szerző:
Műértő
Tetszett a cikk?

Sean Scully a kortárs absztrakció egyik legfontosabb képviselője. Művészetét különleges kettősség jellemzi: alkotásaiban összeolvadnak a redukált, geometrikus formák és az expresszív, egyben referenciákban gazdag elemek. Mintegy 110 művet felvonultató retrospektív kiállítása az Átutazó címet kapta: a cím egyaránt utal élettörténetére, emlékeire, illetve egyik festménysorozatára. Az ír származású, négyéves korától Angliában élő és tanuló, 1975-ben Amerikában letelepedő, később Európába is visszatérő alkotó esetében az átutazás nem otthontalanságot, sokkal inkább keresést jelent, amely ugyanakkor folyamatos művészi megújulásának záloga.

A sorozat jellegzetessége – s egyben Scully munkáinak egyik jellemzője – a „kép a képben” technika, pontosabban a kép alapjába beékelődő, de a tükörszimmetriát megbillentő másik kép, az inset. „Az inset, vagyis a belső nem más, mint átutazó egy nagyobb struktúrában” – írja erről a művész.

A kurátor, Fehér Dávid nemcsak a Scullyval folytatott, az alkotások értelmezését segítő beszélgetéseknek vagy a művész írásainak részleteit osztja meg a látogatókkal, hanem bemutat vázlatokat, feljegyzéseket, illetve szerepeltet egy fényképet és egy szobrot is. A kiállítás egyrészt az időrendet követi – a legkorábbi munka, a Kaktusz 1964-es, míg a legkésőbbi, a tájba ékelődő malevicsi Fekete négyzet idén készült –, másrészt kisebb tematikus csoportokat is beemel.

Sean Scully: Oisín tengerzöld, 2016
Sean Scully, a művész engedélyével, fotó: Christoph Knoch

A kronológia a hatvanas évek korai kísérleteitől indul, amikor Scully a londoni Croydon College tanulója volt (1965–1968). Az olajpasztellek jól mutatják, hogy miként halad a művész a figuratív elemektől a színes foltokon át egészen a finom geometriáig. A végpontot a Paul Klee tiszteletére készített hommage jelenti 1968-ból.

A hetvenes évek munkáit megelőzi egy utazás Marokkóba, ahol nagy hatással voltak rá a csíkozott textíliák: az évtized elejét a sűrű rácsok, maszkoló szalagok, függőleges és vízszintes sávok használata jellemzi. Itt Scully közel kerül az op-arthoz: ezek a „szuperrácsok” nemcsak gazdag térbeli struktúrákat mutatnak (Átlós beékelés, 1973), hanem művészettörténeti referenciákat is hordoznak. A Háttérfüggöny (1970) esetében például Mondrian és Pollock formanyelvének egyesítésére törekedett; arra volt kíváncsi, hogy miként ragadható meg a káosz a rendben, hogyan simulhat egymásba az érzékiség és a szabadság, illetve a szerkesztettség és a rétegzettség.

Sean Scully: Mi tesz minket is, 2017
Sean Scully, a művész engedélyével, fotó: Robert Bean

A minimalizmust 1981-ben felváltják a térbe kiléptetett olajfestmények, a „testesebb” képek, illetve a festészeti utalások (a Fürdőző például Matisse-hommage). A címekben gyakran irodalmi asszociációk (Beckett, Joyce) bújnak meg, illetve keverednek stílusátiratokkal, így az Adoráció a kubizmus „felpuhítására” tesz kísérletet.

Méltatói szerint Scully művészete Mondrian, Matisse és Rothko „összerakásával” jellemezhető, de inspirációs forrásai igen komplexek: a kiállításhoz írt egyik szöveg több mint húsz képzőművészt nevez meg, nem beszélve a zenészekről, írókról és költőkről.

A két kis tematikus blokk egyike kiemeli Pierre Bonnard festészetét, melyhez – kicsit visszakacsintva a Szépművészeti Múzeum kiállítássorozatára, ahol a klasszikusok együtt szerepeltek kortársak munkáival – Bonnard egyik művét is kiállították, egyfajta sajátos insetként. A másik pedig egy óriási és gyönyörű Van Gogh-hommage. Scully 17 évesen látta a Van Gogh székét ábrázoló képet, s az erőteljes színek, az intenzitás annyira megragadta, hogy ezért lett festő, sőt időről időre felhasználta, újrafogalmazta fiatalkori élményét.

Sean Scully: Mariana, 1991
Sean Scully, a művész engedélyével, fotó: Christoph Knoch

Külön fejezetet kapnak a nyolcvanas és a kilencvenes évek érzéki konstrukciói, például olyan fekete-fehér, a „majdnem fény és a nagyon sötét közti harcot” megjelenítő finom, ritmikus munkák, mint a Kalapálás 1990-ből vagy a szorongató Üres szív (1983), amit fiatalon autóbalesetben meghalt fia elvesztése után festett. Az „érzelmek és a kétségbeesés” képe egyrészt a nyolcvanas évek végén előtérbe kerülő ablaktematikát folytatja – ebben az esetben a keret nemcsak védelmez, de börtönként is szolgál –, másrészt a „lyuk a képben”, az ablakban álló alak hiánya metaforikusan visszacsempészi a figurativitást. De akár sivár, kopár tájként is nézhetjük a festményt.

Külön termet kaptak a tükörstruktúrák, az ablakok, kapuk és ajtók, a kint és bent, a remény és a sérülékenység közötti átjárók (közvetítők), melyek „megzavarják, megerőszakolják, kilyukasztják” a képet, ugyanakkor „figuratív alak–háttér kapcsolatot” is teremtenek.

Ilyen szempontból nem meglepő – bár némileg radikális lépés –, hogy a 2010-es évek végén Scully alakos festményekkel jelentkezett. Ezeken harmadik házasságából született második fia, Oisín szerepel, amint a tengerparton játszik. A sorozatból – a megfestés módját és a konceptuális megközelítést tekintve is – kiemelkedik a Figura absztrakt és vice versa (2019), amely egyszerre tájkép, tükörfestmény és az inset-képpárokkal játszó, absztrakt és figurális diptichon. Az inset, a két képkivágás felcserélődik; az ember mögött felsejlik a táj, a táj mögött pedig az ember részlete.

A kiállítás szellős, informatív és jól rendezett. Egy sokszínű, mégis egyetlen hangon szóló művész képét mutatja. Ami igazán vonzóvá teszi Scully műveit, az a bennük elbújtatott tökéletlenség – olyan „hibák”, mint a lecsurgó festék, vagy az egymásba folyó színmezők –, a sebezhetőség. Ettől válik emberivé, érzékivé és megrázóvá – s ettől lehet olyan sokáig nézni és élvezni a műveit. (Megtekinthető május 2-ig.)

Dékei Kriszta

Megjelent a Műértő 2020. november-december-2021. januári lapszámában

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Több mint 15 órás felszólalásban kritizálta egy szenátor az amerikai kongresszusban Donald Trump kormányzatát

Több mint 15 órás felszólalásban kritizálta egy szenátor az amerikai kongresszusban Donald Trump kormányzatát

Ezt szedik a vadászpilóták, hogy ébren maradjanak

Ezt szedik a vadászpilóták, hogy ébren maradjanak

Év Magyar Autója 2025: esztergomi Suzuki, olcsó Dacia és 727 lóerős BMW a díjazottak között

Év Magyar Autója 2025: esztergomi Suzuki, olcsó Dacia és 727 lóerős BMW a díjazottak között

Budapestre jön a a Biffy Clyro

Budapestre jön a a Biffy Clyro