapja. A következő három elv pedig a kapcsolat sikeres karbantartásának záloga. Napi, gyakori és időnkénti; kisebb és nagyobb beavatkozásokról van szó.

Alkalmazkodjunk!

Nem vagyok matróz, de úgy tűnik, egy kis hajó kormányzása sok szempontból hasonló feladat egy kapcsolat ápolásához.

El kell kerülnünk a nagy katasztrófákat: nem akarunk zátonyra futni, kalózokba botlani, elsüllyedni vagy ilyesmi.

Emellett ki kell hoznunk a legjobbat az adott körülményekből. Úgy forgatjuk a kormánykereket és irányítjuk a vitorlákat, hogy minél jobban alkalmazkodjunk a széljáráshoz és a hullámokhoz.

Valamin mindig igazítanunk kell, akárcsak a kapcsolatok esetében. A körülmények ott is folyamatosan változnak, és ezért idomulnunk kell a pillanatnyi helyzethez.

Végezzünk gyakran javításokat!

Apám mérnökember volt. Tudta, hogyan kell valamit megragasztani, és a ház körüli apróbb javításokat elvégezni. Sajnos én ebből semmit sem örököltem. Sőt, kimondottan ügyetlen gyerek voltam, ezért én abban szereztem tapasztalatot, hogyan kell saját magamat úgy-ahogy összefoltozni.

Közel tizenöt évig dolgoztam együtt egy zseniális csapattal, amelyben rajtam kívül még négyen voltak. Volt egy titkunk: három alkalommal is jelezte egy-egy tag, hogy a csapatunk kissé ellaposodott, és kezdtünk mindenféle ürüggyel kibújni a munka alól. Ez lehetőséget adott arra, hogy az alapoktól újrakezdjük, változtassunk a dolgokon, és felszítsuk a lelkesedés tüzét.

Amikor végül egy feszült pillanatban ez nem sikerült, a csapat menthetetlenül szétesett. Egy hosszú távú lehető legjobb kapcsolatban szükség lesz a teljes megújulás pillanataira, hogy továbbra is biztonságos és életerős maradhasson.

De mielőtt cselekednénk, tájékozódjunk!

Mielőtt a tettek mezejére lépnénk, jó tudni, mi is történik valójában. A mi nézőpontunk is fontos, de semmiképp nem ad teljes képet.

Amikor egy munkakapcsolatban nehézségek támadnak, úgy érezhetjük, hogy elakadtunk, és nyomasztónak találhatjuk a helyzetet. Félünk attól, hogy mindez mit jelenthet. Szégyelljük, hogy ilyesmi megeshetett. Mérgesek vagyunk a másikra, mert csalódást okozott, vagy épp magunkra haragszunk ugyanezért.

Elárasztanak a különféle érzések, és a látóterünk beszűkül: úgy tűnik, csak egyetlen igazság és egyetlen út létezik (ami véletlenül pont a miénk). Viszont, ha kicsit el tudunk távolodni a helyzettől, és jobban megértjük, mi történik, új lehetőségeket vehetünk észre.

A fenti cikk Michael Bungay Stanier Hogyan dolgozzunk együtt (szinte) bárkivel? című könyvének szerkesztett részlete.

A munkahelyi együttműködés minősége fontos tényezője elégedettségünknek és szakmai sikereinknek. A coaching egyik legkiválóbb szakértőjeként elismert szerző az egészséges, biztonságos és életerős munkakapcsolatok kialakításához és fenntartásához ad útmutatást könyvében, amelyet itt rendelhet meg kedvezménnyel.