A tó közvetlen közelében található vízi, vagy vízparti növények közül a gyékényeket vágjuk vissza, óvatosan távolítsuk el a lombot, az elhalt növényi részeket és a korhadékokat. Szükség esetén feszítsünk ki hálót a vízfelszín fölé, hogy ne kerülhessen nagyobb mennyiségű lomb a tóba, ne szennyezhesse a vizét. Ha nem használunk   hálót, akkor gyakrabban kell gondoskodnunk a tófelület megtisztításáról. A gyékényeket és más, csöves szárral rendelkező növényeket a vízfelszín felett le kell vágni, mivel ezek a növények így télen is gondoskodhatnak a gázcseréről, és az áttelelő tólakók oxigénellátását is elősegítik. A tavirózsák leveleit is - amennyiben elérjük őket - ilyenkor kell levágni. 

Ezekhez a munkákhoz akkor kell hozzákezdeni, amikor a víz már nem melegszik 8 foknál melegebbre. Ha úszkálnak télálló halak (aranyhalak, koik) a tóban, akkor ők - ha nagyon hideg van - a tó aljára húzódnak, ugyanis itt, egyméteres mélységben  plusz 3-4 fokos marad a víz (100 cm alatt). A hideg idő beálltával lelassulnak és készülődnek az alvásra. Ha 5 fok alá süllyed a hőmérséklet, megdermednek. Ha nagyon hideg van, akkor az etetést abba lehet hagyni és bizakodva várni a tavaszt, amikor újjáélednek a tavacska lakói. 

Ha a víz a tóban marad télire, úgy a teljes befagyást úgy tudjuk megakadályozni, hogy nagyobb hungarocell darabokat, lezárt marmonkannákat, vagy nagy mosószeres flakonokat helyezünk a tó felszínére (szigorúan kimosva), ezek ugyanis állandóan mozgásban vannak, a jég pedig nem fogja tönkretenni a partszegélyt. Kaphatók olyan fűtőrudak is, amelyek nyakán hungarocell korong van. Ez tartja fenn a rudat a felszínen. Ennek a fűtőszálnak a mintegy harminc centiméteres körzetében nem fog befagyni a víz, így mind a halak téli etetése, mind a levegőztetés megoldható. 

Az ilyen készülékek azonban sok áramot fogyasztanak. Lehetséges a pótlásuk, ha egy kis csobogót építünk a tóhoz. Ez egy, a vízben lévő szivattyúból, és egy a föld felszíne fölé emelkedő, és a parti sziklák között elrejtett csőből áll. Így olyan látszatot kelthetünk, mintha a sziklából törne elő a csobogó. A folyamatosan áramló víz még nagy hidegben sem fagy be, így állandó szellőzést tesz lehetővé. 

A fagyérzékeny, drágább növényeket (mint például a mediterrán tavirózsa) nedves forgács közé téve a hűvös pincében tudjuk átteleltetni. A garázs nem megfelelő e célra, mert a kipufogógázok károsan hatnak a növényekre. 

Dr. Sütő András, az MTI szakértője